A hála visszhangzik bennem

Neve összeforrt a Keresztény Film- és Könyvnapokkal, a szentek életét bemutató kiadványokkal. Ügyvédként kezdte pályafutását. Az évek során számos kihívással szembesült, de ma már főleg csak hálát érez mindazért, amit elért. Beszélgetőtársam dr. Torgyán Atilla, az Etalon Film Kiadó alapító ügyvezetője.
– A közelmúltban ért véget a IX. Keresztény Film- és Könyvnapok. Hogyan értékeli az eseményt?
– A háromnapos rendezvény nagyon jól sikerült. Több mint háromezren voltak. Kilenc filmet vetítettünk le, öt beszélgetés, film- és könyvvásár volt az Uránia Filmszínházban, szinte végig teltházas programokkal. Három püspök is eljött, és még sokan, akinek a jelenléte inspiráló és segítő. Végig felemelő volt a hangulat, és nagy dolog, hogy ez most, ebben a nehéz időszakban, a béke jegyében sikeresen megvalósulhatott. A rendezvény tizenöt évvel ezelőtt egy parányi gondolatból terebélyesedett ki. Kezdetben az Etalon Film csak DVD-ket és könyveket adott ki, és a spórolt pénzünkből béreltük ki a mozi termeit. Hosszú évekig egyáltalán nem volt anyagi támogatónk. Két éve alakult meg a Keresztény Filmes Misszió Alapítvány, ami a program mögé állt, az Etalon Film pedig tizenhét éves szakmai tapasztalataival a minőségről gondoskodik.
– Egész magatartásán látszik, hogy hálás, elégedett.
– Nemcsak ebből fakadó állapot a hálám. Hiszem azt a szentektől eredő tanítást, hogy az ember a kisujját sem tudná magától, égi segítség nélkül megmozdítani. Erre a válasz csak a hála lehet. Hálás vagyok azért, hogy mindezt így megvalósíthattam. Nyilván mindenkinek nagy küzdelmei vannak, ha valamit létrehoz, nekem is voltak, de ma már főleg csak a hála visszhangzik bennem.
– Ügyvédként kezdte, nem ebbe a „világba” született bele.
– Édesapám, dr. Torgyán József nagy politikus és zseniális ügyvéd is volt. Az volt az álma, hogy a fiából is ügyvéd és politikus legyen. Volt rá lehetőségem, hogy édesapám vonalát kövessem, de én már akkor éreztem, hogy nem a politika az én utam. Több mint húsz éven át ügyvédként dolgoztam, de közben mindig ott volt egy érzés, hogy más a feladatom. Egyetemista koromban a jogi karon is már kilógtam, mert bölcsész beállítottságú voltam, viszont mindig otthonosan éreztem magam a kultúra világában. 2006-ban történt a fordulat az életemben, amikor elmentem Assisibe egy zarándokútra, és ott rátaláltam a szentekről szóló filmekre. Már ekkor spirituális filmklubokat vezettem és rácsodálkoztam, hogy mennyi gyönyörű, főleg olasz keresztény film van, amiket én nem ismertem. Jól bevásároltam belőlük a könyvesboltban és egyre jobban meglepődtem. Szó szerint új világ nyílott meg bennem e filmek által.
– Üzletet látott benne, vagy már ott volt a szívében a küldetés?
– Mindkettő benne volt, mert ha anyagilag nincs valami megalapozva, hosszú távon nem tud működni. De felvillanyozott, hogy ezzel foglalkozhatok. Szinkronizáltattam az első kiadványunkat, a Don Bosco – a szeretet küldetése c. filmet. Az alcímet, ahogyan sok többi filmünknek is, magam adtam neki. Emlékszem, mintegy nyolcvan szinkronszínész vett részt a szinkronizálásban, és a stúdióban többen is mondták, szerintük nem érdemes ezt a filmet kiadni. Egyáltalán, ki az a Don Bosco? Senki sem ismeri őt Magyarországon. Le akartak beszélni a vállalkozásomról, én viszont könnyeztem, amikor az első szinkronos magyar nyelvű verziót megnéztem, annyira gyönyörű és léleküdítő volt. Bevallom, engem is meglepett, hogy ennyire nagy volt rá az igény és az érdeklődés. Utána szép fokozatosan egyre inkább misszióvá vált a munkánk. Sorra jelentek meg az újabb és újabb filmek, és egyre többen kezdték őket a hitoktatásban is használni. Bizonyos szempontból sok ember és a keresztény hitoktatás az „etalonos filmjeinkre „támaszkodott.
Először még kiadói munkámmal párhuzamosan folytattam a cégjogászkodást is. Közben elindult az egész világon egyedülálló, immár 55 részes Sugárzó Életek dvd-sorozatunk, mely a nagy szentek életéről készült, és a világ legszebb keresztény játékfilmjeiből lett összeválogatva. Később jöttek a Keresztény Filmtár, a Családi Filmtár, a Gyöngyszemek a filmművészetből, Művész Filmklub, Csodás Kegyhelyek, Vértanúink, hitvallóink, Biblia gyermekeknek, Hit óriásai és más sorozatok, melyeket mind magam válogattam és szerkesztettem össze. Ezekről azt kell tudni, hogy ha külföldi keresztények meglátják őket, nagyon irigykednek, hogy nekünk, magyaroknak ez megvan. Tudtommal sehol máshol a világon nincs ilyen.
Nagyon izgalmas volt kikutatni, megnézni, a jogokat beszerezni és a piacra helyezni a filmeket. Külön ágazattá vált a vásározás, és hogy direktben eljuttassuk a filmeket a híveknek. Egyszerre voltam jogász és cégvezető, író, művész és kereskedő. De a szentek és vallások ismerete és a spirituális érdeklődés nélkül a munkám nem teljesedett volna ki. Ez a sok dolog jól illeszkedett egymáshoz, és később rajzolódott ki, hogy ebben az összetett talentumom nagy segítségemre volt. Itt kell kiemeljem azt a sok kis segítséget is, amit vásárlóinktól, kispapoktól, egyszerű jószándékú emberektől a munkánkhoz megkaptunk. Így jöhetett létre – tulajdonképpen anyagi támogatók nélkül – az a mű, ami mára már a magyarországi keresztény kultúra fontos része.
– Visszahatott önre a szentek élete? Hogyan változott gondolkodása a világról, önmagáról?
– A kiadó előtt is, nagyon-nagyon szerettem a szenteket és gyűjtöttem a róluk készült képeket. Így ismertem már egy jelentős részüket, ami munkámnál nagy segítségemre volt. Persze ezek a szentek hatással voltak rám is.
– Miért gyűjtötte a szentek ábrázolásait?
– Éreztem a pozitív kisugárzásokat, a tiszta tekinteteket. Ehhez kapcsolódott a másik nagy tervem, amely ebből a hobbimból nőtt ki, azaz a képek gyűjtéséből. Ez még negyed évszázaddal ezelőtt egyáltalán nem volt egyszerű, ezért külföldön kutattam és vásároltam meg az ehhez a munkához szükséges könyveket. Több mint huszonkét évi munkával készítettem el és 2022-ben fejeztem be Az emberiség fáklyavivői című háromkötetes vallási lexikont, a vallásalapítók, kiemelkedő hatású szellemi tanítók és a szentek képes életrajzi gyűjteményét. Ebben a könyvben II. János Pál pápa Assisiben elindított vallások közötti béketalálkozó kezdeményezéséhez kapcsolódva, a vallási tolerancia jegyében egymás mellé kerültek a különféle vallások nagy alakjai. Olyan szellemi nagyságok, akik valamit tettek világunk morális és szellemi előrelépéséért és egyensúlyáért. Úgy gondolom, világunk békéje azon múlik, hogy egymást, a másik ember vallási útját, küzdelmeit meg akarjuk-e ismerni, és hogy a másik embert mint családtagot és testvért ismerjük-e fel.
Az emberiség fáklyavivői lexikon készítésénél több mint ötvenen segédkeztek. Nagyon sokat köszönhetek ennek a könyvnek, és sok felismerést is hozott. Az egyik az volt, hogy a könyvben szereplő 222 szenttől és spirituális nagyságtól elhangzó idézetek olyanok, mintha egyetlen ember írta volna őket, és hogy a legfontosabb kérdésekben mind egyetértenek. Ez a könyv és a hozzá kapcsolódó misszió életem egyik legnehezebb feladata. Azt szoktam mondogatni, hogy az egyik legnehezebb küldetés az emberi szíveket egymáshoz közelebb vezetni. A lexikon második kötetének megjelenése kapcsán indultak el Magyarországon a vallásközi párbeszéd kerekasztalok rendezvénysorozata, és már több mint tíz alkalommal ültek le egymással egy asztalhoz a delegáltak.
– Azt mondta, hogy a világ egy nagy család, és mi testvérek vagyunk benne. Ezt a „testvériséget” nehéz fellelni olykor a legszűkebb környezetünkben is.
– Az emberek elfelejtették az összetartozást, pontosabban nagyon szűken értelmezik annak fogalmát. Egy misztikus szenttől ered az a gondolat, hogy minden találkozás egy nagy lehetőség és két ember találkozása istentisztelet kell, hogy legyen. Meg kell találnunk a másik emberben Istent, aki mindnyájunkban ott van. Ehhez a gondolathoz kapcsolódva szeretnék kicsit beszélni a credomról. Egészen pontosan a számomra legfontosabb esszenciákról, 3+1 gondolatról, melyeket összegyűjtögettem azért, hogy a lényeget a rengeteg információ közt ne felejtsem el. Először is hiszek abban, hogy van Isten. Úgy gondolom, hogy az ebben való hitet egy ezzel kapcsolatos egzisztenciális döntéssel is meg kell erősítenünk. Fontos tudatosítanunk, hogy annak, aki ezzel éppen ellentétes döntést hoz, azaz elutasítja Isten létezését, teljesen másfelé indul el a gondolati útja.
A másik, amire emlékeztetni szoktam magamat, az hogy Isten maga a Szeretet. Hogyan is lehetne ez másképp? A legmagasabb rendűről nem is feltételezhet józanul gondolkodó ember mást, minthogy ő maga, természeténél fogva a Szeretet. Ha viszont a választ Isten természetével kapcsolatosan másképpen definiáljuk, és Isten szeretetével kapcsolatosan kételyt támasztunk, megzavarodik tőle a gondolkodás és zűrzavarba torkollik az élet. Ezért nagyon fontos, hogy ezt a döntést Isten szeretetéről mindnyájan magunkban meghozzuk!
A harmadik fontos dolog, hogy a szeretet istene soha nem hagyta el az embert. Itt van velünk és minden bajunkban számíthatunk rá. Ez a három alaptétel biztonságot, nyugalmat és békét ad számomra. Egyetlen dolgot tennék még hozzá: egy gondolatot, egy pluszt, amit szintén egy misztikus keresztény tanításból csemegéztem ki: Isten gyermekei vagyunk mindnyájan. Hogyha ezt a gondolatot komolyan vesszük, akkor egész tartásunk megváltozik. Persze ezzel a tudással felelősség is jár, és nem szabad elfelejtenünk, hogy természetünkhöz méltón is kell élni.
– Mi az ön személyes szenvedéstörténete?
– Az ember soha nem lehet eléggé alázatos. Régebben nagyra tartottam magamat, az emberi egónak pedig csökkennie kell. Ezt helyre kellett raknom, hogy békességben éljek önmagammal és a világgal. Nemrégen az Ez itt a kérdés című tévéműsorban tételmondatként az alábbit fogalmaztam meg: a béke az alázattal kezdődik, a szolgálatban folytatódik és az Istennek való teljes önátadásban teljesedik ki. Ez a béke útja. Nem készen kapjuk, ide el kell jutni, és ki kell tisztulnia hozzá a léleknek. Ehhez sok módszer és lelkigyakorlat van, ezért kidolgoztam magamnak három esszenciát, amely mindent leegyszerűsít és könnyű is emlékeznem rájuk. Ezt három visszahúzódásnak neveztem el. Egyik területen igyekszem visszafogni a vágyakat, ösztönöket és szenvedélyeket. Hogyha nincsen meg ez a visszafogás, azok természetüknél fogva szétzilálják a lelki egyensúlyt. Egyik nagy példaképem, gróf Székely Mikó fiához intézett intelmeiben (milyen jó lenne, ha ezt a csodálatos írást tanítanák a magyarországi iskolákban!) a lélek stabilitásának legfőbb ellenségeiként beszél róluk. Minden embernek dolga van velük, és lassan, lépésről lépésre kell megtanulni őket elcsendesíteni.
A másik terület a visszafogottság a hatalom, irányítás és a kontroll területén. Ennek is sok szintje van, de nagyon jó alapgyakorlat számomra, hogyha egy találkozásnál tudatosan döntök arról, hogy nem magamat akarom előtérbe tolni, hanem a másiknak akarom átadni az időt és a teret. Csak így tud elcsöndesedni a természeténél fogva burjánzásra törekvő, önző akarat. A harmadik terület az önteltség, önhittség és a gőg visszahúzása. Ebben segítségemre van, ha arra irányul a figyelmem, hogy mindent kaptam és minden ajándék. A másik, ami segít, arra figyelni, miben jó a másik ember, illetve miben jobb a másik énnálam. Úgy gondolom, az élet egy nagy iskola, vannak tanárok, tantárgyak, fejlődési út, bukások is, de egyszer majd jelesre kell végezni, és ezt jobb előbb megtenni, mint később.
– A kegyelem útján most hol tart?
– Igyekszem emlékeztetni magamat arra, hogy kegyelemről kegyelemre halad az élet. Szeretném folytatni a Keresztény Film- és Könyvnapokat, és nagy tervem egy vidéki Keresztény Film- és Könyvnapok rendezvény megvalósítása is. Emellett fut még egy Országos Diákmozi Programunk is, aminek az a lényege, hogy 14–18 év közötti diákoknak szentekről készült nagy játékfilmeket mutatunk be ingyenesen. Elsődlegesen alkotó művész embernek tartom magam. A hobbim, hogy muzsikálok, fúvós hangszereken játszom, és több zenei produkcióban is részt veszek, míg másik nagy hobbim az írás. Egészen pontosan az írás segítségével dolgozom fel és összegzem azt a sok tapasztalatot, amit az élet megadott. Nemrégen elkezdtem folytatni az 55. születésnapomra megjelent könyvemet, az 55-öt. Ennek apropója az volt, hogy az árral szembe menjek. Életem egy nehéz időszakában írtam, éppen azért, hogy ne gyűrjenek le az élet nehézségei. Pontosan ekkor, a sok nehézség közepette igyekeztem megnyitni a csatornát, kiütni a dugót, ahogy akkor neveztem, azzal a céllal, hogy költői módon nemes gondolatokat fogalmazzak meg. És sikerült is, megindult egy csatorna, ami által bizonyos gondolatok formát tudtak ölteni a szépírás segítségével. Főleg arra törekszem, hogy a szív, a mély érzések is áthassák a gondolatokat.
– Hogyan látja, mire van leginkább szüksége a fiataloknak, de nem csak a fiatal nemzedéknek?
– Úgy gondolom, hogy most léleknyugtató és lélekemelő tartalmakra van szükség. Sajnos az emberek elszoktak attól, hogy lélekemelő tartalmakat vegyenek magukhoz. Ahogyan tiszta, egészséges táplálkozásra van szüksége a testnek és erre törekszik is egy tudatos ember, ugyanígy törekednie kellene arra, hogy a lelke több nemesítő tartalomhoz jusson. Tudatosan olvasni szépirodalmat, a legszebb költők verseit, evangéliumi idézeteket, klasszikus zenét hallgatni, lélekemelő formákat, képzőművészeti alkotásokat nézni. Minél értékesebb szellemi tartalmakat fogadunk be, annál inkább kezd emelkedni a lélek szellemi magasságokba és megváltozik az életünk. Viszont ez nem megy egyszerűen. Lépésről lépésre vissza kell szoktatnia az embernek ehhez magát. Sokan vannak, komoly szellemi emberek is, akik egy-egy krízisben vagy túl gyorsan szárnyaló időszakukban elszoktatták magukat a lélekemelőtől. A túl sok probléma, gond és a sekélyes tartalmak által pedig lealacsonyodik a lélek és bezárul a szív.
Ez most éppen a világunk legnagyobb baja.
– Befejezésül mi az, ami kimaradt az életéből és hiányzik?
– Nem vágyom külön nagy dolgokra vagy többre. Harminchat éve vagyok együtt a párommal. Két szép lányunk van, egyik már megházasodott, unokának természetesen örülnék. De ha megfújhatom néha valamelyik furulyámat vagy költői formában leírhatok pár szép gondolatot, én már akkor is boldog vagyok…
„Ebben az életben csak keveset szeretnék… Néhány reggelt megélni, amikor harmatot gyűjtök tenyereimben. Egyetlen dalt hallani, melyet valóban szívem húrjain játszanak. Egy igaz ölelést, mely dárdaként köti össze a lelkeket. Egy sétát a hóesésben, a hópelyhek fehér táncát, mely oly kínzóan gyönyörű, hogy szétrepeszti parányi szívemet.” (Részlet az 55-ből) |