A Szent Korona és koronázási kincseink nyomában
A Magyar Tudományos Akadémia Lendület elnevezésű programjának keretében Pálffy Géza történész vezetésével egy kutatócsoport azt a célt tűzte maga elé, hogy feldolgozza a Szent Korona, az uralkodói jelképek és a koronázások történetét a mohácsi vésztől egészen az utolsó, 1916-os koronázásig.
A 2012 nyarán alakult kutatócsoportnak 14 belső és több tucat külső munkatársa van a különböző szakterületekről: többek között művészettörténész, numizmata, történész-filológus tagjai is vannak. A KÉSZ veszprémi csoportjának meghívására Pálffy Géza kutatásvezető, az MTA BTK Történettudományi Intézet tudományos tanácsadója Új kutatási eredmények a Szent Koronáról címmel tartott előadást január 19-én a Padányi gimnáziumban.
A veszprémi születésű tudós a Szent Korona és a koronázási tárgyak kalandos útjának magyarországi és nemzetközi helyszínei közül kiemelte – a hallgatóság nagy örömére – a koronához kapcsolódó veszprémi emlékhelyeket és eseményeket.
Mivel a királynék koronázásának joga a mindenkori veszprémi püspököt illette, kitért a királynék koronázásának módjára is. Megtudhattuk, hogy ezen alkalmakkor négy koronára volt szükség.
A veszprémi püspök királyné koronázási joga azzal magyarázható, hogy a veszprémi egyházat az első magyar királyné, Boldog Gizella alapította, a veszprémi püspökök pedig hosszú időn át a királynék kancellárjai voltak. A középkori hagyományok szerint a szertartást az esztergomi érsek celebrálta. Ő érintette a királyné jobb vállához a Szent Koronát. Ez szimbolikusan azt jelezte, hogy a királyné osztozik férjével az uralkodás és az ország kormányzásának terhében. Szintén az esztergomi érsek kente fel krizmával a királynét. A veszprémi püspök végezte magát a koronázást: ő helyezte a házi koronát a királyné fejére. Abban az időben, amikor a Magyar Királyság a Német-római Császárság által kormányozott Habsburg-birodalom része volt, a királyné férje, aki egyben császár is volt, a királyné koronázási szertartásán a saját házi koronáját viselte. A negyedik korona a császárság birodalmi koronája volt, amely egy díszes helyen volt kiállítva a szertartáson.
A munkacsoport tagjai kutatásaik során elsősorban olyan kérdésekre kerestek választ, hogy mikor keletkezett és kihez köthető a Szent Korona első hiteles ábrázolása, hol található a legkorábbi szentkoronás magyar országzászló, mikor ferdülhetett el a korona keresztje, mely városainkban volt koronázás. Számos félreértés tisztázását segítheti elő ezen kérdések megválaszolása, ami a Szent Korona átfogó történetének megírásához elengedhetetlenül szükséges.
A tévhitekkel ellentétben a Szent Korona első hiteles ábrázolása nem a Fugger Krónikából való – erősítette meg az előadó –, hanem Clemens Jäger augsburgi városi történetírónak a Habsburg család története című munkájában jelent meg, és bizonyosan az 1553-tól 1561-ig tartó időszakban készült, Hans Sebald Lautensack munkája. A koronás címer első ábrázolása pedig 1618-ból maradt fenn azon a zászlón, amelyet Esterházy Miklós vitt Ferdinánd koronázásakor, s amelyet jelenleg Fraknón őriznek.
Az előadó szólt arról is, hogy a kereszt elferdülése egy sérülésnek tulajdonítható, amelyet a koronatartó láda felfeszítése során a 17. században szenvedett el.
Kutatásaik során arra jutottak, hogy a négy eddig ismert koronázó városon kívül (Esztergom, Székesfehérvár, Pozsony és Buda) Sopronban is kentek fel magyar uralkodót, méghozzá háromszor. Név szerint: Gonzaga Eleonóra Anna királyné, II. Ferdinánd második feleségének koronázása 1622. július 26-án történt a ferences templomban. III. Ferdinánd királlyá koronázása 1625. december 8-án volt, szintén a ferences templomban. Pfalz-Neuburgi Eleonóra Magdolna Terézia királyné, I. Lipót harmadik feleségének koronázására ugyancsak a ferences templomban került sor 1681. december 9-én. Ezekről az eseményekről részletesen olvashatunk A Szent Korona Sopronban című kötetben.
Pálffy Géza felhívta a figyelmet arra, hogy a Szent Koronához számos tévhit és legenda kapcsolódik, és sokan fantasztikus elméleteket szőttek köréje, amelyeket fenntartással kell fogadnunk. A Szent Korona a magyar állam szuverenitásának és a Szent István-i államiságnak a legfőbb szimbóluma, ezért csak felelősségteljes, tudományos módszerekkel szabad foglalkozni vele.
Demény Anna