A húsvéti kőről

Miután Jézus testét nagypénteken eltemették Arimateai József sírboltjába, egy nagy követ hengerítettek a barlang bejáratához. Vasárnap hajnalban pedig a kenethozó asszonyok csodálkozva azt látták, hogy ezt a követ valaki eltolta onnan.

Az asszonyokhoz hasonlóan mi is gyakran megéljük, hogy ilyen nagy és mozdíthatatlannak vélt kővel van dolgunk az életben. Olyannal, ami elzár, ami akadályoz, és nem engedi, hogy éljünk, illetve elérjük célunkat. Krisztus feltámadásának ünnepe viszont éppen az ilyen köveket hengeríti el az útból!

Melyek is ezek?

– Torlaszként áll előttünk a pandémia-kő, hiszen elzár az élettől, a másik embertől, sőt fizikai és lelki karanténba kényszerít bennünket. Istennek és a kutatóknak hála, lassan elmozdulni látjuk ezt a követ, és bízunk abban, hogy az imádság ereje és az emberi tudás együttesen képes felszabadítani minket. Okosan és komolyan kell viselkedünk, hiszen nem tudjuk, hogy kit és hogyan visel meg a betegség!

– A félelem és a féltés köve szintén elzárja a boldog élet lehetőségét. Szegény kenetet vivő asszonyok is féltek, mert nem tudták, ki segít majd nekik, hiszen ők képtelenek lettek volna megmozdítani a nagy követ. Az angyal azonban megtette azt helyettük, így félelmük csodálkozássá változott. A mi félelmeinkkel húsvétkor ugyanez történhet. Vajon létezik-e nagyobb félelem bennünk, mint a haláltól való félelem? A hitben élő ember pedig a Feltámadás ünnepén újra és újra megéli a félelem kövének elhengerítését.

– A bűn köve is ott van sokszor előttünk, mert be- és elzár Istentől, embertársainktól és önmagunk javától is. Minden bűn, legyen az akár mélységesen titkos, mindig magányba zár, és szomorúvá teszi az embert. Jézus feltámadása után a bűnös Pétert, gyáva apostolait, a kételkedő Tamást is feloldozza, hiszen a legnagyobb szeretettel képes a bűnt megbocsátani. Húsvétkor mi is képesek vagyunk erőnket meghaladó köveket eldobálni, megbocsátani és bocsánatot kérni, hiszen Jézus tanítványai vagyunk.

– És végül ott van a legnagyobb kő, amit hívunk. Sokak számára végletesnek tűnik, sokan nem törődnek vele, kerülik a gondolatát is, de előbb-utóbb mindannyian beleütközünk, mert ott van mindannyiunk előtt. Jézus Krisztus feltámadásába vetett hiten kívül soha semmi nem képes a halál kövének elmozdítására.

Egyedül az ő sírját nem lehetett lezárni, és csak az ő sírja üres, ami nekünk életerőt, reményt és derűt ad. Szent Pállal valljuk: „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem” (1Kor 15,14). De mivel feltámadt és legyőzte halállal a halált, van értelme a hitünknek!

Áldott és felszabadító Húsvétot kívánok!

Makláry Ákos
a KÉSZ elnöke

2021-04-03