ha összetörik a szívem ha nem beszélnek a nappalok
ha sovány vigasz a múlt ha nincsenek szavak
mint láthatatlanul az ölelő karok
akkor a csillagokra figyelek − magányosan sétálgatok 
hogy kérdőre vonjanak mint ihlet a költőt 
mint teremtés a gondolataimat
papírra vetem ami volt ami van mert ha látok 
teremtek amiket hallok visszhangzanak 
mégsem kérem számon a sorsomat
Egy összegben fizettem ki mindent nem tüntethetnek
az adósságok versben érlelem 
hogy ami hozzám ért alig fájjon 
tiszta fehérségben a távolit mint sötétben
a tündöklő gondolatot mert ahová megérkeztem
világot találtam − íródtak a sorok
vezették utamat ha bennem képekké lettek 
ha az évek kérdőre fogtak − mindenről és mindenkiről  
csakis − csakis az igazat

A lélek árnyéka

az álom félelme az lélek árnyéka mint a hihető mellett
a hihetetlen – mint a megmagyarázhatatlanok csatája
éberségünk helyett
Ilyenkor az álmok lubickolnak s vadul játszmáznak
hogy esténként csapra verhessék józanságunkat 
kikapcsolhassák a lényeget 
hogy kéjesen árnyékként kísértsenek mint csillagok 
a sötétséget − ontva magukból félelmeinket 
a nem létező desztillációkat keresztre feszítéseinket
mint mikor illúzióimban ha úttalan utakra tévedtem
mert farkasok között báránynak lenni kockázatos  
de magamra találni a délibábok tükrében nem úgy 
ahogy érzem mert a félelemben torzulnak a kontúrok 
megkötöznek a szemek megspékelik a gondolatomat 
visszavetülnek a nappalok marcangoló fájdalmára 
szembe állítanak vele
mert a tetteink a lélekkel cimborálnak 
az anyag árnyékai tiszta szövetségesei a pokolnak 
csak álmunkban nézhetünk farkasszemet velük 
hogy megtaláljuk az ordasokat mert mit is rejteget 
előttünk a tudat ami alatt már több élet megsemmisült
ami nélkül az ösztönök nem ébrednének fel
ha tetteinkkel az álom szembekerült

Halhatatlanság foglyai

Illúziók csendje csodás mágia
kéklő hieroglifák égi könyve
bennük keresem hitem hitelességét
az élet visszaolvadását
a vágyaimmá asszimilálódott
elévülhetetlenség lendületét
…mert hiszek…
mint „amíg a halál el nem választ” kérdésre
a kimondott igeneknek
a délibábok szentségével megesketett
voltunk, vagyunk és leszünk szent háromságában
…hiszen fények vagyunk
érzések sugallatán a nap gyermekei
a dimenziók átsuhanó képzeletén vágyak 
rabok – halhatatlanságunk foglyai

Rejtett dinamika

Ha tudnátok
hátrány előny nem megalkuvás s nem fogadalmak
mert nem elkésett lelkek bizonyítják ami késztet igaz
s ha kifürkésztek az angyalok akik fent is velünk vannak
mint a világ jackpotjai ha kifényesítették előttünk az utat
ha beavatnának
odaadásom lenne egyetlen sziget ahová kevesen térhetnétek
tudom mégis meghallgatnának mint hó alatti zuzmóért éhesek
ha a tudatalatti beszédesebb lenne ahogy a végtelen kérdőjelek
… hogy milyen szeretet felel értünk az ellopott érzelmeink helyett
ha megértenénk
a ránk mért időnek késztető aggályoskodását titok hét pecsétjét
s létükért kóboroló árnyak bolyongását mint Anteusz igyekezetét
s ha lehetne kapcsolatunk a semleges töltésű elemek létezésével
megoldhatóvá válna a rejtett dinamikánk jelenlétünk egyenletével

Sípos Anna költészetét itt mutatjuk be.