JEL újság

A keresztény értelmiség feladata és felelőssége a média területén

A keresztény értelmiség és a média kapcsolatának, illetve az e téren viselt felelősségnek a bemutatásához Ferenc pápa gondolatait szeretném elsőként megidézni. A Szentatya a következőket mondta idén, az 1966-os bevezetése óta immár hagyományossá vált üzenetében a társadalmi kommunikáció 57. világnapjára: „Mindannyian arra vagyunk hivatva, hogy keressük és kimondjuk az igazságot, mégpedig szeretetben. Különösen mi, keresztények kapunk újra és újra figyelmeztetést, hogy őrizzük nyelvünket a rossztól, mert – amint a Szentírás tanítja – egyazon pillanatban dicsérhetjük vele az Urat és átkozhatjuk az embereket, akik Isten képmására vannak teremtve. Rossz szó nem hagyhatná el a szánkat, »hanem csak olyan, amely alkalmas az épülésre, hogy amiben kell, javára váljék a hallgatóknak«. (...) A médiában arra van szükség, hogy a kommunikáció ne a haraghoz és veszekedéshez vezető dühös indulatot táplálja, hanem segítsen az embereknek józanul gondolkodni, kritikusan és mindig tisztelettudóan szemlélni a valóságot, amelyben élnek. (...) Olyan egyházi kommunikációról álmodom, amely tudja, hogyan kell a Szentlélektől vezérelve, barátságosan, ugyanakkor prófétai módon megnyilvánulni, amely tudja, miként kell új formákat és utakat találni annak a csodálatos üzenetnek, amelynek hirdetését a harmadik évezredben is folytatni kell. Olyan kommunikációról, amely az Istennel és a felebaráttal, különösen a leginkább rászorulókkal való kapcsolatra összpontosít, és amely tudja, hogyan kell lángra lobbantani a hit tüzét egy önközpontú identitás hamujának őrzése helyett.”

Ez az idézet is és mindegyik hasonló pápai üzenet számunkra programot ad. Napjainkban a hagyományos média keretein túlmutatóan a közösségi médiára való figyelésnek, az új kommunikációs eszközökre és technikákra és főleg az új kommunikációs logikákra való ráhangolódásnak jött el az ideje a keresztény médiában is. Ugyanakkor köreinkben az, amit ezzel kapcsolatban legtöbbet hallunk, nem más, minthogy a modern média a rossz hordozója, a közösségi média félrevezet és veszélyes. Pedig számtalan példa, így akár kis mértékben a KÉSZ által létrehozott tartalmak (a Jel online folyóirat vagy saját YouTube-csatornánk) is, a bizonyíték arra, hogy ha felismerjük mindazokat a lehetőségeket, amelyeket a média magában hordoz, akkor kapukat tudunk megnyitni a keresztény értékek, az örömhír közlése, továbbadása és megosztása terén.

Éppen a mögöttünk hagyott pandémiás időszak mutatta meg, hogy a digitális környezetben milyen eddig fel nem ismert lehetőségek rejlenek a keresztény tartalomgyártók számára. A média révén hangot adhatunk a hangtalanoknak, hozzászólási lehetőséget nyújthatunk keresztény jellegű témákhoz, eseményekhez a legnagyobb távolságokat és időbeli korlátokat átívelve. Nem küzdenünk kell a közösségi média ellen, hanem felismerni, hogy ebben is rejtőzhet a keresztény vallásos kommunikáció jövője. Ki tudja egészíteni, össze tudja fogni, fel tudja erősíteni a hagyományos egyházi kommunikációt az írott szöveg, a mozgókép és a tanúságtétel segítségével.

Amennyiben a keresztény értelmiség szerepét keressük, akkor ismételten csak Ferenc pápa kezdetben idézett gondolataihoz tudunk visszatérni: a média segítségével is folyamatosan ki kell állnunk hitünk alapjai mellett, fel kell hangosítani a szavunkat, hogy a keresők minél inkább ránk tudjanak találni és egyben megerősítsük saját közösségünk tagjait. Napjainkra rendkívül jelentős keresztény sajtóorgánumok sarjadtak ki, blogokkal, közösségi média-felületekkel, televíziós és rádiós csatornákkal. Ezekben összehangoltan a saját hitbéli alapokból táplálkozó világnézetünk szerint kell megvitatnunk a világ eseményeit. Nem kivonulni a világból, hanem felvállalni a világban saját meggyőződésünket. Proaktívan és értékvezérelt témák mentén kell jelen lenni a sajtóban, hiszen a keresztények egész személyiségükkel példát kell, hogy mutassanak. Éppen a média az a tér, ahol a relativizmus, a minden egyformán igaz logikája a leginkább érvényesül, hiszen nincsenek valós igazodási pontok. A feladat tehát, hogy ebben a helyzetben is megmutassuk saját vezérlőcsillagunkat, ki tudjunk állni saját véleményünk mellett, amihez mély ismeretekre és elkötelezettségre van szükség. Itt is igaz Loyolai Szent Ignác szava, miszerint „ha elhatalmasodik a gonosz, még nagyobb jóval kell válaszolnunk”. A keresztény értelmiség küldetése, hogy nem vonulhat vissza a templomokba, nem engedheti át a köztereket a relativizmus előretörésének. Felelőssége, hogy képviselje a hitből fakadó keresztény értékeket a társadalomban, a közéletben, és nem szabad pusztán vallási-egyházi kérdésekkel foglalkoznia.

Mi szükséges mindehhez a keresztény médiamunkások részéről? Mindenképpen az értékrend és az erkölcsi tartás megőrzése a közvetített médiatartalmakban. Továbbá az objektivitás és igazságosság megőrzése mellett nem hagyható szó nélkül, ha valami hitbéli meggyőződéseinkkel és ebből levezetett világnézetünkkel ellentétes. Ugyanakkor mindig a keresztény szeretet és megértés üzenetét jelenítse meg a keresztény média, ami képes párbeszédet létrehozni különböző nézetek között, ott, ahol ez hitbéli nézetekkel nem ütközik. Mindig legyen inspiráló és erősítő az üzenet a keresztény közösségek számára, segítse az útkeresőket a vallási meggyőződésük megtalálásában. Kiemelten fontos, hogy ne csak reagálni legyünk képesek, hanem a keresztény értelmiségi a média segítségével vezesse a társadalmi diskurzust olyan kérdésekről, amelyek fontosak számára. Tudatosan készüljenek olyan tartalmak, amelyek a relativizáló társadalmi kritikák kereszttüzében is képesek védelmezni a keresztény hitelveket és az ebből levezetett nézőpontokat. Ezek adjanak muníciót a mindennapok során a személyes kiálláshoz, a keresztény értékek felvázolásához. Ez egyben azt is jelenti, hogy a keresztény értelmiségben legyenek olyan elkötelezett szakértők, akik hasonló nézeteket vallanak és hozzájárulhatnak a keresztény alapokon nyugvó nézőpontok megerősítéséhez.

Ez a folyamat számunkra így kétirányú fellépést is kijelöl: egyfelől szólnia kell arról, hogy a közösség képes megragadni az aktuális kihívások közepette a legfontosabb témaköröket és képes válaszokat megfogalmazni a próbatételek kapcsán. A keresztény értelmiségnek éppen a nehéznek tűnő, válságos helyzetekben kell olyan hálót képeznie, amely eléri az egyes közösségeket és össze tudja fogni az azonos módon gondolkodókat. Ugyanakkor nem zárkózhat be a civil élet szűkös kereteibe, nem csak elefántcsonttoronybéli fennköltségéből kell szemlélnie az apokaliptikus történéseket és önmagát marcangolva keresni az okokat és következményeket. Képesnek kell lennie arra, hogy a megfogalmazott állításokat, a problémákra és kihívásokra adott válaszokat eljuttassa a mindenkori döntéshozókhoz, az ország sorsát irányítókhoz. Ebből derül ugyanis ki, hogy a keresztény embernek küldetése van és mindig, minden korban, minden körülmény között közösségépítő. Pontosan tisztában van vele, hogy a jó célok eléréséhez minden körülmények között jól megszervezett aprómunkára, segítő és dolgos kezekre, valamint támogató szakmai kútfőkre és bátor megjelenésre, kiállásra is szükség van. Hisszük, hogy még a mostani kormányzati felhatalmazás mellett sem lehet lemondani arról, hogy az értelmiség, a szakmai szervezetek és ezáltal a szaktudás kerüljön bevonásra a döntések meghozatala előtt és így felmérhetővé váljon egy-egy konkrét intézkedés rövid és hosszú távú következménye is. A KÉSZ ezért dolgozik, készen áll megfogalmazni saját közösségének sokszínű gondolatai alapján a konszenzust jelentő végeredményt. És jelen van a társadalomban és a közéletben, ha kell támogatóan, ha kell baráti figyelmeztetéssel, ha kell az erkölcsi törvények felmutatásával.

A média terén pedig a mindennapi tartalomgyártás során össze kell tudnunk kapcsolni a keresztény értékeket és a modern társadalmi kérdéseket. Be kell tudnunk mutatni, hogyan lehet a keresztény tanítást alkalmazni és értelmezni a mai világ kihívásai közepette. Ezt pedig átgondolt és professzionális megjelenésnek kell kísérnie. Sok esetben kísérletezünk, számos alkalommal nem a megfelelő formátumot választjuk egy-egy akció megvalósításához. A liberális médiavilág gyakran a rendkívül pörgő és vonzó külcsínével ragadja meg a figyelmet. Így képesnek kell lennünk felvenni a versenyt és magas minőségű tartalmakkal, a külső megvalósítás legszínvonalasabb módozataival előállni. De számunkra a külsőség mellett a tartalom is elsődleges. Így a szívek megnyeréséhez a személyes történetek, az evilági jó példák vihetnek minket közelebb, hiszen ha a nézők saját élethelyzetükre tudják alkalmazni a történteket, akkor ezek a személyes példák növelik az empátiát és segítenek azonosulni az ezek mélyen meghúzódó keresztény értékeinkkel.

Nem lehet kérdés, hogy keresztényként meghatározni helyünket a világban és a megváltás tudatában részt venni az aktuális, jövőnkről folytatott diskurzusokban elsődleges feladat. Ahogyan közösségeink további erősítése, keresztény szervezeti hálózatok építése. Legyen erős imaéletünk, és merjük Krisztus követését mindennapjaink középpontjába helyezni. Tudatos világképünk, szilárd hitelveink, vallásunk erkölcsi normarendszerének szélesebb körben való megismertetése, hitéletünk alaptanításainak az egyházközségekben és gyülekezetekben való tudatosítása mind erőt adnak a közösségeinket fenyegető veszélyek közepette. Feladatunk a hagyományok és a keresztény kultúra hanyatlása ellenére ezek őrzése, a nihilizmus és az egzisztencializmus közepette a közösségek megerősítése és a hitismeretek hiányának tudatos ellensúlyozása a globalizmus korában. Ezek segítségével a kiüresedő templomok ellen is hatunk, és közösségünk vezetői mellett is tudatosabban kiállunk. A liberális világrend által kikezdett keresztény tradícióink nyílt és tudatos felvállalásával, az Isten és az ember közvetlen, dinamikus kapcsolatából levezetett evilági értékeink melletti kitartással, kulturális örökségünk, a nyugati civilizáció keresztény alapjainak megőrzésével példát mutatunk azoknak, akik megtántorodnak, erőt adunk azoknak, akik eltévelyednek és egyben vonzó alternatívát kínálunk mindazok számára, akik a liberális szabadosság vonzásában úgy érzik, elveszítik gyökereiket. Hatalmas evangelizációs lehetőség van még mindig a modern médiában.

Ehhez adjon nekünk ihletet a híres református lelkipásztor, egyházi író Cseri Kálmán, aki egyik híres prédikációjában mondta, hogy „aki az új teremtés reménységével él, aki várja a megígért jövőt, túllát a jelen nyomorúságain, készül Jézus Krisztus dicsőséges második eljövetelére, annak ez már a jelen szenvedései közt is nyugalmat, derűt, biztonságot ad. Ezért Isten gyermekei nem csüggednek el, hanem helytállnak a jelen feladatai között. Igyekeznek enyhíteni a szenvedéseket, és segíteni másokat is, hogy lássanak túl a sok nyomorúságon, higgyenek Jézusban. Nem ők akarják megváltani a világot, hanem a világ Megváltójára irányítják a figyelmet, s az ő megváltottjaiként igyekeznek élni. Bizonyosak abban, hogy Isten minden ígérete teljesedni fog.”


A 2023. november 18-án, a Klebelsberg Kuno Napok keretében, a „Nemzeti média és kommunikációs csatornák a demokrácia szolgálatára” című konferencián elhangzott előadás szerkesztett változata.

Jelen Idő

Jelen Idő

Keresés

Rovat szerint

Szerző szerint

Évszám szerint

Legfrissebb

Hol vagyunk otthon?

Az indiai származású Benvin Sebastian Madassery verbita szerzetessel, a Pápai Magyar Művek volt igazgatójával beszélget magyarországi szolgálatáról Balázs Zsuzsa

A semmiből érkezett nemzeti hős

A futball-Európa-bajnokság június 14-én veszi kezdetét. A tornára kijutott magyar csapat Svájc ellen lép először pályára június 15-én. A magyar részvétel nagyban köszönhető Marco Rossi szövetségi kapitánynak, akiről nemrég egy kötet jelent meg.

A remény zarándokainak – még a jubileumi szentév előtt

A történet egy délközép-franciaországi meseszerű falucskában kezdődik. A kicsiny falu neve Saint-Simon, Aurillac város határától mintegy öt kilométerre. Ennek plébániája őrzi azt a magyar emlékhelyet, amely baráti kapcsot jelenthetne a magyar és a francia katolikusok között.
2016–2024 © jelujsag.hu • Minden jog fenntartva!