JEL újság

A megbocsátás kulcsa

Thuránszky István2023.08.08

„…és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek… Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket” (Mt 6,12;14-15).

Kedves keresztény Olvasó!

A mai ember gondolkodásának kulcsfogalmai: jólét, egészség, élmények. A vágyak előkelőbb autó, fényűző otthon, egzotikus nyaralás után ágaskodnak. Mindezek titka a jó állás, szép kereset. Ha egészség van, „meg egy kis kártyaszerencse” (Mikszáth) – értsd: biztos és magas bevétel –, akkor az embernek jól megy a sora, irigylésre méltó. Ennyivel a legtöbb mai ember megelégszik – miközben sose megelégedett, de ennél többet nem is nagyon akar, mert nem lát túl ezeken. És bár csak ennyit akar, mégis mindig elégedetlen, mert a boldog és teljes élethez mégiscsak több kell! Jobban mondva, más kell. 

A boldog és teljes élethez az igazság ismerete kell. Az igazság azonban nem megvásárolható, nem pénzkérdés („Vesszen el a pénzed veled együtt, amiért azt gondoltad, hogy pénzen megszerezheted az Isten ajándékát!” ApCsel 8,20). A pénzszerzésre „kihegyezett” élet elzár az igaz emberségtől, és pénzen megszerezhető dolgok nem segítenek el az igaz emberséghez. Márpedig az igaz emberségre való eljutás az Igazság megismerése, az élet beteljesülése és kiteljesülése. Erre vágyik lénye legmélyén minden ember, mert erre teremtetett, és állandó hiányérzet gyötri, örök elégedetlenség, amíg az élete kimerül a pénzszerzésben és a pénzköltésben.

Isten Igéje, az élet szava tud jólétről, egészségről, fényűző életről, pénzről, de nem ezekről szól, mert nem ezek teszik ki az életet. Ezek az élet kísérőjelenségei, az élet harmóniájának anyagi léttel járó mellékzöngéi, amikre nem szabad annyira figyelni, hogy a harmóniát megzavarhassák. Jézus hegyi beszédben elhangzó szavaiban az élet harmóniája csendül meg; hallgassuk az innen való igehirdetési alapigét úgy, mint ennek a harmóniának egyik fontos dallamát!

Az evangélium szerint a megbocsátás az igaz emberség kulcsfogalma. Igaz emberek (azaz megigazult, Jézus Krisztusban bűnbocsánatot nyert emberek) lehetünk szegényen és gazdagon is, betegen és egészségesen is, de haragtartó, bosszúálló, sértődött emberekként nem. Az igaz ember békességre talált ember. „Magad képére teremtettél minket, és nyugtalan a mi szívünk, míg meg nem nyugszik Tebenned” (Augustinus). Ennek a megnyugvásnak a titka az elengedés és az elfogadás. Nem belenyugvás a változtathatatlanba, hanem a változás Istenre bízása.

Keresztény hitünk szerint az ember esendő: képtelen mindig jónak lenni, Isten szeretetparancsát betölteni, ezért elrontja emberi kapcsolatait, és elrontja Istennel való kapcsolatát is. Ez a bűn, amelyen saját erejéből nem tud úrrá lenni. Isten Jézus Krisztusban belépett ebbe a „keresztbe-kasul” elrontott (és mindig újra elrontódó) kapcsolatkáoszba, hogy rendbe tegye. Ennek a világméretű lelki nagytakarításnak egyetlen módszere a megbocsátás, valami végtelen nagyvonalú megértése az emberi gyengeségeknek, amelyektől elsősorban maga a bűnös szenved – akkor is, ha nem látja ezt be! Ahova Jézus belépett, emberek vagy embercsoportok életébe, ott felragyogott ez a hívó–elfogadó szeretet, amely különbséget tett bűnös és bűn között. És ez a különbségtétel a megbocsátás kulcsa. Jézus végtelen elfogadó nagyvonalúsága nem a bűnt fogadta el, hanem a szenvedő és esendő embert látta meg és szólította meg a bűnben. A bűn mindig elítélendő, és nem lehet megtűrni, engedményeket tenni. Jézus nem volt liberális, aki a bűnt súlytalanná tette. (A liberalizmus épp a bűn rontó voltát kérdőjelezi meg.) De a bűnöst nem szabad a bűnnel azonosítani, ahogyan ezt a sértődött, haragtartó és bosszúálló ember teszi. Isten utálja a bűnt, de szereti a bűnöst. 

Ezt az isteni különbségtételt nem mindig könnyű az embernek követni. Aki lehányta magát, az gusztustalan. Nem csak a hányás, hanem ő maga is. Aki lop, az tolvaj, aki öl, az gyilkos. A bűnös tett megragad a bűnösön, és minősíti őt. Végtelen, isteni nagyvonalúság kell ahhoz, hogy lássuk a mocsok alatt a tiszta embert, aki maga is szabadulni szeretne, újra tisztának lenni. A bocsánat az a külső segítség a bűnösnek, ami nélkül nincs megtisztulás, mint ahogyan a csecsemő sem „rakhatja tisztába magát”. „Hiába fürösztöd önmagadban, / Csak másban moshatod meg arcodat.” (József Attila) A bocsánat az újrakezdés lehetősége: „Menj el, és többé ne vétkezz!” (Jn 8,11)

Hát, itt a kulcs kapcsolataink rendezéséhez: végtelen megértés és isteni nagyvonalúság a felebaráttal szemben, ahogyan Isten engem is így fogad. Az ember azonban önmagával szemben nem lehet végtelenül megértő és nagyvonalú! Ezt csak egymással szemben gyakorolhatjuk! Amint önmagunk bűnösségével szemben vagyunk nagyvonalúan megértőek, már a bűnt fogadjuk el – pedig azt gyűlölnünk kell! Mert igaz ember lehet ugyan a bűneivel küzdő ember, de bűnben járó ember nem lehet. Ahogyan a sértődött, önigaz, megbocsátani nem tudó és így magát a másiknál jobbnak érző ember sem lehet igaz ember. Lehet megbízható, becsületes, nagytudású – és sok más emberileg értékes tulajdonsággal teljes, de igaz ember nem lehet. Akihez bocsánatért rimánkodnak és keményszívű marad, nem keresztény lelkületű.

Jézus sírása Jeruzsálem felett (Mt 23,37) azonban azt is sejteti, hogy hiába akart Jézus megbocsátani azoknak, akik magukat nem tartották bűnösnek, nem vágytak bocsánatra, nem tartottak bűnbánatot. Aki nem kér bocsánatot, nem akarja „másban megmosni az arcát”, önmagát ítéli el. Ámen.

Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy tékozló fiúként hazavársz, megbocsátod bűneinket és igaz emberré teszel. Segíts, hogy ezt sose feledjük, és add a mi szívünkbe is azt a nagyvonalúságot, és alázatot, amivel a másik embert elfogadni tudjuk. Tégy minket megbocsátani tudó, igaz emberekké! Ámen.

A szerző evangélikus lelkész


 

Jelen Idő

Jelen Idő

Keresés

Rovat szerint

Szerző szerint

Évszám szerint

Legfrissebb

A semmiből érkezett nemzeti hős

A futball Európa-bajnokság június 14-én veszi kezdetét. A tornára kijutott magyar csapat Svájc ellen lép először pályára június 15-én. A magyar részvételt nagyban köszönhető Marco Rossi szövetségi kapitánynak, akiről nemrég egy kötet jelent meg.

A remény zarándokainak – még a jubileumi szentév előtt

A történet egy délközép-franciaországi meseszerű falucskában kezdődik. A kicsiny falu neve Saint-Simon, Aurillac város határától mintegy öt kilométerre. Ennek plébániája őrzi azt a magyar emlékhelyet, amely baráti kapcsot jelenthetne a magyar és a francia katolikusok között.

Három az egyben

Az általunk valóságos Istennek és valóságos embernek vallott Jézus Krisztus végső soron urunk, barátunk, testvérünk, örököstársunk, ítélő bíránk… Hogyan lehet ez mind igaz? Nem tudjuk, és mégis valljuk, hogy igaz.
2016–2024 © jelujsag.hu • Minden jog fenntartva!