A pálya küszöbén

Remélhetjük és arra várakozunk, hogy a nagy szellemi formátumú, ismert költők szimbolikus napsütésének árnyékában is meg-megcsillanjon az irodalombarátok számára valami a poézis rejtekéből. Aki a költészet tengeréből halászik, poétikai értelmet meríthet az úgynevezett amatőr költők kínálta teljesítményből is.

A számítógép rekeszeinek fogságában gyülekező kéziratai először antológiába szabadultan mutatkoztak meg. Valahol kezdeni kell, ha az alkotó neve ismeretlen a szakrális szempontból alig-alig elérhető és értékelhető folyóiratok olvasói előtt. A Tornádó jele ujjaimon című első kötetével a pálya küszöbére lépett, budafoki illetőségű Cs. Papp Ildikó a napjainkban érezhetően szerény méltósággal hívő azon pályakezdők közé tartozik, akik lírai termésük egyes darabjait versimának nevezik. Ritkaság. Létszemléleti felfogásnak betudható versei ugyan még változó értékűek, ami természetes is, hiszen a szerzőre kifejezetten jellemző poétikai egyéniség általában a többedik kötetnél mutatkozik meg egyértelműen. Mégis már most érdemes odafigyelni erre az Istenhez fordulóan, a teremtésért hálát adóan kibontakozó verstermésre.

Bencze Balázs magyar szakos tanár többek között a következőkkel ajánlja egykori tanítványa munkáját: „Ha valaki elfogadja, hogy a művészet az a különleges látásmód, ami képes olyasmit is feltárni, ami a dolgok mögött elbújva várja a felfedezést, akkor bizonyos, hogy Papp Ildikó versei neki szólnak. Akiben ezeken túl még elég alázat van ahhoz is, hogy elgondolkodjon a sorokká alakított megérzések jelentésén és fontosságán, az kiváltképp szerencsés ember. Ha pedig olyanok lennénk, akikben a versek komor esztétikája hívja elő a katarzist, akkor elmondhatjuk magunkról, hogy kaptunk valamit, amit máshol nem találtunk volna meg. Vegyük is ezt komolyan, mert – úgy tűnik –, korunkban egyre ritkábban lesz benne részünk...”

Hogy a megkezdett út mennyire válik be? Azt majd eldönti az idő, és főleg a lélek szeretete a küldőben és a befogadóban. Gárdonyi Géza jegyzeteiből idézem: „A kritika fújhat hideget, fújhat meleget. De, ami értéktelen, nem fújhatja bele a nemzeti kultúra kincstárába. Ami értékes, nem fújhatja semmivé.” Nem kicsi tehát a tét: milyen irányban kedvez (vagy nem) a Budafok-Tétény Pannonius Irodalmi Kör tagjának? Ha nem hagyja cserben versíró igyekezetének szorgalma, az imént feltett kérdésre kiderülhet a válasz.

Cs. Papp Ildikó verseit itt olvashatják