A Biblia missziója

Már gyermekkoromban hallottam a katolikus világmisszióról, pedig abban az időben a kommunista egyházüldözés körülményei között éltünk, és sokan a kereszténység kihalását emlegették. A sekrestyében tartott hittanórákon azonban az egyik atya sokszor beszélt a hithirdetőkről, akik áldozatosan elmennek a világ egészen más tájaira, hogy terjedjen a kereszténység. Gyakran elgondolkodtam azon, hogy át lehet-e adni a hitet teljesen iskolázatlan, minden tanultságot nélkülöző embereknek. Ebben játszik szerepet a Biblia és a bibliai apostolkodás.
Elkísér a műveltség útján
Vannak misszionáriusok még ma is, akik teljesen írástudatlan törzsek között működnek. Ilyen körülmények között is felelősek azért, hogy hitünket hitelesen adják tovább. Valamilyen módon le kell, hogy fordítsák fontos hitigazságainkat és a Szentírást – ha ezt nem is tehetik írásos formában. A fordítás hatalmas munkája általában olyan képekben elmesélt történetekkel kezdődik, amelyek könnyen visszaadhatók és érthetők a célnyelven.
Ez tájékozódásra is alkalmas. Ahhoz azonban még sok kell, hogy a teljes Szentírás maga is megjelenjen az új nyelven, hiszen abban sok elvont gondolat található. A további bibliai szövegek lefordítása fokozatosan történik, elsősorban a liturgikus olvasmányoknak megfelelően. Azért is nagy gondosságot igényel a fordítás munkája, mert nemcsak szövegről van szó, hanem gondolkodásmódról is.
Amint azonban a missziós iskolák szaporodásával terjed a műveltség, a korábban elszigetelt nyelveknek is megszületik az írásbelisége. Ezzel megnyílik az igény az írott fordításra is. Mivel itt már rögzített formáról van szó, még nagyobb pontosság szükséges, mint a szóbeli igehirdetésnél. Az egykor írásbeliséget nélkülöző nyelvek anyanyelvi beszélői megtanulnak olyan nagyobb nyelveket, amelyeken már létezik hiteles szentírásfordítás. Amikor ezekkel összehasonlítják a hithirdetők által az anyanyelvükre fordított szöveget, fel fog tűnni annak helyessége, vagy éppenséggel hibás volta. A verbita missziósrendben sok olyan hithirdetővel találkoztam, akik vállalták ezt a kihívást: hitünk forrásainak lefordítását olyan nyelvekre, amelyeket az anyanyelvüktől eltérnek.
Megérinti olvasóit
A Biblia minden idők legkelendőbb könyve. Ennek egyik alapvető oka az, hogy olyanok életét mondja el, akik átalakultak az Isten Igéjével való találkozás révén. Így nemcsak szereplőit, hanem olvasóit is átformálja. Ezért a bibliai lelkiségi szolgálat alapvető céljai közé tartozik a Biblia által inspirált imádság aktív terjesztése. „Nem lehet hűségesen olvasni a Szentírást anélkül, hogy ne legyünk meggyőződve arról, hogy meg kell osztani másokkal Isten szeretetét és az Ige erejét… A Biblia Igéjének szentelt élet megtéréshez vezet. Mert arra kaptunk meghívást, hogy a félelemtől és a hamis önbizalomtól az Istenbe vetett mélységes bizalom felé haladjunk. Arra is kaptunk meghívást, hogy túllépjünk saját korlátainkon mások felé.” (1)
A bibliai apostolkodás azon fáradozik, hogy megteremtse a megfelelő környezetet ahhoz, hogy minél többen találkozzanak Isten Igéjével. Már az Apostolok Cselekedetei említ olyan kívülállót, akit a Szentírás megérintett. Egy etióp tisztviselőről szól a történet, aki nyilván nem tartozott a zsidó közösséghez, mégis beleolvasott a Szentírásba. Vette a bátorságot, hogy megkérdezze Fülöp apostolt a szövegek értelméről. Hozzá hasonlóan ma is, emberek milliói csak töredékesen és értelmezés nélkül találkoznak a Bibliával, még ha a világ legtöbb részén nyilvánosan látunk bibliai idézeteket pólókon, matricákon, transzparenseken, poharakon. Afrika és Ázsia egyes részein még járműveket is díszítenek szentírási szövegekkel. Aki érdeklődik, az interneten is megtalálja a Szentírást. De akkor válik életet adó erővé benne, ha utánakérdez és elmélkedik róla.
Több mint puszta szöveg
XVI. Benedek pápa a 2008-as püspöki szinódus után megjelentetett apostoli buzdításában Isten Igéjéről ezt írja: „Isten hiteles és sugalmazott Szava a Szentírás, az Ó- és Újszövetség. Ez teszi érthetővé, hogy az Egyházban miért tiszteljük annyira a Szentírást, jóllehet a keresztény hit nem »könyv-vallás«: a kereszténység »Isten Szavának vallása«, de nem »egy írott és néma szóé, hanem a megtestesült és élő Ige vallása«.”(2) Nem elég tehát csak látni vagy hallani a szövegét, hanem az is szükséges, hogy próbáljuk magunkat átadni a Szentírásnak. A Biblia olvasása ebben az értelemben nem pusztán észbeli tevékenység. Inkább az Isten Igéjén való elmélkedésre irányuló párbeszédről van szó a „Szerző” a szent szöveg és az olvasó között. Igyekszünk megérteni a szöveget annak kontextusában, hogy életadó gyümölcseit magunkba szívhassuk. E célra a verbita missziósok imakönyve több olvasási és megosztási módszert ajánl.(3)
1. Folyamatos olvasás. Három vagy négy fejezet elolvasása naponta, különleges figyelemmel a speciális szavak, motívumok és szimbólumok jelentésére.
2. Figyelmes olvasás. Ugyanazon szöveg olvasása többször, hangosan vagy némán válaszolva a felmerülő kérdésekre. Ki? Mi? Hol? Mikor? Hogyan? Miért? A szövegrész olvasása történhet különböző fordításokban vagy különböző nyelveken. Érdemes megkeresni az összes kereszthivatkozást. Különleges figyelmet érdemelnek a kulturális szempontok. Ajánlott jegyzetelni a meglátásokat, felfedezéseket, kérdéseket és kihívásokat.
3. Imádságos olvasás négy lépésben. Az első lépés az olvasás, melyet meditáció, ima és szemlélődés követ, melyek cselekvéshez vezetnek.
4. Olvasás liturgikus keretben. A liturgikus alkalmak során hirdetik Isten Igéjét, valamint ünnepelik a tápláló Igét és a szentségeket.
Közösségi bibliamegosztás
Igen gyümölcsöző lehet, ha nemcsak egyedül, hanem közösségben is megéljük a Bibliát. Ez a Biblia megosztása. Nagyon tág értelemben azt jelenti, hogy Isten Igéjét közösségben elmélkedjük át, melyben minden egyes résztvevő egészen személyesen vesz részt. Ez objektív annyiban, amennyiben nem fosztja meg a bibliai szöveget annak belső alapvető értékétől és üzenetétől, hiszen az Isten Igéje. Szubjektív pedig abban az értelemben, hogy a megosztó személyes élményeit adja át. A megosztásban az ember megerősödik az Ige által, és egyben építi hallgatóit.
Hadd ismertessem a nálunk használatos „Vigan-módszert”, amelyet itt, a Fülöp-szigetek északi részén dolgoztak ki. Nyitó ima vagy ének után első lépésben az egyik tag felolvassa a szentírási szöveget. Csendet tartanak körülbelül három percig.
Mindegyikük választ egy szót, kifejezést vagy verset, amely megérintette. Csak ezt a szót, kifejezést vagy verset ejtik ki. A második lépésben egy másik tag elolvassa ugyanazt a szöveget hangosan. Ismét csendet tartanak körülbelül öt percig. Mindegyikük hallgat figyelmesen Isten személyes üzenetére. Majd a csoport tagjai megosztják egymással a hallottakat. Csak egyes szám első személyt használnak: én, én, én. A harmadik lépésben az Ige választ vár. Egy harmadik tag harmadszor is felolvassa a szöveget. Csendben személyes választ adnak az Igére. Hangot adnak Istenbe vetett bizalmuknak, ha az Ige ígéretet üzent. Végül megosztják személyes imájukat válaszként. Hangosan kifejezik válaszukat a kapott Igére, amelyet a többiek „Ámen” szóval erősítenek meg. Befejezésként dicséret, hálaima, ének, majd az Úr imája zárja az imádságos összejövetelt.
Való igaz, hogy a Szentírás hittani és erkölcstani értelmezése az Egyházi Tanítóhivatalnak van fenntartva. Az is nyilvánvaló, hogy a Biblia tudományos értelmezéséhez nehéz és alapos tanulmányok szükségesek. Tudományos fokozatot is lehet szerezni biblikumból. Viszont a Biblia missziójában azért fordulunk Isten Igéjéhez, hogy személyes életünket megértsük és meglássuk mindannak az értelmét, ami velünk (és csak velünk) történik. Mindezt a közösség segítségével tesszük. Így válik a Szentírás a misszió sorsokat átalakító tényezőjévé.
(1) Párbeszéd az Igével, 3. szám, 47. o.
(2) Verbum Domini: https://regi.katolikus.hu/konyvtar.php?h=411
(3) SVD Vademecum, II. függelék, 396. o. https://www.divineword.org/assets/1/6/vademecum.pdf