A Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye 18. századi megújulása

A Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye török idők utáni megújulásáról szóló kötetet mutattak be a Keresztény Értelmiségi Kör szervezésében az óbecsei Than Emlékházban. Tóth Tamásnak, a Pápai Magyar Intézet rektorának tudományos igényű művét Orcsik Károly szilágyi és Szakály József szabadka-kertvárosi plébános méltatta.

A Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye területe az 1526-os mohácsi vereséget követően az Oszmán Birodalom uralma alá került. A térségben sem a reformáció, sem a trienti zsinat hatásai nem vertek gyökeret, mivel a terület a török időkben elnéptelenedett. A hódoltságot követően teljes megújulásra volt szükség, amiben az egyházmegye nemcsak vallási, hanem gazdasági, politikai és kulturális téren is meghatározó szerepet vállalt. A reformok iránti elkötelezettség és hősies tettrekészség két emblematikus alakja volt Kalocsán Patachich Gábor (1699–1745) és másod unokaöccse, Patachich Ádám érsek (1716–1784).

Az egyházmegyének, melynek egykori területén Óbecse is fekszik, egy 1733-as összeírás szerint tizenötezer katolikus lakosa volt, ahol a ferenceseket leszámítva tíz pap szolgált. Patachich Gábort ebben az esztendőben helyezték az egyházmegye élére, ő volt az első főpásztor hosszú idő után, aki ismét állandó lakhellyel rendelkezett a püspökség területén. Hatalmas lendülettel látott hozzá az újjáépítéshez, mert mint 1738-ban az uralkodónak írta, ha „senki sem kezdi el, senki sem fogja befejezni”. Intézkedéseinek köszönhetően megújult az egyházmegyei struktúra. Szemináriumot hozott létre, újra megalapította a főszékes káptalant, megkezdte az érseki székesegyház építését, egyházmegyei vizitációkat tartott. Támogatta a betelepítéseket, templomok és plébániák építését. Mindössze tizenkét évig állt a püspökség élén, de e rövid idő alatt olyan alapokat rakott le, melyre az utódok bátran építhettek. Másodunokaöccse, Patachich Ádám, aki 1776-ban került Kalocsára, már egy jól szervezett egyházmegyét vehetett át. Az ő feladata az egyházmegyei struktúra finomhangolása volt, az érseki rezidencia felépítése, illetve a kulturális és intellektuális misszió.

A könyv szerzőjének összegzése szerint a két kiemelkedő személyiség, Patachich Gábor és Patachich Ádám „életükkel tettek tanúságot Krisztusban való hitükről és az egyház iránti buzgóságukról, még ha különbözőképpen is. Mindketten művelt, az új iránt fogékony egyháziak voltak, akik bátran szembeszálltak a kihívásokkal, és mindketten, ha más módon is, de maradandó értéket teremtettek, így példaként tekinthet rájuk a ma embere is.”

Az óbecsei könyvbemutatón Orcsik Károly plébános méltatta azt a hatalmas levéltári munkát, aminek ez a kötet az eredménye. A szerző a Kalocsai Főegyházmegye levéltára mellett értékes dokumentumokat ad közre a Vatikáni Titkos Levéltárból, az Osztrák Állami Levéltárból, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárából, a római Collegium Germanicum et Hungaricum levéltárából, a Horvát Állami Levéltárból, valamint a Zágrábi érseki és káptalani levéltárakból. A gazdagon illusztrált könyv tudományos alapossággal, stílusában nemcsak a téma kutatóihoz szól, hanem az egyháztörténelem és a művészettörténelem iránt érdeklődő igényes közönséget is megcélozza.

Szakály József a szertartások szempontjából elemezte Tóth Tamás eredetileg doktori dolgozatnak készült, majd kibővített munkáját. A 18. században mélyreható változásokat hozó intézkedések közül kiemelte a Kalocsai Rituálét, mint az egész egyházmegyére érvényes szertartáskönyvet.

A rendezvény házigazdája Szilágyi Edit, a KÉK alelnöke volt. A kötetből részleteket Szabó Károly, a szervezet elnöke és Szabó Hangya Teréz alelnök olvasott fel.

-ie-