A járvány és az elit

Mi is lehet a koronavírus-járvány legfontosabb társadalmi következménye azon túlmenően, hogy sokan súlyosan megbetegedtek, meghaltak, elveszítették állásukat? Átalakult a társadalom. Itt, a Fülöp-szigeteken is tapasztaljuk, hogy felbomlottak azok az exkluzív szervezetek, amelyek az embereket eddig vezették, s amelyek igazi, hamis, vagy éppen vélt biztonságot adtak az embereknek.

 

Fontos közszereplők, vállalatvezetők, politikusok, egyházi vezetők haltak meg. Sok cég megszűnt. A társadalom belső biztonságát, amit az eddigi hagyományos társadalomban elit szervezetek, szakmák és személyek tekintélye garantált, megkérdőjelezte a járvány. Mennyire lehet még megjósolni, hogy mi is fog történni? Mennyire változtak meg az elvárások?

A járvány előtt

Szeretnék három életképet felvillantani a koronavírus előtti Fülöp-szigetekről. Egy olyan országból, amely többé-kevésbé békésen élt a II. világháború óta. Lehetett tudni, hogy ki kicsoda – néha túlságosan is!

1. Temetés, valahol a Fülöp-szigeteken. Fiatal pap készülődik a szertartáshoz, kint a temetőben. A gyászoló család már ott áll a sír körül. De amikor a pap felszólítja a jelenlévőket, hogy térdeljenek le, néhányan állva maradnak. Errefelé is 85 százalék a katolikusok aránya, mint a Fülöp-szigeteken általában, de azért vannak más vallásúak is. A családnak van egy mozgássérült tagja, aki egyszerűen nem tud letérdelni, még ha akarna sem… A pap ragaszkodik ahhoz, hogy ő nem misézik addig, amíg mindenki le nem térdel. Valaki lefilmezi a jelenetet, felteszi a Facebookra, és máris ott a hír az „arrogáns katolikus egyházról”.

2. Építészeti iroda szintén nálunk, a Fülöp-szigeteken. Jónevű szakember vezeti. Épp most csapta rá egy ügyfél az ajtót, hogy pár perc múlva alázatosan visszakéredzkedjen. „Ez az ember egy őrült!” panaszkodik a láthatóan felindult hölgy. „Amikor megbíztam, remekül teljesített, de most, hogy már félkész a házam, mindenki mást előrevesz, és az én határidőimet nem tartja. Találhatnék egy másik építészt, de akkor mindent újra el kellene magyaráznom. Hát visszasomfordáltam!” – sóhajt fel.

3. Városháza Bohol szigetén, a nagy 2013-as földrengés után, mely romba döntötte az ottani épületeket, többek között a híres templomokat is. Felháborodott, külföldiekből és filippínókból álló csoport várakozik a polgármesteri hivatal előtt. Be sem engedik őket. Pedig a Nemzetközi Vöröskereszt hivatalos küldöttsége csak azoknak a segélyezetteknek a listáját kérte, akik a segélyszervezet adományaiból részesültek, hiszen a helyi önkormányzat fogadta és osztotta el a javakat. A polgármester szerint a delegáció ezzel a kéréssel beavatkozik a helyi politikába. Nemcsak a listát nem kapták meg, hanem rendőrileg ki lettek tiltva a kisvárosból. Sok helybeli szerint a polgármesternek nemcsak a Vöröskereszt adományaival kellett volna elszámolnia, hanem a többi, számlálatlanul érkezett adománnyal is, melyet a világ minden részéről küldtek.

Az elitizmus kísértése

A Fülöp-szigetek egyik vezető társadalmi intézménye, a katolikus egyház valóban ki van téve az elitizmus kísértésének. Míg a hívek többsége a népi vallásosság különböző formáit követi, a papság és a szerzetesek egy intellektuálisabb jellegű vallásosság irányába fordulnak. Jobban élnek, mint az átlagember. Tanultak teológiát, fogadalmat tettek és pappá szentelték őket – ez a főleg szegényebb néprétegekből származó papok, szerzetesek számára maga a szociális felemelkedés errefelé. Míg a népi vallásosság követői nagyon tisztelik a papokat, szerzeteseket, addig azok sokszor lenézik az „egyszerű híveket és spontán hiedelmeiket”. Pedig nagyon sok Fülöp-szigeteki papnak a hivatása onnan, „alulról” származik. Amikor azonban belenőnek az egyházi hierarchiába, régi imádságaik és szokásaik helyett azokat a normákat veszik fel, amelyeket a papi szemináriumban gyakoroltak be. Néha bántóvá, vagy elfogadhatatlanná válik számukra az az ember, aki ezeket a normákat nem ismeri vagy nem tartja magáénak. Ennek ellensúlyozására nagyon fontos a helyi papképzésben a plébániai gyakorlat, ahol a fiatal papjelöltek ismét találkoznak a népi vallásossággal.

Az országban nagy tekintélynek örvendő szakmák gyakorlói (orvosok, jogászok, építészek) szintén kiválasztottnak érezhetik magukat. A nehezen megszerezhető, költséges diplomák birtokosait még hosszú továbbképzésre is kötelezi a törvény. Aki mindezeken átment, az „beavatottnak” tarthatja magát. A szakmai teljesítmény, jogosultság alapján „kiválasztottak” úgy érezhetik, hogy jobban eligazodnak a világban, és mások felett ítélkezhetnek. Sőt még a saját szakmájuk törvényeit, szabályait is felülírhatják, vagyis bennfentességükre hivatkozva önmaguknak is többet engednek meg. Teljesítményközpontú világukban csak a legmenőbbet, a legújabbat ismerik el. Sokszor elfeledkeznek a mélyebb értékekről. Jelenlétükben az átlagember sokszor megalázva érzi magát, hiszen nyíltan ki merik mondani a telefonunkra, az autónkra, a ruhánkra, hogy „gagyi”, a műveltségünkre, hogy „maradi” vagy éppen „primitív”. Ezek a jelzők akkor is áradnak a beszédjükből, ha az illető maga sem tudott a legújabb, a legpergősebb, a legmenőbb és a legtrendibb szerelésben megjelenni.

Elit csoport a politikusoké is. A Fülöp-szigeteken többnyire politikus családok örökítik át a hatalmat következő nemzedékeikre. Nagyon nehéz kívülállónak ide beférkőzni. Az, hogy egy szegény falu széléről valaki vezető politikai tisztséget kapjon, szinte elképzelhetetlen. A politikai hatalom olyan kiváltságokkal jár, mint a jó iroda, szolgálati autó és az emberek tisztelete. Hozzáfér olyan pénzeszközökhöz (angolul pork barrel), melyeket a szokásos költségvetési folyamaton vagy a végrehajtó hatalmon kívül szabadon elkölthetnek. Vagyis szinte magánforrásként kezelhetnek közpénzeket. Ez a mechanizmus a Fülöp-szigeteki társadalmi élet egyik leginkább kritizált intézménye, hiszen nemcsak a választók lekenyerezésére szolgálhat, hanem bizonyos politikusok magánköltségeik egy részét is ebből fedezik.

A járvány kérdőjelei

Nagyon sok jó pap, világi szakember és politikus mindig is ellenállt az elitizmus kísértésének. A járvány pedig további kérdéseket vet fel az elit csoportok tekintélyét illetően. Az egyháziak esetében a templomlátogatás kimaradása nemcsak jövedelemkiesést jelentett, hanem az embereknek most több lehetőségük van elgondolkodni azon, hogy milyen szolgálatot várnak az egyháztól. Elmaradnak az adományok is. Sok pap elmagányosodott, megbetegedett, vagy karanténba került. A hívek segítségére így jobban rászorulnak, mint régebben. És mivel a járvány miatt az emberek egyre inkább konkrét biztatást várnak papjaiktól, sok helyen a közös ínség közelebb hozza egymáshoz a pásztort és a nyájat. Az egészségügyi dolgozókat kivéve a hagyományos csúcsszakmákat szintén kijózanítja a home office. Kevesebb megrendelésük van, reprezentatív irodaházaik üresek. A politikusok szokásos tekintélyfenntartó stratégiái ebben a helyzetben kevésbé működnek. A járvány olyan új, az eddig szokásosaktól eltérő természeti csapás, amelyre a politikai vezetőknek nincs évtizedeken át beidegződött kezelése.

A lecsupaszított, leállított társadalom új kihívás elé állította a vezetőit: most a járványt kell legyőzni. Vagyis már nemcsak a csoportok saját maguk által kitűzött céljai léteznek, hanem van egy olyan cél is, amit a választók világosan látnak és követelnek: Védj meg minket a járványtól! Ez sok helyen megerősítette a közösségi szerepvállalást. Sok helyen azonban ennek az ellenkezője is megtörtént: járványkezelésre szánt eszközöket és pénzeket sikkasztottak el, vagy vezetők nem a hivatalos sorrendnek megfelelően kapták az oltást. Igen, a járvány megkérdőjelezte a vezető rétegek tekintélyét és így olyan gyökeres változások tanúi lehetünk, amelyek ma még beláthatatlanok.

Lányi Béla
verbita misszióstestvér

 

 

 

2021-05-19

Vissza a lap tetejére ⇧

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks