A böjt célja

„Akkor odament hozzá a Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt, leborult előtte, és kérni akart tőle valamit. Jézus megkérdezte tőle: »Mit akarsz?« Ő így felelt: »Mondd, hogy az én két fiam közül az egyik jobb kezed, a másik bal kezed felől üljön a te országodban«. Jézus így válaszolt: »Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én fogok kiinni?« Ők így feleltek: »Ki tudjuk«. Erre ő ezt mondta nekik: »Az én poharamat kiisszátok ugyan, de hogy ki üljön jobb és bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni. Azok fogják megkapni, akiknek az én Atyám elkészítette.« Amikor ezt meghallotta a többi tíz, megharagudott a két testvérre. De Jézus magához hívta őket és ezt mondta: »Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. De közöttetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért«.” (Mt 20,20-28)

Kedves keresztény Olvasó! 

Ezt az igeszakaszt különösen fontosnak érzem, szeretem, és gyakran jut eszembe, ezért is hivatkozom rá az igehirdetéseim némelyikében. Ezt olvasva most is, mint annyiszor az jut először eszembe, hogy a hivatalos egyház nem különbözik a világtól, ezért nem tudja betölteni hivatását, ezért válik – legalábbis a jóléti világban – jelentéktelenné, nem egyszer botránnyá. Mégsem akarok erre a különösen fontos és fájó tényre, amit nem lehet eléggé hangsúlyozni, most több szót vesztegetni.

A böjt önmagunk elleni küzdelmet jelent. Ugyan vannak böjti időszakok, keresztény hitünk szerint ez mégiscsak az egész életre szóló program. „Mert ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok” (Róm 8,13). Tudjuk: aki elveszti életét, vagyis elveszejti (megöldökli) az önzését (az egóját) Jézusért, az élni fog. Így figyeljünk fel a textus két „önző fordulatára”: „az én két fiam…”, és „megharagudott a két testvérre”! Ez a két szívbéli indulat mozgatja a világot: az önös szeretet és a harag/agresszió/ellenségeskedés. 

Szép dolog az általános jólét, de nekem és az enyémeknek azért legyen jobb, mint a többieknek! Nem elég jól élni, a többieknél jobban akarok élni! Nem elég haladni az (élet)úton, mögöttem jöjjenek a többiek, és kísérjenek, esetleg egyengessék előttem az utat! Zebedeus fiainak anyja sem azt nézte, hogy fiai Jézus mellett az Igazságra találtak, hanem a többi tíz hasonló előtt akarta őket látni. Ez a mások fölé és mások elé kerülni akaró indulat rossz vért szül, ellenségeskedést és haragot. Amikor keresztény értelemben a világról beszélünk, akkor mindig az önzés és ellenségeskedés hatásaként előálló valóságra gondolunk. A világ nem fog megváltozni. De Jézus beszél egy másik valóságról, amely a Szentlélek hatására áll elő, és amelyet a világ nem fogad be, és amelynek képviselője e földi világban az Egyház (Ecclesia – a kiválasztottak közössége). „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, ezért gyűlöl titeket a világ” (Jn 15,18-19).

Az egyház nem szervezet (a hivatalos egyház szervezet), hanem közösség. Azok közössége, akik nem önzők és nem ellenségeskedők. Azok közössége, akik nem akarnak Jézus „jobbján és balján ülni”, nem akarnak a többieknél jobban élni. Az közös bennük, hogy megelégszenek a szolgálattal, és nem akarnak uralkodni, másoknál előbbre és feljebb jutni, mert Jézus szavát komolyan véve tudják, hogy nincs előrébb és nincs feljebb a szolgálatnál. Meg az közös bennük, hogy nem haragszanak azokra, akik nem így gondolkodnak. Ha haragudnának, az azt mutatná, hogy szívük mélyén a világ szerint éreznek, és szolgáló életüket vesztes életnek érzik. Gondoljunk a tékozló fiú testvérére (Lk 15,25-től) és a reggel munkába álló szőlőmunkásokra (Mt 20,12-13) Jézus példázataiban!

Az igazi böjt célja tehát a szolgálatra, az önzetlen életre felkészítés.

Böjtölt Keresztelő János és Jézus is a „nyilvános közszolgálat” előtt. (A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen a böjtöt is gyakorolni kellene! Pl. tanítani kellene, hogy a miniszter szolgát jelenet és nem urat.) A szolgáló életben ismételten visszatérő böjti időszakokat edzésnek is nevezhetjük.

Az igazi böjt tartalma pedig az, hogy gyakoroljuk magunkat a lemondásban, az önmagunknak való ellenállásban,

hogy alkalmasak maradjunk a szolgálatra, és ne ébredjen harag a szívünkben, hogy szolgálnunk kell. 

Ez a természetünkkel ellenkező szolgáló élet a Szentlélek műve. Ha csak a saját erőnkből igyekszünk megvalósítani, akkor „megkeseredett szájízzel” fogunk élni, szolgálatunkban nem lesz örömünk, és másoknak se lesz benne öröme. De ha a Lélek ad hozzá erőt, akkor már nem is lesz teher, hanem kitüntetett első hely, az Úrtól kapott kiváltság, előjog (privilégium). A világ úgy fog tekinteni az ilyen életre, mint legyőzött, leigázott életre, de aki a Szentlélekkel éli ezt az életet, megelégedettnek és sikeresnek fogja érezni magát. És meggyőződésem, hogy a szolgáló élet végén, a búcsúzáskor is békével és a célba jutott élet bizalmával fog visszatekinteni és előre tekinteni a búcsúzó. 

És vajon mit fog érezni a biztosan beköszöntő búcsúzáskor az, akit e világ győzteseként mindig kiszolgáltak, akaratát teljesítették, és magától semmit meg nem tagadott, másoknál pedig jobban élt? És majd akkor élvezhetetlennek találva a jólétet, és lényegtelennek érezve a világi elsőséget keserűséggel fog tekinteni visszahozhatatlanul elmúlt életére és a mindent kiegyenlítő halálra. Böjt idején ezt a gondolatot is forgassuk a szívünkben! Ámen.

Imádkozzunk!

Úrjézus! Bűnbánattal valljuk, hogy bennünk is felmerül a vágy, hogy mások elé és mások fölé kerüljünk. Szeretnénk sikeresebbek, gazdagabbak lenni másoknál, hogy többet engedhessünk meg magunknak, mint ők. Add nekünk Szentlelkedet, hogy ne akarjunk másokat legyőzni, lekörözni, másokat használni és kihasználni! Segíts nekünk szolgálni, és a szolgálatban értelmet és örömöt találni. Juttass el minket arra a tiszta örömre, amit akkor érezhetünk, amikor másokat előnyhöz juttattunk. Add, hogy örülni tudjunk mások örömének, akkor is, amikor nálunk sikeresebbek és gazdagabbak lesznek. Ámen.

A szerző evangélikus lelkész