A remény zarándokainak – még a jubileumi szentév előtt

Ferenc pápa szentévet hirdetett keresztény időszámításunk jubileuma alkalmából 2025-re, amelynek előkészületei már intenzíven folynak. Az isteni erények közül – hit, remény, szeretet – erre az alkalomra a remény erényét érzi hangsúlyozandónak a Vatikán.

Deviáns jelenségek kaszabolják a keresztény évszázadok alatt érvényes törvényszerűségeket, a pénz és a szerzés bűvöletében élő, egymással háborúzó nemzetek feledni látszanak a szolidaritást és a népek testvériségét. Ezért szólt így Ferenc pápa: „Mindent meg kell tennünk, hogy mindnyájan visszaszerezzük az erőt és a bizonyosságot, hogy nyílt lélekkel tekintsünk a jövőbe.” Ő „a remény zarándokainak” nevezi a világ minden tájáról Rómába igyekvőket.

A római jubileumi évvel párhuzamosan mi, magyarok is jubileumot ünneplünk 2025-ben: Árpád-házi István koronázása 1000 karácsonyán (vagy 1001. január 1-jén) megtörtént Esztergomban. Első, később szentté avatott királyunk ekkor kapott koronát II. Szilveszter pápától, III. Ottó német-római császár egyetértésével, méghozzá hűbéri eskü nélkül, az apostoli kereszt kíséretében. Íme, egy tudóssá érett és pápává kinevezett francia, aki figyelemmel kísérte honunk eseményeit, sőt hazánkat a „bátor Skythák” országának nevezte, három Ottót is szolgált, mígnem III. Ottónak nevelője és szívbéli jó barátja lett!

A történet egy délközép-franciaországi meseszerű falucskában, a Jordanne folyó völgyében kezdődik. A kicsiny falu neve Saint-Simon, Aurillac város határától mintegy öt kilométerre. Ennek neoromán katolikus plébániája őrzi azt a magyar emlékhelyet, amely baráti kapcsot jelenthetne a magyar és a francia katolikusok között: a remény zarándokainak ide is el kellene jönniük!

A középkor hangulata lengi körül a zarándokot, amikor belép a templomba. A falakon úgy, mint régen, amikor még nem mindenki ismerte a betűvetés tudományát és a bibliai történéseket a falra festve követhette a hívő ember, most hatalmas pannók festett képeskönyv gyanánt jelenítik meg II. Szilveszter pápa életállomásait, azokat is, amelyek hozzánk, magyarokhoz kötődnek. Leghíresebb magyar szentünk Árpád-házi Szent Erzsébet ugyan szelíden tekint le az egyik színes üvegablak mozaikjáról, egyébként viszont a falak festetlenül álltak, mígnem egy kiváló magyar festőművésznek, Szinte Gábornak, II. Szilveszter pápa iránti tisztelete meg nem mozgatta fantáziáját. Ennek köszönhetjük, hogy a tudós pápa életének és István magyar királlyá koronázásának történetét szemléletesen kibontva, hatalmas faliképeken csodálhatjuk meg. A pannók elkészítését ajándéknak szánta a művész, amelyre örömmel mondtak igent a francia falucska vezető személyiségei. Mi lehet az emberből, ha Isten kezét fogja, és ha az kiváló ésszel meg szorgalommal párosul! Kiderül a festményekből. 

Az első pannón egy pásztorfiút látunk, a későbbi tudós pápát, aki gyermekként szüleinek a juhait őrzi, pásztorbottal a kezében. Ő Gerbert – a faluban ma is így nevezik –, aki iskolás korában belép a szomszédos Aurillac városkában a Szent Benedek-rendbe, s ettől kezdve növekszik okosságban, bölcsességben. Az idők során a korszak egyik legképzettebb tudósa lesz, akit később Gerbert d’Aurillac néven ismernek. A csillagászat, a matematika tanulmányozása, az arab számok táblája (arab egyetemen is tanult) látható a következő faliképen, majd papi életútjának állomásai a következőkön (reims-i püspök, ravennai érsek). Olyannyira újdonság minden, amit meghonosít és idegennek tetszik az akkori időkben (az arab számok, az abakusz, az ingaóra), hogy az olaszok, akik nem örülnek a francia pápának, ördöngösséggel is vádolják. 

Tudománya széles körű munkálkodásra sarkallja: csillagvizsgálót építtet Magdeburgban, s látjuk őt mint III. Ottó nevelőjét, akinek csillagászatot tanít. A fiatal császár és Gerbert d’Aurillac szíve egy ritmusra dobog, mindketten különleges emberek, egyet akarnak. III. Ottó császár terve a Római Császárság újjászervezése a kereszténység szellemében, bevonva a bizánci császárságot is. Mestere támogatja a Respublika Christianorum létrehozásában. Figyeljük meg jól, ez Európa egyesítését jelentette volna! Ha ez megtörténik, az európai erők meg tudják akadályozni a török birodalom nyolcszáz éves uralmát. A fiatal Ottó tisztázatlan halálával mindez meghiúsul. Pedig mennyivel magasztosabb eszmék vezérelték e két különleges embert, mint a mai Európa vezetőit!

Az egyik oldalfalon a falucska francia lakosainak új, a magyar zarándokoknak régóta ismerős történet elevenedik meg. Szilveszter pápa alszik. Tiarája félrerakva, nyitott könyvét kezéből kihullajtva figyeli az álmában megjelenő Gábriel arkangyalt, aki a Szent Koronára mutatva nyilván közli Isten szándékát a pápával: a másnap megjelenő két fejedelmi küldöttség – a lengyel és a magyar – közül, Istvánnak küldje ezt a gyönyörű „ékszert”! Az isteni közbenjárást bizonyos Hartvik győri püspök tudatta velünk, aki István király nagy legendája című művében mesél e különleges eseményről. S ennek bronzba öntött megvalósulását ezer év múltán is láthatja mindenki: a budapesti Hősök terén, a kimagasló középoszlop tetején emeli magasra Gábriel arkangyal a magyar Szent Koronát.   

A magyar történet illusztrálásakor a fiatal III. Ottó a pápa oldalán ül, fején császári koronája, az országalma a bal kezében – a kép szívbéli barátságukat jelzi. A krónikák szerint a császári palotában lakik a pápa is, mert Ottó pompát akar biztosítani egykori nevelőjének. A festményen a pápa éppen a szépséges koronát nyújtja át a magyar követnek, Asztrik érseknek. A legendából kitűnik az is, hogy első királyunk olyan koronát kapott, amely már készen volt. 

Honnan vette elő ezt a páratlan ékszert III. Ottó és a pápa? Ezt a kérdést jelen írásunkban megválaszolni nem tudjuk, hiszen több elmélet született készítésével kapcsolatban, ám amire igenis büszkék lehetünk az, hogy Európa egyik legrégibb koronájáról van szó, amely végigkísérte az egész magyar történelmet és reméljük, végleg hazatért. 

A következő kép előtt végképp „otthon érezheti magát” a magyar zarándok: István király esztergomi koronázása az egyik oldalfali festmény témája, első szent királyunk mellett felesége, bajor Gizella, feje fölött két pajzs jelenik meg, az egyiken az Árpád-sávok, a másikon a kettős kereszt és az országot jelképező hármas halom látható. Oldalt magyar harcosok figyelik a koronázási szertartást.

S végül a negyed gömb alakú apszis pazar képei az oltár fölött már az egyetemes kereszténységhez szólnak – igaz, Szent Koronánk képein keresztül: a középlemez hatalmas Pantokrátor Krisztusa tekint le a hívőkre, Gábriel és Mihály főangyalok a zománcmásolatokról. A jellegzetes ferde kereszt is látható a tetőn, amelynek dőlésszöge megegyezik a föld tengelyének dőlésszögével. 

Az alkotó, Szinte Gábor személyiséget lehelt a megfestett, ezer év előtti figurákba, és komoly kutatást végzett, hogy a történet a falakon is kerek egésznek mutatkozzék. Teremtő intuícióit több esetben elbűvölő módon vitte vászonra: serdülő unokája a fiatal pásztorkodó Gerbert modellje, szép felesége személyesíti meg a Capeting dinasztia alapítójának, Capet Hugónak királynéját. Saját magát viszont III. Ottó tanítójaként örökíti meg egy ízben.

A templom évszázados fehér falainak megújításáról prófétált és vigasztalta híveit minden ünnepen az időközben elhunyt Bruel atya: „Meglátjátok, messze földről fognak idehozni képeket Szilveszter pápa dicsőségére!”

A sors a művésznek is tartogatott meglepetést. Az egyik festmény kapucnis, idős arcú mellékalakja a festmények megáldásakor (2005. június 25-én) nagy feltűnést keltett: „Nézzétek, nézzétek, ott! Hiszen ez Bruel atya! Ő ígérte meg a színes festményeket!

Jó, hogy megörökítette a művész…” Szinte Gábor ecsetjét láthatatlan kéz vezette, mert Bruel atya arcát életben soha, csak saját festményén látta!

Biztosítom olvasóimat és a buzgó zarándokokat, hogy érdemes lenne felfedezniük és hírét vinniük ennek a csendben szunnyadó magyar emlékhelynek és az irányunkban nagylelkű II. Szilveszter pápának!