JEL újság

A legfőbb korparancs

Pálmai Tamás2023.08.14

A változó világban a legfőbb korparancsunk megmaradni magyarként és keresztényként – mondta minap Kövér László, az Országgyűlés elnöke.

Ez volna a beszéde lényeg, de ha kibontjuk a tézist, lehet és kell is még ragozni a dolgot. Ő is ezt tette. Beszélt a szuverén magyar állam megőrzésének szükségességéről, a keresztény kultúra megóvásáról és továbbadásáról, a folyamatos „karbantartásra” szoruló nemzeti összetartozásról, hazánk és szülőföldünk otthonosságának megvédéséről. Ennek a kívánalomnak kell, hogy folyamatos őrzői legyünk mindannyian. Szent István óta.

Mindezek igen szép gondolatok és egyben grandiózus feladat is. Engem mindebből az otthonosság megóvása ragadott meg leginkább. Egyből a határon túl kerültek jutottak eszembe, akik anno olyan házban laktak otthonosan, ahol nem volt, vagy családiasan ismerős volt a házmester. Aztán egyszer csak, máról-holnapra arra ébredtek, hogy valaki ismeretlen ül a kapusfülkében, aki vagy jóakaratú, vagy nem, vagy ismeri a nyelvünket, vagy nem. De – mint az új hatalom képviselője – elvárja, hogy olyan rend legyen, amit ő diktál, úgy beszéljenek, hogy ő is értsen mindent. Így került a lakások ajtajai mögé a szülőföld otthonossága. Ahol még lehetett azt beszélni és úgy, ahogy e fura helyzetbe kerültek eddig is tették mindenhol. Aztán kiderült, hogy ezt is csak csínján szabad. Felhangosított rádió és letakart telefon mellett.

A házelnök beszélt még a megnyerendő diplomáciai küzdelmekről, a béke megőrzéséről, a háborúból való kimaradásról, a nyugati világot elpusztítani akaró, II. János Pál pápa megfogalmazása szerint a halál kultúrájának nevezett erő ellen megvívandó csatákról. E kultúrának ugyanis nemcsak a materiális javaink kellenek, hanem a lelkünk is. Mert lélek nélkül nincs otthonos haza, sem szülőföld. Nekik egymástól elszigetelt emberek kellenek, akiket elzárnának saját maguktól, családjuktól, nyelvbeli, hitbeli és nemzeti közösségeiktől. Nem kell a nemzet, nem kell az Isten.

Annak pedig, aki nem a maradék anyaországban él, még a házmester csapatával is meg kell birkóznia nap mint nap. Felvállalva a sokszor sziszifuszi munkát, a borsó ismételt falra hányását, azaz azt, amivel ma a megmaradásnak még esélye van. Naponta olvassuk a történéseket és csak csodálni tudjuk a kitartást, a soha fel nem adást, a töretlen hitet, amivel a harcukat vívják. Ami a miénk is volna, ha nem jövünk el. Ez már viszont a mi soha le nem tehető keresztünk. Lelkünk rajta.

„Szent István Magyarországának örököseiként ma sem térhetünk ki a kihívás elől, hogy családjainkat és nemzetünket, keresztény kultúránkat és életformánkat megvédve, ugyanakkor együttműködve minden Kárpát-medencei és európai sorstárs nemzettel hozzájáruljunk az élet kultúrájának győzelméhez Európában is.” Dixit.

 

 

Jelen Idő

Jelen Idő

Keresés

Rovat szerint

Szerző szerint

Évszám szerint

Legfrissebb

A semmiből érkezett nemzeti hős

A futball Európa-bajnokság június 14-én veszi kezdetét. A tornára kijutott magyar csapat Svájc ellen lép először pályára június 15-én. A magyar részvételt nagyban köszönhető Marco Rossi szövetségi kapitánynak, akiről nemrég egy kötet jelent meg.

A remény zarándokainak – még a jubileumi szentév előtt

A történet egy délközép-franciaországi meseszerű falucskában kezdődik. A kicsiny falu neve Saint-Simon, Aurillac város határától mintegy öt kilométerre. Ennek plébániája őrzi azt a magyar emlékhelyet, amely baráti kapcsot jelenthetne a magyar és a francia katolikusok között.

Három az egyben

Az általunk valóságos Istennek és valóságos embernek vallott Jézus Krisztus végső soron urunk, barátunk, testvérünk, örököstársunk, ítélő bíránk… Hogyan lehet ez mind igaz? Nem tudjuk, és mégis valljuk, hogy igaz.
2016–2024 © jelujsag.hu • Minden jog fenntartva!