A Himalája országában is élnek katolikusok

Egy barátom, mikor azt mondtam neki, hogy Nepálról szeretnék írni, az ottani kereszténységről, azt mondta, hogy az könnyű dolog, mert az ország neve is kapcsolatban van a kereszténységgel.

     Kérdőn néztem rá, mire állítását alá is támasztotta: a nepáli uralkodó az őskeresztény korban igen válogatós volt, és amikor értesült róla, hogy a népek apostola evangelizációs körútra készül hozzájuk, a következő táviratot küldte az akkori pápához: „Ne Pál jöjjön hozzánk, hanem valamely más apostol, mondjuk Tamás, aki már úgyis eljutott Indiába.” Szent Péter gondterhelten mondogatta: „Ne Pál, ne Pál…” Azonban nem tudta az uralkodó kérésének megfelelően Tamást küldeni, se mást hirtelenjében, de az országon már rajta maradt a „ne Pál” elnevezés, amely később Nepál formában rögzült.

     A viccet félre téve, a nepáli a világ egyik legkisebb helyi egyháza. Az ország 25 millió lakosából mindössze egy magyar városka népességével azonos a helybeli katolikusok létszáma, hétezer fő. Jelenleg Nepálban hét plébánia, 12 egyházmegyés és 50 szerzetes pap, négy szerzetestestvér, 132 apáca, és ami meglepő, 24 kispap él.

     Az India és Kína közé ékelt ország lakosságának négyötöde hindu. A hivatalos államvallás a hindu volt, és az ország azzal büszkélkedhetett, hogy a világ egyetlen hindu állama. 2006-ban azonban eltörölték az államvallási státuszt, 2007-ben népszavazással eltörölték a királyságot és kikiáltották a köztársaságot. Azóta a törvények biztosítják a vallásszabadságot.

      Nepálra egy friss hír keltette fel a figyelmem, amely arról szólt, hogy a köztársasági elnök méltatta a jezsuiták érdemeit, akik hatvan évvel ezelőtt alapították meg a Himalája országának legrangosabb iskoláját, mely Xavéri Ferencről kapta a nevét. Három jezsuita érkezett Katmanduba 1951-ben. Egy évvel később, vagyis most hatvan éve sikerült 65 diákkal egy általános iskolát elindítaniuk, s ma Szent Ignác fiai egész iskolahálózatot működtetnek az országban. Ram Baran Yadav köztársasági elnök a jubileumi ünnepségen kijelentette, hogy a jezsuitáknak köszönhetően tudott a nepáli közoktatás felnőni a kor követelményeihez.

     Nem volt könnyű feladat a hindu közegben és a Kínából átszivárgó maoista tanok ellenében a kereszténység eme bástyájának a felépítése. Még vértanút is követelt húsz évvel ezelőtt. Az amerikai születésű Thomas E. Gafney atyát 1997-ben maoista fanatikusok meggyilkolták.

     A jezsuiták a szociális munkában, a drogprevencióban és az idősgondozásban is mintául szolgáló intézményeket hoztak létre és időközben megalapították a Szent Xavér jezsuita egyetemet is, melynek három és fél ezer diákja van.

     A kereszténység és a Himalája találkozása, ha nem is Szent Pál idejében, de nem is hatvan éve kezdődött. A nepáli katolicizmus története 1533-ig nyúlik vissza, mikor is a portugál uralkodó először a Madeira szigetén lévő Funchal püspöke alá rendelte egyházi szempontból a területet, majd hamarosan az akkor már létező portugál gyarmathoz, az indiai Goához csatolták. Ettől kezdve egészen 1983-ig Nepál földje mindig valamely indiai egyházmegye része volt. Az első missziós állomás megalapítására azonban 1715-ig várni kellett. Előbb a kapucinusok, majd a jezsuiták telepedtek le. Az uralkodó hívta be őket, szabadon hirdethették az evangéliumot, és még egy templomot is építhettek Katmanduban. Ötven évvel később azonban kiutasították a misszionáriusokat és minden idegent, mert angol kémnek tartották őket. Ekkor a szerzetesekkel együtt sok nepáli hívő is áttelepült Indiába. Ettől kezdve egészen 1950-ig nincs a kereszténységnek nyoma a Himalája országában, ezért is oly jelentős a hatvan éve megtelepült jezsuiták teljesítménye, bár őket is csak azzal a feltétellel engedték letelepedni, ha nem evangelizálnak, „csak” tanítanak.

     Az ország első nyilvános katolikus temploma csak 1992-ben épülhetett fel, és 1996-ban alakult meg az apostoli prefektúra, amely 2007-ben vikariátus rangot kapott.

     A hithirdetés tilalmát olyan komolyan vették a hatóságok egészen a közelmúltig, hogy 1986 húsvétján az egyik jezsuita papot, aki a jelenlegi apostoli vikárius, letartóztatták, mert az egyik katolikus hívő nem katolikus rokonai jelenlétében hirdette az igét. A kereszténységre áttérést egészen 1990-ig tiltották a törvények. Azóta azonban fokozatosan elismerést nyert Nepálban a katolikus egyház. A Szentszék és Nepál 2005-ben diplomáciai kapcsolatot is létesített.

     Ha Szent Pál nem is jutott el annak idején Nepálba, a kereszténység már jelen van, és társadalmi elismertsége jóval meghaladja a számbeli arányukat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az ország utolsó, trónjáról önként lemondó királya a jezsuiták iskolájában végzett, és a jelenlegi apostoli vikárius volt a tanára.

Szerdahelyi Csongor