A gonosz lépéselőnye

Ezt a címet kapta egy érdekfeszítő elemző könyvecske, amelynek szerzője Pardi Anna, aki látja Európa mai helyzetét, és kontinensünk civilizációs megroppanását érzékelve láttatni akarja velünk is, hova jut a kereszténységet „el-elhagyó Európa” a hamis ideológiák, a körmönfontság, a csalás, az igazság tagadása új szintjének mostani állapotában. Kötete kimerítő tanulmánynak természetesen kevés, egy esszénél azonban sokkal több.

Széles tablón férnének csak el a kötet szereplői, s még munkásságuk vázlatos bemutatása is meghaladná ismertetésünk lehetőségeit. A szerző nyomatékosan utal a felvilágosodás racionális kultúrtörténeti korszakára, amelynek csőlátó „ész-kultuszával” a gonosz lépéselőnyhöz jut, s a történelmi bajok halmozódásával korunk a legferdébb ideológiák hangoztatásához és gyakorlatához érkezik el.

Féltenünk kell öreg kontinensünket, az ősi tudás és erkölcs meggyengült. Szerzőnk említett széles tablójából két személyiség képének kinagyításával is érzékelhetjük, hogy miképpen harcoltak azok, akik a hanyatlás erőit, a rossz irányultságokat akarták megállítani, illetve helyes mederbe terelni.

A romantika korát választja a szerző, s bemutatja az ifjan elhunyt, vonzó és tehetséges német költőt, Novalist (F. L. von Hardenberg, 1772–1801), irodalmárokból, filozófusokból, egyetemi tanárokból állók körében, akik az új korszak emberei, erős érzelmekkel, zsenialitással, a történelem iránti érdeklődéssel, a nemzettudat és a népi kultúra iránti fogékonysággal. Közöttük van a költő, drámaíró és professzor Schiller, a filozófus Fichte, az esztéta Schlegel fivérek – mindegyikükről oldalakat lehetne írni. E kiváló szellemi emberekre egyként jellemző a kétség, látva látják: a francia forradalom eszméje és a gyakorlati megvalósítás nagyon messze esik egymástól. Nem ez kell Európának!

Novalis (felvett nevének jelentése Szűzföld), akire a látomásos cipészmester, Jakob Böhme misztikája pályája elején erősen hat, a jénai tanulmányok és bányamérnöki munkája mellett költészetével szimbólumává válik az egész romantikának. Ő az első, akin a csömör jelei mutatkoznak. A fék nélküli egyéni szabadság helyett nosztalgiával gondol az észszerű kötöttségekre, mint amilyen a katolicizmus, s így születik meg jelentős esszéje, A kereszténység vagy Európa. Kortársai hiába sajnálják le művét, mégis fordulatot hoz, és új utakat nyit meg a gondolkodásban. De a költő továbbmegy a múlt ösvényén, egészen a szigorú középkorig, ahova befejezetlen regényének hőse, Heinrich von Ofterdingen vágyik, és keresi az elérhetetlenséget jelképező Kék Virágot, amely utóbb az egész kor szimbóluma lesz.

Európa, amely viseli a zsidó-keresztény kultúra pecsétjét, táplálkozva ebből az etikából, nem tagadhatja, hogy a görög-római pogány értékeknek is köze van egyedülálló civilizációnk létrejöttéhez. Pardi Anna nagyot lép hátra az időben, megidézi egy ókori tanítónak és szónoknak szellemét, aki tudomással bír a keresztény hit véres üldözéséről, és be is számol róla. Ő az „afrikai rétor”, tudniillik ott született Lactantius néven (Lucius Caecilius Firmianus, kb. 250–kb. 325). A pogányból kereszténnyé lett gondolkodó, Diocletianus kortársa, ugyan korának állapotáról számol be, s további életét a keresztény hit védelmének szenteli, de éleslátása akár próféciának is beillik – mintha csak korunkról beszélne. Szerinte a részleges összeomlás elkerülhetetlen, mert az egy igaz Istent hamis istenekért elhagyták az emberek. Az ő korában is – hozzátehetjük, hogy most is. Az irigység a legnagyobb métely, az maga a sátán. Dualista teológiai felfogása érdekes lehet a ma emberének, ám Krisztus-hite bámulatot érdemel, tanításait melegen ajánlhatnánk az Európai Unió jelenlegi vezetőinek.

S hol tartunk most? Kontinensünk transzcendens gyökerei lazábbak talán még sohasem voltak, életellenes ideák kapnak teret, civilizációnk emberét úgy nyomják el a senki által meg nem választott nyugati vezetők, hogy észre sem veszi. Csak a keresztény szívekben feléledő új tudatosság menthet meg bennünket. Szerzőnk biztatja olvasóit, ne féljünk a jövőtől: „az Örökkévalóság oly hatalmas, hogy benne még a vég is kezdet”. S a kétezer éve köztünk élő, mindig megújulni tudó kereszténységbe vetett hitével zárja gondolatait: „Európa, amely annyit csatázott a háborúk fenevadjával, kiválasztott térség a Szentlélek eljövetele szempontjából.”

Igen, legyen így!

A gonosz lépéselőnye – A kereszténység vagy Európa. Időjel Kiadó, Budapest, 2023.

Nyitókép: id. Pieter Bruegel: A halál diadala