A Krisztusba vetett hit megtartja a nemzetet
A KÉSZ IX. kongresszusának margójára
Biztos, hogy nem vagyok egyedül azzal a véleménnyel, hogy a november 9-i kongresszusunk nagy élmény volt, elérte célját, azt hogy a KÉSZ-tagság, a hallgatóság számára áttekintést nyújtson a nemzeti összetartozásról, illetve hogy megerősítsen és inspiráljon minket a további munkára. Mindazok, akik jelen voltak, megtapasztalhatták, hogy a hit valóban nemzetmegtartó erő.
Azon túl, hogy tényleg élményszerű és jól körvonalazott képet kaptunk az összmagyarság helyzetéről, jó volt megtapasztalni a nemzet egységét. Ez az egység túlmutat azon a keresztényi lelki egységen, amely mindnyájunkat, hívőket összetart. Az előadások tanúskodtak ugyanis arról, hogy a jó szándékú, igazságot szomjazó magyarok is összetalálkozhatnak a helyi keresztény közösségekben, mert azok erre kellően nyitottak. Amellett, hogy erre büszkék lehetünk, kiderül újra és újra, hogy csak a Krisztus-hívők tudnak valódi és stabil egységet teremteni. Ez persze számunkra nem újdonság, mert mi bizonyosak vagyunk abban, hogy Krisztusban van az igazság (emlékszünk rá, hogy ez volt a VIII. kongresszusunk címe), s így azok tudnak csak békét hozni, akik Krisztusban élnek. És csak Krisztusban lehetséges egyáltalán egység, mert ő az, aki egybegyűjti a „népeket napkelettől napnyugatig” (a katolikus szentmise kánonjából), csak benne lehet egyetértés. Csak azok érthetnek egyet egymással az ember sorsát, jövőjét, végső célját érintő lényegi kérdésekben, akik Krisztussal egyet értenek. Így, ha mindannyian egyetértenénk vele, akkor, ebből következően egymással is egyetértenénk, s megvalósulhatna az elvben mindannyiunk által áhított egység és a béke. Ez Krisztus nélkül utópia, személytelenül csak álomkergetés. Krisztusban és Krisztussal azonban egy életprogram, életünk kiteljesedésének lehetősége mindnyájunk számára.
Az Úr Jézus mint egyetemes üdvözítő mindenkit hív, mindenkit egybe akar gyűjteni az ő szeretetegységében. Nyilván, mi, akik neki akarunk szolgálni, mi sem tehetünk másként, még akkor sem, ha ez bizony sokszor fájdalmas és nagy türelmet igénylő út. Nagy a mi felelősségünk, mert sokat kaptunk. A legtöbbet. Hiszen ki más végezhetné el ezt a feladatot, mint mi, krisztusi emberek, az Úr követői, tanítványai? A missziós, evangelizációs feladat elvégzéséhez azonban meg kell ismernünk egymást (határokon innen és túl), azt kell keresnünk, ami összeköt. Ez a kongresszus éppen arról tanúskodott, hogy mennél többet találkozunk, mennél jobban megismerjük egymást, egymás helyzetét, nézeteit, véleményét, annál jobban el tudjuk fogadni egymást és a nemzeti egységet tovább tudjuk építeni.
Ebben a munkában kontrollunk lehet az a bizonyosság, hogy a helyes hazaszeretet sosem áll ellentétben Krisztus tanításával, a szeretet törvényével. A Krisztusba vetett szilárd bizalom, meggyőződés, az a sziklaalapon álló hit, mely meg fogja tartani a nemzetet, Isten ajándékát. A nemzet számunkra az a hely, ahol Isten világfenntartó munkájában méltó társai tudunk lenni neki, aki mindent jól eltervezett. Nem nekünk kell kitalálni az utat, mert Krisztus maga az Út, nem nekünk kell kitalálnunk az igazságot, mert ő maga az igazság, amiről viszont egyénileg is és közösségileg is tanúságot kell tennünk a mindennapokban.
És úgy teszünk tanúságot róla, hogy hozzá igazodunk, őt követjük. Mi, keresztények tudjuk azt, amit a világ nem akar meghallani és befogadni, hogy csak a krisztusi út és a krisztusi igazság vezet az örök életre, a mennyei hazába, a szeretetbe, aki maga az Isten. Adjunk hálát Istennek hitünkért, hazánkért, nemzetünkért, azért, hogy az ország házában hangozhattak el ezek a beszámolók, tanúságtételek! A kongreszszuson kapott kegyelmi ajándékok erőt adnak ahhoz, hogy Krisztusi emberként bátrak legyünk a szeretet cselekedeteiben, szavaiban. Isten szava pedig, ahogy Szent Pál írja: „eleven, átható és minden kétélű kardnál élesebb” (Zsid 4,12). Építsük tovább Isten országát, építsük magyar hazánkat, építsük a nemzet egységét kitartó hűséggel, a tevékeny szeretet leleményességével!
Csorba Gábor
a KÉSZ társelnöke
Fotó: Keresztes Dénes