A feltámadás létrája

A jeruzsálemi Szent Sír-bazilika a keresztény ember számára Jézus keresztre feszítésének, sírba helyezésének és feltámadásának szent helyszíne. Egy templom, amely önmagában egy világ, ahol a zarándok miközben a zegzugos szent teret bejárja, belső és lelki úton is halad. Jézus Krisztussal éli meg a szenvedést, a halált és a feltámadást. Nincs a világon még egy hely, ami ennyire magával ragadott volna, ahol ennyire egyértelmű tapasztalat volna az, hogy emeljem fel szívemet, és felemeltem az Úrhoz.

Hat ősi keresztény felekezet birtokolja a templomot és sok évszázados egyezség értelmében minden változtatáshoz az ő teljes egyetértésük szükséges. Ennek eredménye, hogy a legapróbb változást is rendkívül nehéz megvalósítani, mert mi, emberek az egyetértésben nem vagyunk erősek. Emiatt történhetett meg, hogy a templom egyik magasan található ablakához több száz éve egy kőműves odatámasztott egy létrát, amit aztán ottfelejtett. Egészen pici, alig néhány fokos, libanoni cédrusból készült, és az elmúlt csaknem négyszáz évben mégsem mozdíthatta el onnan senki. Ezért kapta a Mozdíthatatlan Létra nevet. A létra ott maradt, ami több mint szimbólum számunkra.

Jézus Krisztus feltámadása az üdvösség létrája, ami összeköti világunkat és a túlvilágot. Az ő feltámadása állított létrát az ember számára, amin keresztül eljutunk az üdvösségbe, ahol ígérete szerint helyet készített nekünk. Krisztus a mi szívünkben is felállítja az örök élet létráját, ha hiszünk feltámadásában.

Weöres Sándor így fogalmazta meg a krisztusi ember hitének esszenciáját:

„Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: 
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”

A feltámadás ünnepe minden esztendőben ennek a létrának az újrafelfedezése, újbóli középpontba állítása. Az egyetlen ismeret megélése, ami köré rendezem időmet, kapcsolataimat, munkámat, küzdelmeimet és egész életemet. 

A létra mozdíthatatlan és arra vár, hogy felfelé haladjunk rajta, hiszen ez a hivatásunk.

Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!