JEL újság

A Szajnánál

Büki Attila2020.04.30

(I./56)
A Szajnánál
virradat közben
letépték az Erkölcs ruházatát
leborotválták
szőrzetét
lelkéből kivágták szemérmét
Feledtették volna
hogy a világ első szavai
Istennel élnek
ahogy Haydnnal
Mozarttal Beethovennel zenéik
Feledtették volna
hogy a világ óriás vázlatán
örök a hal és a kereszt




Egy prédikáció után

„Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám;
aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám;
és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám.”
(Máté 37,38)


számtalanszor láttam a házat
tudom hova épült az utcában
látom ahogy jár benne anyám
látom ahogy jár benne apám
és mindazokat akik érintették
fényesen kopottas kilincsét

ismerem az ebédlőasztalt
a fehér abroszon a tányért
a fénylő kést kanalat villát
az étel és a kenyér illatát
tudom hol ül jó anyám apám
ismerem a szobát ágyukat
ahogy a napot és a holdat
csillagok közt az elmúlásban
a bátor keresztény rokonokat

ismerem a szülői házat
érzem ahogy anyám apám szeret
látom ahogy együtt vagyunk
de nem látom a tanító Jézust
kinek keresztje élteti lelkem

 

 

Emlékvers

Kapuváron Káldi Jánossal

Negyven év sokasodik
a tavaszi fényben,
amikor újra rám néz Pátzay Pál
Kenyérszegője és a Szent Anna-templom,
hol a Hanság szálló étterme felé
lépkedhettem veled a „Tavaszt – kiáltó” estben,
hogy énekelhesd:

„Tavaszt a süvítő Föld minden fájdalmas zegzugának,
hadd lengessen az idő a világ fölött
egy örökzöld, üdvözlő ágat!”,
hogy belemossuk szívünk a Rába vizébe
s felemeljük arcunkat gondolatnak, költeménynek.
És megnevezted virágaidat,
a sárga gólyahírt, kankalint, orgonát – – –
amiket a sose látott városok parkjaiba álmodsz
a belőled kiszakadó csönddel.

Mondtam, hogy azokkal tartok
kiket szülőföldünkön és mindenütt igazság,
szeretet vezet,
és verseimbe gyűjtöm a fehérlő köveket,
ahogy akvarelljein Ányos Imre tette.

Megidéztük Apáczait, Mikest, Csokonait,
a csöngei füzekkel az ifjú Weörest,
Kemenesalját a sokasodó téli álmokkal – – –
és látatlanul is elhittem, hogy  útjaidon

„világit egy óriási hegyvonulat: a remény”

Akkor még nem tudtam,
hogy a hanyi estével őriznek majd
kapuvári olvasóid,
akiknek példává magasodott emberi tartásod,
és hited, hűséged segíti őket át
a végtelen zokogású viharokon.


Büki Attila

 


2020-04-30

 

 

Jelen Idő

Jelen Idő

Keresés

Rovat szerint

Szerző szerint

Évszám szerint

Legfrissebb

Hol vagyunk otthon?

Az indiai származású Benvin Sebastian Madassery verbita szerzetessel, a Pápai Magyar Művek volt igazgatójával beszélget magyarországi szolgálatáról Balázs Zsuzsa

A semmiből érkezett nemzeti hős

A futball-Európa-bajnokság június 14-én veszi kezdetét. A tornára kijutott magyar csapat Svájc ellen lép először pályára június 15-én. A magyar részvétel nagyban köszönhető Marco Rossi szövetségi kapitánynak, akiről nemrég egy kötet jelent meg.

A remény zarándokainak – még a jubileumi szentév előtt

A történet egy délközép-franciaországi meseszerű falucskában kezdődik. A kicsiny falu neve Saint-Simon, Aurillac város határától mintegy öt kilométerre. Ennek plébániája őrzi azt a magyar emlékhelyet, amely baráti kapcsot jelenthetne a magyar és a francia katolikusok között.
2016–2024 © jelujsag.hu • Minden jog fenntartva!