JEL újság

A Szentlélek közkincs

Thuránszky István2024.05.21

„Az Úr azonban ezt mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt, hiszen én elvetettem, és nem marad Izrael királya? Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert ennek a fiai közül szemeltem ki a királyt. Hogyan mehetnék oda? – kérdezte Sámuel. Ha meghallja Saul, megöl engem. De az Úr ezt mondta: vigyél magaddal egy üszőborjút, és ezt mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az Úrnak. De Isait hívd meg az áldozati lakomára. Én pedig majd tudtodra adom, hogy mit kell tenned: azt kend fel, akit én mondok neked! És úgy tett Sámuel, ahogy az Úr megmondta neki. Amikor megérkezett Betlehembe, remegve mentek elé a város vénei, és azt kérdezték: Békés szándékkal jöttél-e? Békés szándékkal – felelte. Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az Úrnak. Szenteljétek meg magatokat, és jöjjetek velem az áldozatra. Miután szentnek találta Isait és fiait, meghívta őket az áldozati lakomára. Amikor megérkeztek, és meglátta Eliábot ezt gondolta: Biztosan ez lesz az Úr felkentje, aki most itt van. De az Úr ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. (…) Hátra van még a legkisebb, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel azt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik. Üzent tehát neki, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az Úr: Rajta! Kend fel, mert ő az! Sámuel pedig fogta az olajos szarut, és felkente őt testvérei jelenlétében. Akkor az Úr lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig elindult, és elment Rámába.” (1Sám 16, 1–13)

Kedves keresztény Olvasó!

A Szentlélek kitöltésének pünkösdi ünneplése sajátos keresztény szokás. Pünkösd a három nagy keresztény ünnep egyike, a Krisztus-esemény „csattanója”. Jelentősége abban van, hogy a mindenkori jelenben, tehát a mi korunkban is, hatóvá, megtapasztalható erővé teszi Isten szeretetét. Isten szeretete azt jelenti, hogy különös kegyelmét adja, „kegyébe fogad”, és kegyeit élvezik az ő választottai, aminek következtében kegyes életet élnek. Ez az isteni kegy a kegyesek életében hol itt, hol ott megnyilvánuló hatás, egyszer előre lendítő váratlan hátszél („hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, és betöltötte az egész házat, ahol ültek”), máskor letörhetetlen lelkesedés, éltető belső tűz („majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre”), úgy általában pedig békét és bizalmat adó, mély, belső meggyőződés arról, hogy a Szentlélek erőterében élünk és halunk. Ettől vagyunk keresztények, Krisztusban elrejtett életű emberek. 

Annak ellenére, hogy a pünkösd sajátosan keresztény ünnep és a Szentlélek kitöltése a keresztény egyház születésének napja, ószövetségi alapigét olvastunk. Sőt a zsidó pünkösdre Jeruzsálembe gyűlő zsidókról olvasunk az első pünkösdről szóló tudósításban az Apostolok Cselekedeteiben, akiknek eszében sem volt Krisztust követni. Ők egy zsidó ünnepre, a Sávuót-ra jöttek, aratási hálaadó ünnepre: „Ötven napot számoljatok a hetedik szombat utáni napig, és akkor mutassatok be új ételáldozatot az úrnak” (3Móz 23,16). Jézus korára a törvényadásra is emlékeztek ezen a napon. Pünkösd tehát az „ötvenedik (pentecosté) szóból ered, és bár mondhatni, hogy van zsidó pünkösd, de ennek azon túl, hogy a Szentlélek kitöltése ezen a napon történt, a keresztény pünkösdhöz nem sok köze van. 

Vagy talán mégis? Ha Jézus korában a törvényadásra emlékeztek ezen a napon, akkor a Szentlélek kitöltése, az Isten erejének ajándéka ezt az emlékezést „átlelkesítette”, új értelmet adott neki, az emlékezés emberi cselekedetét lenyűgöző isteni tetté változtatta.

A szűkkeblű ószövetségi üzenetet tágölelésű újszövetségi üzenetté tette. 

Így nézzünk az ószövetségi alapigében hallott történetre. Isten Szentlelke, vagyis Isten jelenléte, ereje már abban a korban is megnyilvánult egyes kiválasztottak életében. Ez a beszédes történet Dávid királlyá kenéséről sok máig érvényes igazságot elmond a Szentlélekről. Ezeknek hangsúlyozása teszi ezt az elmélkedést pünkösdivé.

A Szentlélek újat teremt. „Meddig bánkódsz még…? Töltsd meg olajjal a szarudat és indulj!” Érhetnek kudarcok, megszégyenülések és vereségek, térdre kényszeríthet betegség, gyász és csalódás, de egy idő után fel kell állni és tovább kell indulni. A Szentlélek vezet és erőt ad, és tudtodra adja… 

A Szentlélek vezetésében bízó és az arra hagyatkozó nem ragaszkodik saját belátásához, egyéni elképzeléseihez, lemond az irányításról. A mi életünknek is egyik legfontosabb igazsága hangzik el az alapigében: „Mert nem az a fontos, amit lát az ember.” Nem föltétlenül helyes és Isten akarata szerint való, ami racionálisan, „józan paraszti észszel” gondolkodva kívánatos. Annál, amit döntéseinknél figyelembe veszünk, mert (előre) láthatóak, sokkal több, embernek láthatatlan és kiszámíthatatlan tényező alakítja az életünket. Ennek tudatában kell lenni! „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr…” Szentlélekkel élni csak alázattal lehet. Az engedelmességre való állandó készenlét állapotában. „Én majd tudtodra adom…” Majd akkor, amikor itt az idő – de te most indulj, cselekedj, ha bizonytalan is még a végkimenetel. Ígérem, ha rám figyelsz, és engedelmeskedsz, akkor minden jól alakul…

A Szentlélek gyakran akkor és úgy hat, ahogyan a legkevésbé várnánk. Minden emberi értelmet meghaladó módon, váratlanul és kiszámíthatatlanul. Sámuel, amikor meglátta Eliábot, ezt gondolta: „Biztosan ez lesz az Úr felkentje.” És nem. Hanem a legkisebb, akit el se hívtak a „szemlére”, mert olyan jelentéktelennek tartották. Ami emberek között szóba sem jön, a leggyengébb, a legkisebb, a legesélytelenebb válik Isten eszközévé, és így válik Isten ereje nyilvánvalóvá. 

A Szentlélek legfontosabb igazsága, amit az ószövetségi történet is kifejez, és máig igaz, hogy a Szentlélek ajándék,

kikényszeríthetetlen, váratlan ajándék.

A kicsik, a legkisebbek ajándéka. A Szentlélek hatása mindig meglepő. Mindig arra mutat, hogy az élet több annál, amit látni, tapintani és zsebre vágni lehet. Arról győz meg, hogy az, ami az emberi szemnek láthatatlan, de mégis megtapasztalható, az az igazi érték, az az igazi valóság, az az igazi élet. Az első pünkösd óta tudjuk, hogy a Szentlélek közkincs. Nem titok. Nem bennfentesek előjoga. Kérni kell, és kapni fogod, mert ez megváltásodhoz, örök életedhez tartozik. Ámen.

Imádkozzunk!

Szentlélek Isten! Erőddel mutatkozz meg a mi erőtlen életünkben! Győzzön meg minket jelenléted arról, hogy minden emberi testi és szellemi erő általad válik hatóvá és a cél felé segítővé, nélküled pedig a testi és szellemi erő is kudarcot vall. Vállaljuk gyenge voltunkat, és kérjük erődet: bizony, szegények vagyunk, hogy gazdaggá tehess! Ámen.

A szerző evangélikus lelkész

 

 

Jelen Idő

Jelen Idő

Keresés

Rovat szerint

Szerző szerint

Évszám szerint

Legfrissebb

A semmiből érkezett nemzeti hős

A futball Európa-bajnokság június 14-én veszi kezdetét. A tornára kijutott magyar csapat Svájc ellen lép először pályára június 15-én. A magyar részvételt nagyban köszönhető Marco Rossi szövetségi kapitánynak, akiről nemrég egy kötet jelent meg.

A remény zarándokainak – még a jubileumi szentév előtt

A történet egy délközép-franciaországi meseszerű falucskában kezdődik. A kicsiny falu neve Saint-Simon, Aurillac város határától mintegy öt kilométerre. Ennek plébániája őrzi azt a magyar emlékhelyet, amely baráti kapcsot jelenthetne a magyar és a francia katolikusok között.

Három az egyben

Az általunk valóságos Istennek és valóságos embernek vallott Jézus Krisztus végső soron urunk, barátunk, testvérünk, örököstársunk, ítélő bíránk… Hogyan lehet ez mind igaz? Nem tudjuk, és mégis valljuk, hogy igaz.
2016–2024 © jelujsag.hu • Minden jog fenntartva!