A kisded Jézus

Számtalan szép karácsonyi énekünk közül bizonyára sokan ismerik és éneklik a Midőn a szűz bepólyálja kezdetű betlehemes pásztordalt, amelyet Orosz István görögkatolikus karnagy gyűjtött a Szatmár megyei Penészleken 1930-ban.

A dallam és a szöveg egyaránt gyengéd, anyai és nagyon érzelemmel teli, igazi karácsonyi népének. A kép mindig elgondolkodtat: Szűz Mária betakarja az emberi, csecsemőtestben világra született Istent, Jézus Krisztust. Egy újszülöttnél nincs gyöngébb és kiszolgáltatottabb ember, aki gondoskodás nélkül pár óra elmúltával nem maradna életben. A mi Istenünk

ilyen akart lenni.

Aki gondját viselte már újszülöttnek és aki nevelt már gyermeket, részese volt az élet továbbadása csodájának és annak is, hogy milyen lélekemelő, ha olyan emberről gondoskodom, aki teljes lényével rám van utalva. Ez a feladat felemel, megtisztít és emberségem lényegét segít megtapasztalni.

Hasonlót él át az, aki viselte gondját idősnek és betegnek, talán olyannak is, aki teljes bénultságban fekszik az ágyban. A teljes kiszolgáltatottságban lévő gyermek, idős és beteg azonban a legtisztább és végtelen szeretetet hozza ki a gondviselő szívéből. Ez felöleli a szeretet minden aspektusát: hála és köszönet, részvét és együttérzés, tisztelet és kedvesség. Őket nem lehet nem szeretni, vagyis inkább, őket csak szeretni lehet.

Ebben a helyzetükben Isten azt tanítja nekünk, hogy

nincsen emberhez méltatlan élet,

nincs olyan, hogy terhére vagyok a másiknak, mert az csupán, hogy él, önmagában forrása a szeretetnek és a hálának.

Nem szabad elvetni az emberi létezés egyetlen formáját sem, ahogyan nem lehet kioltani a pislákoló mécsest. A betlehemi kisded Jézus lénye erősítsen meg minket 2023 karácsonyán abban a keresztény tanításban, hogy az élet Istentől kapott ajándék, ami mindig és minden körülmények között a legdrágább értékünk!

Krisztus születik! Dicsőítsétek!