A ráhagyatkozás művészete

A szociálpedagógusi végzettségű Antal Szilvia a Magyar Művészeti Akadémia művészeti pályázatokkal foglalkozó munkatársa. Verseiből hitelesen sugárzik a hit olvasóira, hallgatóira. Személyiségének belső parancsa, hogy Istenbe vetett hitét embertársaiért kifejtett cselekedetei igazolják. Mint vallja: sokat jelent számára, ha másoknak reményt, bátorítást, szeretetet adhat. Ezek az élet legbecsesebb ajándékai.

Olvasói előtt hamar egyértelművé válik, hogy a versírás nem pusztán szenvedélye, hanem küldetésének kifejezésére alkalmas forma. Salgótarjánban született (1972), ám örök hálával gondol rá, hogy a zagyvapálfalvi szeretetteljes családi légkörben teljesedhettek ki benne azok az érzelmek, amik a későbbiekben írásra ösztönözték. Talentumán keresztül igyekszik áldássá válni mindazok életében, akik közé az Isteni gondviselés vezeti. „A hit halott cselekedetek nélkül” – ezt tudva-tapasztalva az írást tekinti tettei fontos terepének, hiszen hitéhez hű gondolatai azokhoz is eljuthatnak, akikkel személyesen nem találkozik. Ezáltal biztat, bátorít, reményt és hitet erősít.   

A Magyar Nemzeti Írószövetség tagja. Versei folyamatosan jelentek/jelennek meg a számára lehetséges fórumokon: interneten, lapokban, folyóiratokban, antológiában; szerepelt a PAX Televízió Keresztmetszet című műsorában. Az idei, 96. Ünnepi Könyvhét alkalmával került könyvesboltokba Isten tudja című első verseskötete. A kötet címadó versét hallottam először Hederman Stella mérhetetlen nyugalmat árasztó előadásában. Ebben összefoglalja azokat a lelki tényezőket, amiket a nagymamájával templomjáró kislány szíve tapasztalatokból begyűjtött-megőrzött és immár családos felnőttként továbbsugárzó gondolataival megörökített. Nem véletlenül, több előadóművész is tolmácsolta ezt a versét, köztük elsőként Csórics Balázs színművész. Idézet a vers hangulatából e két befejező szakasz: „Isten tudja, miért is születtem, / mivel áld meg, és mivel tanít, / ha fáj is sokszor, / elbuknom, s újra talpra állnom, / de képessé tesz kibírnom a kínt. // Isten tudja, amit én nem tudok, / hogy merre tartsak, / amikor indulok, / hogy utam során / áldás kiknek leszek. / Isten tudja, / én meg csak hiszek.”

E költészetnek természetéből fakadóan nincs egyéb alapvető háttere, mint az Isten. A ráhagyatkozás művészetéről győzött meg. Mi mást érdemelhetnek teljes értékű versei, mint a figyelem tartós kegyelmét.  

Antal Szilvia verseit itt olvashatják.