A megfogant élet mindig ajándék

A 40 Nap Az Életért mozgalom ősszel tartja tizenkettedik magyarországi kampányát. A kezdeményezés 2007-ben indult Texasban. Mára a világ több száz városában, köztük tizennégy magyar városban szerveznek imádsággal, böjttel és békés jelenléttel kísért szolgálatot a megfogant élet védelmében, a megszületett gyermekekért és a válsághelyzetbe került kismamákért. A főszervezővel, Hajdani Józsefné Magdival a mozgalom történetéről és a saját megtéréstörténetéről beszélgettünk.

– Hogyan jött létre a 40 Nap Az Életért mozgalom?

– A mozgalmat 2007-ben hozták létre Texasban, az Egyesült Államokban. Olyan keresztények alapították, akik úgy érezték, hogy a terhességmegszakítások súlyos lelki és szellemi terhe nehezedik a városukra, és nem akarták, hogy a halál kultúrája határozza meg az ott élők életét. Alulról jövő összefogással, aláírásgyűjtéssel és kitartó imádsággal elérték, hogy számos terhességmegszakító intézmény bezárjon, és az elsők között lépjenek fel hatékonyan a magzatok védelmében. A kampány azóta világszerte elterjedt. Jól ismert szimbólumává vált a valós eseményeken alapuló Váratlan élet című film is.

– Magyarországra mikor és hogyan érkezett meg ez a kezdeményezés?

– Hazánkba dr. Téglási Imre, az Alfa Szövetség vezetője hozta el a kampányt 2017-ben. Ekkor már számos országban működött. Éppen egy olyan imacsoportba jártam több életvédő szervezet vezetőjével együtt, ahol régóta azért fohászkodtunk, hogy az életvédelem nagyobb teret kapjon Magyarországon. Téglási Imre minket keresett meg, hogy valósítsuk meg közösen ezt a negyvennapos imaszolgálatot. Az első kampány ősszel, negyven napon keresztül napi tizenkét órás váltott szolgálattal zajlott. Mivel ez volt az első alkalom, nem volt elég tapasztalatunk, és viszonylag kevesen voltunk ahhoz, hogy a folyamatosságot könnyedén biztosítsuk. Az első kampányt leginkább Isten kegyelme mentette meg a feladástól, meg az a néhány elszánt nyugdíjas testvér, akik magukra vállalták a többórás helyszíni jelenlétet és imát a Nagyvárad téri kórház bejárata előtt. Az akkori csapat azonban már nem tudta vállalni a folytatást, hiszen a kampány évente kétszer – tavasszal, nagyböjt idején, és ősszel – ismétlődik.

– Ön azonban 2021-ben úgy döntött, hogy újraindítja a mozgalmat. Mi adta ehhez az erőt?

– Bár az első alkalommal koordinátorként megtapasztaltam, hogy Isten megsokszorozta az erőmet, a szünet éveiben emberileg nem volt számottevő támogatás sem a saját közösségem, sem mások részéről. De mivel addigra már sok csodán át vezetett az Úr, úgy gondoltam: lesz, ami lesz. Ha Isten akarja, hogy ez megvalósuljon, akkor fog mellém embereket adni. Volt egy kis listám, és amikor megkerestem a Magyarok Európában Egyesület vezetőjét, Albertné Görgey Zsuzsannát, ő azt mondta, hogy vágjak bele. Az elsődleges célunk az volt, hogy minél több babát és édesanyát mentsünk meg a későbbi lelki fájdalomtól, de az is, hogy egyre nagyobb szabású életvédő eseményeket szervezzünk.

– Ön is érintett ebben a témában?

– Három gyermekem van, és sokáig én sem gyakoroltam a hitemet. Megromlott a kapcsolatom a férjemmel, elváltunk. Egy házasságon kívüli kapcsolatból fogant a negyedik gyermekem. Mivel a kapcsolatot nem tudtuk volna legalizálni, elvetettem a magzatot. Hat évvel később súlyos depresszióba zuhantam: a gyerekeim vették észre, hogy sokat sírok és nehezen hozok döntéseket, így kerültem depressziós rehabilitációra. Ott sok segítséget kaptam, de az igazi fordulatot egy keresztény közösség hozta el az életemben, ötvenévesen tértem meg.

– Mi történt pontosan azon a fordulóponton?

– Egy pünkösdi gyülekezetben vettem részt egy úgynevezett bűnrendezési alkalmon, ahol felsorolták, hogy milyen dolgok választhatnak el minket Isten szeretetétől, és a terhességmegszakítás is elhangzott. Amikor a testvérek imádkoztak értem, olyan mélyről jövő sírás szakadt fel bennem, amilyet korábban csak olyan szülőknél hallottam, akik elvesztették a gyermeküket. Ekkor döbbentem rá, hogy a depresszióm gyökere az volt, hogy nagyon szerettem azt a magzatot, és képtelen voltam megbocsátani magamnak, hogy nem tartottam meg.

– Ez indította el Önt az életvédelem útján?

– Közvetve igen. Pár évvel később az előbb említett Albertné Görgey Zsuzsanna hirdetett egy bűnbánati alkalmat „Séta az Életért”, címmel, ami azonnal megszólított, hiszen én magam is mélyen bántam, hogy egykor nem mondtam igent a gyermekem életére. Ezt követően kapcsolódtam be egy tanácsadóképzésbe is, amely egyszerre volt szakmai és hitmélyítő tapasztalat. Úgy éreztem, hogy ebben a témában valódi szellemi harc zajlik, és eldöntöttem: Isten oldalán állva szeretnék tenni valamit a szemléletformálásért és a változásért.

– Hogyan néz ki ma a szolgálat?

– Egy körülbelül negyvenfős belső csapattal biztosítjuk az imaszolgálat folyamatosságát Budapesten, a Nagyvárad téren, ahol naponta reggel héttől este hétig egy-egy „felelős” várja az imádkozásra érkezőket, akik jó esetben előzetesen jelzik megjelenésük időpontját. Cél, hogy óránkét két-három fő imádkozzon együtt. Korábban a Semmelweis Klinika közelében, a Hugonnai Vilma téren helyeztünk ki életvédelmi táblákat is, de ezeket többször ellopták, ezért most itt inkább a csendes, imádkozó jelenlétre koncentrálunk. Vannak, akik távolról, otthonról kapcsolódnak be a fohászkodásba. Ilyenkor az anyáért, a gyermekért, a családért, az egészségügyi dolgozókért, a felvilágosításért, az önkéntes segítőkért és azok támogatottságáért, a lelki gyógyulásokért, a döntéshozókért imádkozunk, valamint az ebben a szolgálatban résztvevőkért, a védelmükért, a keresztények egységéért. Az imádságok elérhetők a honlapunkon. https://40napazeletert.hu/letoltheto-dokumentumok/  

– Kik vehetnek részt ebben, csak hívők?

– Jó szándékú, segítőkész emberek számára a honlapon elérhető a segítő szervezetek listája is, akiket támogatni is lehet, vagy akár önkéntesként be lehet kapcsolódni a tevékenységeikbe. Aki nem szeretne imádkozni, az is segíthet a szomszédjának, hogy senki ne érezze magát egyedül egy nehéz helyzetben.

– Mit jelent pontosan a mozgalom mottója: negyven nap ima, böjt, békés jelenlét?

– A negyven nap bibliai szimbólum, Jézus is negyven napig volt a pusztában. A békés jelenlétet egy aláírt békenyilatkozat garantálja világszerte: ez tiltja az agresszív vitatkozást, az ítélkezést, a szemetelést és minden törvénybe ütköző magatartást. A cél, hogy a jelenlétünkkel együttérzőek, vonzóak legyünk az emberek számára, ezért imádkozunk az orvosokért is, hogy merjenek a lelkiismeretük szerint kizárólag az élet szolgálata mellett dönteni.

– Vannak mérhető eredményeik?

– Világszerte mintegy 25.600 megmentett babáról tudnak biztosan 2007 óta, bár a valós szám ennél feltehetően jóval magasabb. Magyarországon több mint tíz esetről tudunk konkrétan. Emellett közvetett eredménynek tartom, hogy Budapesten kívül egyre több városban is indul 40 nap az életért imaszolgálat. Megalakult a Jó, hogy vagy! Életvédők Szövetsége. A Séta az Életért eseményt egy új csapat szervezi, aminek Mindenki születésnapja a neve, amit  idén szeptember 12-én, már harmadik alkalommal rendeztek meg. (Az eseményhez a Keresztény Értelmiségek Szövetsége is csatlakozott – A Szerk.) Az egyik budapesti kórházból 2023 őszén, egy évvel a szívhangrendelet hatálybalépése után jelzést kaptam az otthagyott csecsemőkről, ez indította el a gondolkodást arról, hogyan lehetne bővíteni a nevelőszülői hálózatot, hogyan tudnák őket mihamarabb örökbefogadó családhoz juttatni. A KSH adatai szerint 2025-ben 175 kórházban hagyott babát fogadtak örökbe, ám a szám azóta újra 300 fölé emelkedett.

– Hogyan terjed a kampány?

– Magyarországon mára tizennégy városban szerveznek szolgálatot – Debrecentől Zalaegerszegig –, jellemzően helyi kezdeményezésre. Nemzetközi szinten Amerikában és Horvátországban a legkiterjedtebb a hálózat – utóbbiban negyven városban van jelen a mozgalom –, de Spanyolországban és Angliában is aktív. A mostani, őszi kampányhoz 682 város csatlakozott világszerte. Rendszeresen tartunk kapcsolatot más országok szervezőivel, például a horvátokkal és a szerbekkel, valamint a londoni székhelyű nemzetközi kampányigazgatóval, aki már kétszer járt nálunk Magyarországon.

– Hogyan finanszírozzák a működést?

– Szándékosan nem alakítottunk egyesületet, mert tudom, mennyi adminisztrációval jár. Aki tud, támogat valamennyivel, a többit a saját forrásaimból, illetve a gyülekezetem segítségével oldjuk meg, például a szóróanyagok nyomtatását. Eddig mindig azt tapasztaltam, hogy amit erre a szolgálatra fordítok, azt Isten valahogyan pótolja.

– A résztvevők nagy része katolikus. Ez világszerte is így van?

– Igen, nagyrészt. Ők érzik a leginkább magukénak ezt a szolgálatot, hiszen a katolikus dogmatikában és a házasság szentségének tanításában különösen mély gyökerei vannak az életvédelemnek. A szexuális forradalom szerintem két súlyos rombolást okozott: egyrészt a fogamzásgátlás elterjedésével meggyengítette a házasság értékét, másrészt utat nyitott egyfajta kizsákmányolásnak is, hiszen egy nőnek valójában sosem tesz jót, ha sok szexuális kapcsolatot létesít, de ez már egy másik beszélgetés témája lenne.

– Ön milyen közösséghez tartozik?

– Egy pünkösdi gyülekezethez, de katolikus gyökerekkel: gyerekként katolikus hittant tanultam, elsőáldozó voltam, bérmálkoztam, majd hosszú időre elhagytam a hitemet. Ötvenévesen éltem meg igazán, hogy Isten úgy jött utánam, mint az elveszett bárányért. Érdekes, hogy annak ellenére, hogy Budapesten rengeteg felekezet és közösség van, a tizenegyedik kampányban is előfordult, hogy valaki teljesen egyedül imádkozott egy adott órában a helyszínen, ezt máig nehéz megszokni.

– Mi lenne az ideális jövőkép a szolgálat működésére nézve?

– Szeretném, ha idővel negyven önálló imacsoport osztozna a szolgálaton, csoportonként két-három órás beosztásban, hogy minden órában legalább ketten-hárman jelen legyenek egy-egy kórház előtt. Ez fenntarthatóbbá tenné az egészet, mint hogy egy szűkebb, negyvenfős belső kör tartsa fenn negyven napon át a folyamatosságot, ahogyan ma történik.

– Mit gondol, hosszabb távon milyen hatása lehet ennek az összefogásnak?

– Nagy előrelépés a Jó, hogy vagy! Életvédők Szövetségének a megalakulása. Feltérképezi és kapcsolatot teremt a vármegyékben felelhető életvédelmi felvilágosítást, segítséget és lelki támaszt nyújtó szervezetek között, együttes kiállást biztosítva. Amikor a szívhangrendelet kapcsán elindult a társadalmi párbeszéd, ez a szövetség a hozzá kapcsolódó életvédő szervezetekkel közösen tudott megnyilatkozni. Ez mutatja, hogy amit sokáig magányos imaszolgálatnak éltünk meg, mára egyre inkább egy összehangolt, egymást erősítő hálózattá válik.

– Ötvenévesen mély depresszióban volt és sötéten látta a világot. Hogy van ezzel ma, 65 évesen?

– A világot bizonyos értelemben ma sem látom fényesnek, sok benne a felelőtlenség, a pazarlás, a hazugság. Mikrovilágomban az örömeim megsokasodtak: öt unokám született. Nagy örömet jelent az is, amikor egy-egy új városból valaki jelentkezik, hogy szeretné elindítani ott is a szolgálatot, ez azt mutatja, hogy a kezdeményezés tovább él és terjed.

– Milyen üzenetet fogalmazna meg azoknak, akik ma kétségbeesett helyzetben vannak, vagy éppen egy korábbi döntésük súlyát hordozzák a szívükben?

– Azt üzenem nekik, hogy Isten hűséges, és nincs olyan mély gödör, ahonnan ne lenne kiút. A bűnök és a sebek nem arra valók, hogy beléjük haljunk, hanem arra, hogy az Úr elé vigyük őket, mert ő készen áll a segítségnyújtásra, ha szabad akaratunkból kérjük őt. Ő a legnagyobb nehézségeken is támaszunk lesz, ha akarjuk. Nem mindig úgy, ahogyan mi szeretnénk, hanem sokszor úgy, ahogyan az nekünk hosszú távon is a legjobb. A megfogant élet mindig ajándék. A társadalomnak, nekünk mindannyiunknak az a feladatunk, hogy védelmet, biztonságot és szeretetet nyújtsunk azoknak az édesanyáknak, akik válságban vannak. Az imádság ereje pedig megváltoztatja a szíveket – ezt a saját életemben is megtapasztaltam. Ezért érdemes ma is negyven napon át kitartóan imádkozni és böjtölni az életért. 

Segíts, hogy a babák megszülethessenek!