A házasság nem papír

Ezzel címmel hirdetett országos ismeretterjesztő akciót a KÉSZ házaspárok részvételével. Az elmúlt időszakban több mint kétezer végzős középiskolai diákkal találkoztak, és meséltek a házasság mindennapjairól, szabályairól, szépségeiről és nehézségeiről.

Az a tény, hogy a házasságkötések száma évről évre csökken hazánkban, közismert. Ahogy az is, hogy csökken a gyermekek száma is. A kettő közötti összefüggést lehetetlen nem felismerni. Ma már a vallást elutasító társadalomtudósok körében is ismertek és elfogadottak azok a felméréseken alapuló tények, miszerint a házasságban élő emberek boldogabbak, egészségesebbek, tovább élnek és több gyermeket adnak a világnak.

A budapesti belvárosi főplébánián – ahol magunk is esküdtünk – a jegyesoktatás része, hogy Osztie Zoltán atya meg hív egy-egy házaspárt, mondják el tapasztalatukat a házasulandóknak, mire is készülnek, hogy is néz ki egy házasság belülről. Innen jött az ötlet: milyen jó lenne ezeket a tapasztalatokat – a fiatalok nyelvére lefordítva – megosztani azokkal, akik az élet kapujában állva – érettségi, szakközépiskolai, szakiskolai bizonyítvány megszerzése előtt – meglehetősen tanácstalanul tekintenek a párkapcsolatok útvesztőjére.

Az ötletet tett követte. Kidolgoztuk a tematikát, amely a partnerkapcsolat alapjaitól (találkozás, kiválasztás, egymás megismerése, elfogadása) a mindennapokon (problémák felmerülése, kezelése, megoldása, az örömök közös megélése) át a házasság magasabb rendű céljáig (gyermek, család) ívelő gondolatkört foglalja össze. Ezt a tematikát egy jelentkezési lappal az idei tanév elején az ország összes középiskolájába, valamint a helyi KÉSZ szervezeteknek elküldtük.

Országszerte több mint kétezer fiatallal sikerült találkozni a legváltozatosabb körülmények között, és elmondható, hogy a reakciók döbbenetesek!

Számomra is meglepő volt, hogy a médiából ömlő beteg világszemlélet ellenére mennyire egészséges a fiatalok lelki világa, és mennyire igénylik a szép gondolatokat, a sikeres házasság, partnerkapcsolat titkát. Az olyan fogalmak, mint hűség, szerelem, szeretet, bizalom a tizenévesek értékrendjében a legfőbb helyen szerepelnek. Sose felejtem el, hogy első előadásom alkalmával szinte félve hoztam elő a hűség témáját, mire az egyik lány hangosan és bátran rám szólt: „én hűséges vagyok, és ez így van jól!”

Sajnos a hallgatóság egy része már nem a szüleivel él, gyakoriak a válások. Hogy ez mennyire megviseli a diákokat, az szemmel látható. Volt, hogy a házasság értelméről egy diákkal komoly vitába bonyolódtam, amit aztán sikerült megnyugtatóan lezárni. Később kiderült, hogy nemrég váltak el a szülei: személyes csalódottsága, fájdalma jelent meg a házasság elutasításában.

Az általában negyvenöt perces előadások a házasság jogi alapjaival kezdődnek, első és legfontosabb feladat: eloszlatni azt az ostoba sztereotípiát, hogy a házasság csupán papír. A házasság hatályos jogrendszerünk szerint családjogi aktus, egy polgárjogi szerződés, de ennyiben azonos egy mobiltelefon szerződéssel, és ez az összehasonlítás – különösen, amikor a két aktus külsőségeit végigvesszük – elég plasztikusan mutatja, mennyivel különb a házasság már a megkötésekor is, mint bármely más jogi esemény.

A folytatásban a házasság mint partnerkapcsolat érzelmi alapjainak bemutatása következik. Fontos tisztázni, mik a partnerség alapjai (például a másik teljes elfogadása), és hogy miben is különbözik a házasság az együttéléstől, együtt járástól. Szemléletes és a hallgatóságban döbbent csendet kiváltó példa, mikor elmesélem, hogy a házasság megkötésekor, az oltár előtt, a szentség átadásakor gyakorlatilag megszűnök én, mint önmagam számára fontos individuum létezni. A házasságban én csak a házastársammal együtt létezem, a saját személyiségem feloldódik a másikéban, a továbbiakban együtt vagyunk, egy párt alkotva létezünk.

Szintén fontos és nagy tetszést arató gondolat az önzetlenség, saját igényeinknek a feladása, mellőzése. Hiszen egy házasságban nem az a fontos, hogy én mit szeretnék, nekem mi a jó, hanem az, hogy a társamnak (férjemnek, feleségemnek) mi az, ami boldogságot ad. Én már nem számítok, csak azt figyelem, hogyan tehetném boldoggá a társam. Mégsem leszek boldogtalan, hiszen ő énrám figyel ugyanígy. Saját boldogságom záloga a házastársam.

A házasság ilyenformán tehát szövetség is, melyet az élet megélésére, és az élet élvezetére kötünk. Kissé furcsa gondolat, de részletes kifejtésében érthető: az életet csak akkor van értelme élni, ha azt élvezzük, ha nem csupán problémákat, gondokat és terheket cipelünk nap mint nap, hanem azokon felülemelkedve boldogságban éljük mindennapjainkat. A gondok és terhek így is jelentkeznek, ám ha nem társas magányban, hanem házasságban élünk, a deprimáló nehézségek csupán megoldandó feladatok. Azért is különösen fontos a személyes hitvallás, az előadó személyében megnyilvánuló életerő, boldogság, mert így tudjuk a legjobban igazolni: a szentségi házasság a boldogság, az élet élvezetének legjobb forrása!

Fontos témája az előadásoknak a szexualitás. Általános tapasztalat, hogy egyre korábban, 13–14 évesen már aktív szexuális életet élnek a fiatalok. Ez érzékeny – a gyakorlati szexualitás ellenére – pironkodást kiváltó téma, melyet magam előadásaimban oly módon közelítek meg, hogy idézem a hallgatóságnak lelki atyám definícióját: a szexualitás kifejezésrendszer, egy nyelv, melynek segítségével a test megmutathatja, átélheti a lélek szeretetét, szerelmét. Ha a szexualitás nem ezt a célt szolgálja, hanem csak mint a polcról levett árut használjuk, az a lelkünket teszi tönkre, teszi alkalmatlanná a szeretet, a szerelem, a boldogság befogadására.

Az előadásokat a gyermekvállalás és a család fontosságával zárom. A velem szemben ülő kis felnőttek még gyermekek. Zömük a szüleivel él a kamaszkor ellentmondásos lelki viszonyaiban. A gyermekvállalás még távol van tőlük, de könnyen megértik, hogy ami erő a házasságban a házasoknak, az ugyanúgy erőt ad a gyermekeknek a felnövekedéshez, a tanuláshoz, az életben való helytálláshoz. Megértik és szeretettel fogadják azt a gondolatot, hogy a családot ismerni, kutatni kell! A nagyszülőkkel beszélgetni nemcsak azért jó, mert érdekes történeteket tudnak mesélni letűnt korokról, hanem azért is, mert a nemzedékeken át futó szövedék az a háló, amely felfogja az embert, ha szükséges. A család az az értelemszerű és Istentől rendeltetett szövetség, amely ember és ember között megköttetve lehetővé teszi az élet boldog és tartalmas élését, az egyén és a közösség kiteljesedését.

Az előadás-sorozatot szeretnénk folytatni. Ahol már jártunk, oda jövőre is meghívást remélünk, ahol nem, oda pedig szívesen ellátogatunk.

Kőrösi Koppány