JEL újság

A musica sacra megújítója

Ivasivka Mátyás2011.10.28

A kétszáz éve, 1811. október 22-én született Liszt Ferenc, a 19. század, a romantikus kor kimagasló magyar zeneszerzője, zongoraművésze és karmestere, szavakban, tettekben és főként kompozícióiban mindig hitet tett katolikus világnézete, egyháza iránti tántoríthatatlan elkötelezettsége mellett.

 

Édesanyja papnak szánta, ám a nagy elődhöz, Mozarthoz hasonlítható csodagyermeki megnyilatkozásai hamarosan nyilvánvalóvá tették, hogy a kis Francit a gondviselés a zeneművész hivatásának beteljesítésére szánta… Ám szinte misszionáriusként, a fentiekkel összhangban – rengeteget fáradozott teméntelen zongoraművén, zenekari alkotásán, versenyművein, dalain, énekkari, orgonára írt művein túlmutatóan az egyházi zene, a musica sacra már eladdig is óriásira növekedett kincsestárának gyarapítása, megújítása érdekében.

A gregorián

A minden ésszerű újításra nyitott Liszt Ferenc ebbéli elgondolásai egybeestek a katolikus egyházban, jelesül a Bencés rend franciaországi berkeiben az 1840-es években megindult zenei reformtörekvésekkel. Prosper Guéranger solesmesi apát (1805–75) 1840-ben adja közre Les institutions liturgiques című nagy hatású munkáját, mely az ősi római liturgia felsőbbségét hirdeti a különböző provinciális rítusokkal szemben. Szerinte a fundamentum a késő ókori, középkori gregorián ének, mely az ószövetségi zsidó zsoltárdallamok világában, az ógörög muzsikában gyökerezik, majd tovább él a keleti (ortodox) egyház zenéjében, illetve Luther Márton és a protestáns egyházak korál-dallamaiban. És hat a legújabb időkig mind az egyházi, mind a világi zeneművészetben. Mint megannyi fundamentumot, művészetekben, tudományágakban az idő múlásával perifériára szorítottak, kisemmiztek, aztán ismét „felfedeztek”. Ez történt az európai muzsika ősforrásával, a gregoriánnal is. Alkalmasint ehhez hozzájárult az európai, előbb énekes, majd hangszeres többszólamúság uralomra jutása. A „csupán” egyszólamú, kizárólag vokális (énekes) gregoriánt – igaztalanul – szegényesnek, avíttnak, monotonnak, muzeális jelenségnek vélték. Nem, vagy alig-alig becsülték a gregorián énekben rejlő, egyszerűségében is páratlanul kifejező, „a toroknak, hangszálaknak balzsamot jelentő” értékeket. Ugyanakkor előnyben részesítették, szakrális műveikbe beépítették az operaszínpadról átemelt csillogó, üres manírokat, nem egyszer öncélú, virtuóz sallangokat.

Az ősi értékeket tárták föl újra a solesmesi tudós bencés zenekutatók, énekesek. Innen datálhatjuk a gregorián ének reneszánszát. A muzsika védőszentjének nevét viselő Cecília-mozgalom e törekvéseket napjainkig hatóan fölkarolta: a gregoriánum templomi liturgiáinkban teljes pompájában virágzik, nagyjából a 20. század közepétől datálhatóan világi koncerteken is gyakran megszólal. Szent X. Pius pápa 1903-ban kibocsátott Inter pastoralis kezdetű motu propriója újabb lendületet adott egyházi zenénk emez értékes alapkövének megismertetésére, népszerűsítésére.

Liszt és a gregoriánum, az egyházi zene

De számunkra nem elhanyagolható tényező az sem, hogy zeneszerzőink hosszú sorának munkásságát a jelen korig ihleti, termékenyíti az ősi gregorián ének. A teljesség igénye nélkül ebben a vonatkozásban említsük meg csupán a 20. század néhány prominens komponistájának nevét: Szergej Rachmaninov, Igor Stravinsky, Arthur Honegger, Benjamin Britten, Kodály Zoltán vagy Lajtha László.

És mindezeket megelőzte korban és jelentőségben Liszt Ferenc munkássága, melyet a gregoriánumra épülő musica sacra terén kifejtett. A kezdetektől lelkes híve lett a Cecília-mozgalomnak. Nem csupán szakrális, hanem számos világi kompozíciójában is gregorián, vagy gregorián jellegű motívumokat jelenít meg. Beszédes példája ennek harmadik zongoraversenye, a Dies irae témájára épülő Haláltánc, a Lenau-féle Faust ihletésére született Éjszakai menet vagy a Hunok csatája című szimfonikus költeménye.

De – a teljesség igénye nélkül – villantsunk föl Liszt Ferenc bibliai, egyházi kötődésű alkotásaiból néhányat: misék: Esztergomi-, Magyar koronázási-, Szekszárdi-mise, Missa Choralis, Requiem; oratóriumok: Szent Erzsébet legendája, Krisztus, Via crucis, Szent Szaniszló; orgonaművek: Ad nos ad salutarem undam, B–A–C–H fantázia és fúga, A magyarok Istene, Weinen, Klagen; két zongora-legenda: Assisi Szent Ferenc prédikál a madaraknak, Paolai Szent Ferenc a hullámokon; zsoltárok, motetták, Ave Maria-k, Assisi Szent Ferenc Naphimnusza, Ossa arida.

Kapcsolata az Egyházzal, egyházi személyiségekkel

Az esztergomi bazilika felszentelésére írt miséjének (1856) egy különleges díszkötésű példányát a zeneszerző elküldte IX. Pius pápának. Liszt barátja, Gustav Hohenlohe bíboros (akinél többször vendégeskedett a Vatikánban) közvetítette a magas zenei műveltségű egyházfő köszönő szavait: „Mondja meg Liszt úrnak, hogy áldásomat küldöm neki, s hogy híres miséjét, amelyet elküldött nekem, el fogják énekelni novemberben a Szent Péter-bazilikában, és én is jelen leszek.” Később személyesen is megismerkedtek. Számos találkozásukkor előtérbe kerültek az egyházzene reformjával kapcsolatos kérdések, melyekben szinte teljes mértékben egyetértettek. A pápa „Mio caro Palestrina”-ként („az én kedves Palestrinám”) aposztrofálta a magyar komponistát. 1863. július 1-jén (akkor Liszt a Madonna del Rosario kolostorban lakott) IX. Pius főpapi kísérettel meglátogatta a zeneszerzőt. Kérésére Liszt eljátszotta az Assisi Szent Ferenc prédikál a madaraknak című zongoraművét, majd a komponista kíséretével Őszentsége emlékezetből elénekelte Bellini Normájának híres „Casta diva, che inargenti” („Áldva hívunk, éj szűzi leánya”) kezdetű áriáját. (Hadd jegyezzük meg, hogy most regnáló egyházfőnk, XVI. Benedek jól zongorázik, testvérbátyja, Georg Ratzinger pedig évtizedeken át volt a regensburgi dómnak főzeneigazgató-karnagya.)

Távoztában IX. Pius gyűrűt ajándékozott Lisztnek. Néhány nap múltán audiencián fogadta a zeneszerzőt a Vatikánban és egy gyönyörű, a Madonnát ábrázoló domborműszerű drágakővel kedveskedett neki.

Két évvel később, 1865. április 25-én Liszt fölvette az úgynevezett négy kisebb papi rendet. Ettől kezdve reverendában járt, koncertezett, így festette meg őt luxemburgi kastélyában, Colpachban barátja, Munkácsy Mihály 1886-ban, halála évében. Jóval korábban, 1846 októberében Pécsett hangversenyezett Liszt Ferenc. Meghívója, vendéglátója nagykéri Scitovszky János pécsi megyéspüspök volt. A főpap tervbe vette a pécsi székesegyház felújítását, korszerűsítését. A püspök felkérte a zeneszerzőt, hogy a főtemplom újraszentelésére komponáljon egy misét kórusra és zenekarra. Liszt ezt meg is ígérte, ám a nem várt történelmi események (1848-as szabadságharc, az ennek leverését követő megtorlás, önkényuralom) elodázták a terv valóra váltását. De még talán ennél is nyomósabb tényező gátolta meg – a város lokálpatriótáinak nem kis bánatára – a pécsi mise megalkotását: 1849-től Scitovszky János esztergomi érsek, Magyarország bíboros hercegprímása lett. S ebben az időben épült az esztergomi bazilika. Az új prímás – emlékezve Liszt ígéretére –, a komponista legjobb magyar barátja, báró Augusz Antal, szekszárdi alispán közvetítésével megismételte fölkérését, ám most már nem Pécs, hanem Esztergom számára kérve a misét, mely a főtemplom fölszentelésén, 1856. augusztus 31-én szólalt meg először a szerző vezényletével. Liszt nagyra értékelte a pécsi Angster orgonagyár produktumait. Eredményesen „lobbizott”, hogy a Zeneakadémia új épülete Angster-orgonát kapjon.

Liszt gyakran időzött Szekszárdon Augusz alispán vendégeként. Így történt ez 1870 őszén is, amikor több barátjával, tanítványával együtt hosszabb ideig tartózkodott a tolnai megyeszékhelyen. Ötvenkilencedik születésnapjának megünneplése városi esemény volt. Hosszabb szekszárdi tartózkodását Liszt egyebek közt fölhasználta arra is, hogy szeptember közepe táján székhelyén meglátogassa tisztelőjét és barátját, Haynald Lajos bíborost, Kalocsa érsekét, aki zenerajongása mellett kiváló amatőr botanikus és csillagász is volt. (Sajnálatos, hogy számos szakkönyv – tévesen – hercegprímásként is emlegeti a főpapot, aki – Deák Ferenccel, illetve a fiatal Apponyi Albert gróffal egyetemben – jelentős mértékben elősegítette a budapesti Zeneakadémia létrejöttét.)

Haynald bíboros kérésére Liszt az érseki palota egyik zongorájának fedőlapját aláírásával látta el. Kései utóda, a kommunista pártdiktatúra börtönéből nemrég szabadult Grősz József érsek 1957 júliusában, amikor kéthetes kerékpáros vándortáborunk kiemelkedő mozzanataként titokban, az üldöztetés ellenére cserkészmunkát végző középiskolás és egyetemista fiúkkal fölkerestük őt, szemmel látható büszkeséggel mutatta meg nekünk a Liszt-autogramot a palota zongoráján.

Ivasivka Mátyás

Jelen Idő

Jelen Idő

Keresés

Rovat szerint

Szerző szerint

Évszám szerint

Legfrissebb

A semmiből érkezett nemzeti hős

A futball Európa-bajnokság június 14-én veszi kezdetét. A tornára kijutott magyar csapat Svájc ellen lép először pályára június 15-én. A magyar részvételt nagyban köszönhető Marco Rossi szövetségi kapitánynak, akiről nemrég egy kötet jelent meg.

A remény zarándokainak – még a jubileumi szentév előtt

A történet egy délközép-franciaországi meseszerű falucskában kezdődik. A kicsiny falu neve Saint-Simon, Aurillac város határától mintegy öt kilométerre. Ennek plébániája őrzi azt a magyar emlékhelyet, amely baráti kapcsot jelenthetne a magyar és a francia katolikusok között.

Három az egyben

Az általunk valóságos Istennek és valóságos embernek vallott Jézus Krisztus végső soron urunk, barátunk, testvérünk, örököstársunk, ítélő bíránk… Hogyan lehet ez mind igaz? Nem tudjuk, és mégis valljuk, hogy igaz.
2016–2024 © jelujsag.hu • Minden jog fenntartva!