JEL újság

A reflexió pápája

Tíz éve kormányozza az egyházat a „világ végéről” érkezett pápa

Németh Emma SSS2023.03.13

„Szeretem. Ő az én pápám, minden beszédét elolvasom, azok nekem szólnak” – mondják sokan Ferenc pápáról, miközben vannak olyanok is, akik a pápa spontán válaszai, nyilatkozatai, bizonyos cselekedetei miatt a katolikus hit fellazításától félnek, és talán még attól is tartanak, hogy eretnekségbe viszi az egyházat.

Nem meglepő – és az Egyház történelmében nem is példa nélküli –, hogy akár egy pápa, akár más elkötelezett keresztény támadásoknak van kitéve. „Amikor a keresztények valóban kovásszá, fénnyé és a föld sójává tudnak válni, akkor úgy, mint Jézus, ők is üldözés tárgyává válnak, ők is az »ellentmondás jele« lesznek. A testvéri együttélés, a szeretet, a hit, a kicsik és szegények szolgálata melletti döntés, amelyek a keresztény közösségek létét fémjelzik, olykor erőszakos ellenszenvet váltanak ki” – figyelmeztetett már XVI. Benedek pápa is. (1)

Márpedig Ferenc pápát leginkább éppen a kicsinyek, a szegények és a béke iránti elkötelezettség jellemzi. Tiltakozik ugyan a szegények pápája elnevezés ellen, azt megideologizálásnak tartja. Mindenki pápája szeretne lenni, a szegényeké és a gazdagoké is, s ha mégis a szegényeké, akkor csak olyan értelemben, hogy a szegény bűnösöké, mint amilyen ő maga is. Névválasztásáról mégis azt mondta, hogy akkor jutott eszébe, amikor bíboros társa kérte: „Ne feledkezz meg a szegényekről!” Tomka Ferenc mondja róla egy interjúban, hogy „nem volt még pápa, aki ilyen módon, ilyen mértékben leereszkedett volna a mindennapi emberek szintjére. (…) fel akarja rázni a világ lelkiismeretét, és igyekszik mindenkihez szólni a világot érintő problémákkal kapcsolatban, mint például a szegénység vagy a migráció.” (2)

S bár a pápa az egész világot fel akarja rázni, kiemelni a közömbösség globalizációjából, a kiselejtezés kultúrájából, vagy másik, Ferenc pápa által használt nevén, a szemeteskosár kultúrából, az emberellenes, embert és teremtést egyaránt pusztító gazdasági és társadalmi rendszerekből, ideológiákból, talán leginkább mégis magát az egyházat akarja felrázni. Az egyház életét veszélyezteti a társadalomhoz való alkalmazkodás, éppen ezért harcol a spirituális világiasság ellen, ugyanakkor szeretné kiemelni a klerikalizmusból is, amely elválasztja a hatalmat a szolgálattól. Úgy gondolja, hogy ez utóbbi mozgatja a nők pappá szentelésére irányuló törekvéseket is, megnehezítve egyúttal a nők döntéshozó pozícióba kerülését.

A tízéves péteri szolgálat alatt fontos enciklikákat, apostoli buzdításokat, bullákat adott ki Ferenc pápa, nem is beszélve az általa írt levelekről, elmondott beszédekről, interjúkról. Ezekkel azonban a pápa nem elsősorban megreformálni akarta az egyház társadalmi tanítását, sokkal inkább a mostani kor konkrét jelenségeire kívánja irányítani a figyelmet. Szeretné a társadalmi tanítást a maga eszközeivel aprópénzre váltani, és mindenki számára érthetőbbé, követhetőbbé tenni. Hiszen az egyház társadalmi tanításának a célja nem más, mint az evangélium hirdetése és annak a társadalmi viszonyok komplex hálózatába történő beépítése. S bár a társadalmi viszonyok változnak, az evangélium ugyanaz. Nem meglepő tehát, hogy Ferenc pápa tanítását olvasva, szavait hallgatva észrevehetjük, hogy a fontos kérdésekben elődjeire is hivatkozik, tanításában a folytonosság jelenik meg, miközben bizonyos kérdésekre jobban fókuszál, vagy akár tovább is fejleszti azokat.

A pápa kezdetektől a „darabokban” zajló III. világháború következményeire és a továbbterjedés veszélyére próbálta felhívni a világ figyelmét, eredménytelenül. Az ukrajnai háborúval a pusztítás még fenyegetőbb lett, ennek hatására a pápa már minden korábbinál erőteljesebben fogalmaz, amikor azt mondja: nem létezik igazságos háború. Megjegyezni szükséges, hogy a Katolikus Egyház Katekizmusa és az egyház társadalmi tanítása korábban is kimondta, hogy minden háború igazságtalansággal jár együtt. Elutasította azt az álláspontot is, hogy a háború volna a viszályok leküzdésének vagy az igazságosság keresztülvitelének eszköze, és a megtámadott fél védekezésére szolgáló fegyveres erőszak alkalmazását is szigorú feltételek teljesüléséhez kötötte.

Nominalizmus helyett a cselekedetek a fontosak számára. Mindenkit el kíván érni, mindenkit egy kalap alá kíván venni, ez a „kalap” pedig Isten irgalma.

Tekintve, hogy személyesen nem mehet mindenhova, előnyben részesíti a korábban háttérbe szorított, feledésbe merülő térségeket, a perifériákat. Az Irgalmasság Szentévének első szent kapuját is Afrikában nyitotta meg, nem pedig a Szent Péter-bazilikában. Azt vallja, hogy mindannyian testvérek vagyunk, felelősek vagyunk a testvérért, nem zárkózhatunk be saját világunkba. Hidakat kell építeni, kapukat nyitni a párbeszéd előtt, mert csak a párbeszéd oldhatja fel a kríziseket. Egymást meghallgatva, közösen könnyebben lehet Isten akaratát is felismerni, ezért a pápa számára fontos kérdés a szinodalitás is.

Másképpen ülteti gyakorlatba Ferenc pápa az egyház társadalmi tanítását, mint elődei? Bizonyára. Nemcsak a társadalmi viszonyok, kihívások jelentkeznek új formában, Ferenc pápa személyisége, stílusa, preferenciái is mások. Ő „félretette a szemérmes, jámbor, keresztény tapintatot, s nyíltan kimondja azt, amit minden jóérzésű ember érez” – írta róla Böjte Csaba egy könyvajánlóban. XVI. Benedek pápa pedig úgy látta, hogy az új pápával új dinamika jelenik meg az egyházban, felfrissítve a kifáradt Nyugatot, más hangsúlyokat érvényesítve a világegyházban. Ferenc a „reflexió pápája (…), elgondolkodó ember, olyan valaki, aki lelkileg foglalkozik a kor kérdéseivel”. (3)

Ferenc pápa reformjai sem előzmény nélküliek, ő azonban értelemszerűen tovább lépett. Tovább erősítette a kiskorúak védelmét, folytatta a Római Kúria reformját, tovább javította a pénzügyek átláthatóságát, lehetővé tette azt is, hogy világiak vezessenek pápai hivatalokat és több nő tölthessen be a Vatikánban fontos pozíciót. Mindeközben a pápa tudja, hogy az egyháznak a megújuláshoz nem elegendőek a programok és modernizációs tervek. „Új élet és hiteles evangéliumi lelkület nélkül – »az Egyház saját hivatása iránti hűsége« nélkül – bármilyen új struktúra rövid idő alatt megromlik.” (4)

A hiteles evangéliumi élet, egyáltalán az evangélium olvasása, megélése, hirdetése, az emberekkel, különösen a szegényekkel és peremre szorultakkal való közvetlen személyes kapcsolat Ferenc pápa életeleme, amely már bíboros korában is jellemezte, és amit pápaként is folytatni kívánt. Ezért költözött a Szent Márta-házba, ezért hívja fel időnként telefonon egy-egy levél íróját.

Közelség, együttérzés és gyöngédség – a pápa számára ezek a legfontosobb szavak, amelyeket nem tud elég sokszor kimondani. Isten közel jött életünkhöz, részvétet érez a szenvedő ember sorsa iránt, és eljön, hogy minden korlátot ledöntsön, ami megakadályoz minket abban, hogy kapcsolatba lépjünk vele. Nem véletlen tehát, hogy a pápa a saját kapcsolataira is ezeket a szavakat használja leggyakrabban, kifejezve, hogy hiábavaló az igehirdetés, ha nem vagyunk közel az emberekhez, nem szenvedünk velük, és nem adunk nekik reménységet.

A különböző társadalmi helyzetek és természeti katasztrófák áldozatainak szóló üzenetei is közelségének kifejezésével kezdődnek, s ha csak teheti, ezt a közelséget azzal is megmutatja, hogy személyesen meglátogatja a szenvedőket, kitaszítottakat, periférián lévőket. Arra is alkalmat teremt időnként, hogy velük együtt étkezzen. Nem ő az első pápa, aki szót emelt a menekültek, a hajléktalanok és a szegények helyzetének javításáért, de ő az első, aki a Szent Péter téren hajléktalanklinikát, mosakodó és mosdóhelyet hozott létre a hajléktalanok számára.

Egy olyan korban, amely – ahogy már II. János Pál pápa is rámutatott – az emberi szívből és az ember életéből ki akarja törölni még az irgalmasság gondolatát is, Ferenc pápa számára Isten legfontosabb üzenete az irgalmasság. Ezért két évvel megválasztása után meghirdette az irgalmasság szentévét, és megnyitotta a Szent Kaput. Az erről szóló bulla szerint a cél az volt, hogy az Irgalmasság Kapuján átlépve mindenki megtapasztalja a vigasztaló, megbocsátó és reményt adó Isten szeretetét. A szerető és irgalmas Isten ugyanis hívja a bűnösöket, megbocsátja a bűnöket, és szeretetével érinti, gyógyítja a bűn okozta sebeket. „Isten nem valamiféle határozattal bocsát meg, hanem simogatással (…) miközben megbocsát, megsimogatja a bűneink sebeit.” (5) Isten megbocsátó szeretetének közvetítése pedig annyira fontos, hogy az irgalmasság évében péntekenként maga is nehéz helyzetben lévő embereket látogat, lemegy gyóntatni a Szent Péter térre, és a megtérést, megbocsátást megkönnyítendő, egyes – korábban a Szentszéknek fenntartott – bűnök feloldozását is kiterjeszti az irgalmasság misszionáriusaira, az abortusz esetében pedig valamennyi papra.

A jezsuita Ferenc pápa számára a legfőbb törvény a lelkek üdvössége. Már bíborosként is ezt a célt szolgálták konkrét cselekedetei, prédikációi és beszédei is. Pápaként pedig az egész világ lelkipásztora kíván lenni. Úgy hirdeti az evangéliumot, hogy beszédei érthetőek, szeretetteljesek, kommunikatívak legyenek, a konkrét életre tartalmazzanak az evangélium szellemével megegyező útmutatást, ne pedig tudományos vizsgálódások vagy retorikai, esztétikai remekművek legyenek csupán. Az Evangelii Gaudiumban részletesen is kifejti, mik azok a feltételek, amelyek segítik a pásztort, hogy kívánatossá tegye a nyáj számára az általa mutatott utat. „Egy vonzó kép hatására az üzenetet ismerősnek, közelinek, lehetségesnek, saját életünkhöz kötődőnek érezzük. Egy jól megválasztott kép segíthet megízlelni az átadni kívánt üzenetet, vágyat ébreszt és elindítja az akaratot az evangélium irányába.” (6)

Január 20-án, a Szociális Testvérek Társasága elöljáróinak mondott beszéde végén arra figyelmeztetett, hogy alapítónk, az egyház és a Szentlélek kihívást intéznek hozzánk, állandóan ugyanazt az igazságot ismételgetve, hogy nincs nagyobb szeretet, mint az életünket adni másokért.(7)

Ha Ferenc pápa elmúlt tíz évét röviden össze kellene foglalni, talán éppen ennek az igazságnak a különböző szavakkal és módokon történő ismételgetésében foglalnám azt össze. Nincs nagyobb szeretet, mint Isten szeretete, aki életét adta értünk. Ez a szeretet teszi teljessé a törvényt. Ez a szeretet viszont szeretetre, az evangélium örömének befogadására és életünk másokért való odaadására vár.

A szerző a Szociális Testvárek Társasága magyar kerületének elöljárója.
 

 

(1) Tanúságtétel és vértanúság, XVI. Benedek pápa 2008. április 7-ei beszédének főbb gondolatai, https://www.magyarkurir.hu/hirek/tanusagtetel-es-vertanusag
(2) Tisztázni Ferenc pápa szolgálatát – interjú dr. Tomka Ferenc atyával, 777 blog https://777blog.hu/2019/04/17/tisztazni-ferenc-papa-szolgalatat-interju-dr-tomka-ferenc-atyaval/
(3) XVI. Benedek: Utolsó beszélgetések Peter Seewalddal, 57. old., Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Bp., 2016
(4) Ferenc pápa: Evangelii Gaudium, 26, Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Bp., 2014
(5) Ferenc pápa: Isten irgalmassága simogatás a bűneink által okozott sebekre, részlet a 2014. április 7-én a Szent Márta-házban mondott prédikációból, Magyar Kurír https://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-isten-irgalmassaga-simogatas-buneink-altal-okozott-sebekre
(6) Ferenc pápa: Evangelii Gaudium, 157, Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Bp., 2014
(7) Ferenc pápa fogadta az alapítása centenáriumát ünneplő Szociális Testvérek Társasága tagjait, https://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-fogadta-az-alapitasuk-centenariumat-unneplo-szocialis-testverek-tarsasaga-tagjait

 

Jelen Idő

Jelen Idő

Keresés

Rovat szerint

Szerző szerint

Évszám szerint

Legfrissebb

A semmiből érkezett nemzeti hős

A futball Európa-bajnokság június 14-én veszi kezdetét. A tornára kijutott magyar csapat Svájc ellen lép először pályára június 15-én. A magyar részvételt nagyban köszönhető Marco Rossi szövetségi kapitánynak, akiről nemrég egy kötet jelent meg.

A remény zarándokainak – még a jubileumi szentév előtt

A történet egy délközép-franciaországi meseszerű falucskában kezdődik. A kicsiny falu neve Saint-Simon, Aurillac város határától mintegy öt kilométerre. Ennek plébániája őrzi azt a magyar emlékhelyet, amely baráti kapcsot jelenthetne a magyar és a francia katolikusok között.

Három az egyben

Az általunk valóságos Istennek és valóságos embernek vallott Jézus Krisztus végső soron urunk, barátunk, testvérünk, örököstársunk, ítélő bíránk… Hogyan lehet ez mind igaz? Nem tudjuk, és mégis valljuk, hogy igaz.
2016–2024 © jelujsag.hu • Minden jog fenntartva!