A holnapi lakó

ahol a lélek békét talál
ott az otthona
a többi csak lakás

némán figyelek egész éjszaka
mennyi ágy
mennyi fal mennyi ablak
tanúja volt
amit kimondtak itt

mert nyomot hagyunk
a takarón a vizes poháron
nyomot hagyunk a levegőben
a csillagközi térben is
megmarad a szó

és ki tudja mikor mondta
vagy tervezte meg
hogy ki lesz a holnapi lakó
mikor döntötte el, hogy ‒ legyek



Sokszor

találkozunk különös fákkal
furcsa felhőkkel
mintha emberek vagy
szentek arca lenne
hozzáképzelünk valamit
amit szeretnénk
ha beteljesedne
ez most lehetetlen
azok miatt
akik csak adnak-vesznek
akiknek alávetetten élünk
pedig
nélkülük a vers ragyogna
mert tükörképe az égnek



Akkor vagyunk

a legfényesebbek
mikor megszületünk
aztán fakulni kezdünk
lehullnak a fényleveleink
a roppanó fény-ágaink
véglegesen
éjfél körül kísértetként
fénylünk magunk felett

Tarjáni Imre
 

2021-12-30