A szépség dicsérete

Amikor Szent Ferenc egy gyönyörűséges pipacsokkal teli mezőn haladt keresztül így kiáltott: Virágocskáim, ne kiabáljatok, tudom, hogy van Isten! Barna Erzsébet festményeiben, portréiban gyönyörködve, Szent Ferenccel együtt mi is mondhatjuk: Hölgyek, ne kiabáljatok, tudjuk, hogy van Isten. Ha nem volna, ennyi szépet nem teremthetett volna. A szépség ugyanis égi ajándék, titokzatos valóság, megmagyarázhatatlan csoda. Nem mi teremtjük, mi csak gyönyörködhetünk benne.

„Gyönyörködj az Úrban és megadja szíved kéréseit” – biztat bennünket a zsoltáros, tehát érdemes gyönyörködni Isten szépséges világában. De kinek van ideje manapság gyönyörködni, amikor folyton sietünk, rohanás az életünk? Sajnos csak a boldog keveseknek, akiknek megadatik a felismerés, hogy enélkül nem megy, hogy éhen hal a lelkünk, ha nem tápláljuk úgy, mint a testünket. „Éhe a kenyérnek, éhe a Szónak, / Éhe a Szépnek hajt titeket” – írja Ady. Barna Erzsébetnek éhes a lelke a szépre, ezért gyönyörködik a teremtett világ szépségében, mindenekelőtt az imágó Deiben, az Isten képmására teremtett emberben. 

Igen, a szemlélődés, a gyönyörködés gyümölcse mindaz, amit Erzsébet jóvoltából láthatunk. A szépséges hölgyek portréi, fél vagy egész alakos képei, de az őszi vagy a mediterrán táj és az épített környezet pompás színei és formái, mind ennek a gyönyörködésnek köszönhetők. Erzsébet nem tesz mást, mint a szépség szorgos napszámosa, fölmutatja mindazt a szépet, ami az emberre és annak világára jellemző. Mindezt igazi, ihletett művészként a realizmus eszközeivel teszi, a valóságból nem vesz el és nem tesz hozzá semmit, hacsak azt nem, hogy olykor a tökéletes szépség ábrázolásával szinte zavarba hozza az embert, kiváltképpen akkor, ha az történetesen férfinak teremtetett. 

Szerencsére vagy hál’ Istennek ezek a gyönyörű hölgyek szelíd szépségek, van bennük báj és kedvesség, néha még humor is. A tekintetükkel nem akarnak mindenáron megbabonázni vagy elveszejteni, inkább engedik, hogy gyönyörködjünk bennük, de nemcsak az arcukban, hanem a lelkükben is. A szépség és a jóság édestestvérek, ami hideg, rideg, az nem is lehet szép, mert nem belülről sugárzik, nélkülözi a lélek melegét. „És akinek szép a lelkében az ének, / az hallja a mások énekét is szépnek” – mondja Babits Mihály. Barna Erzsébet lelkében szép az ének, mert fészket rakott benne a szépség. Ezért látja és láttatja a világot olyan szépnek. Jóllehet a világ nemcsak szép, miként az ember sem mindig az, de szabad, sőt kell hinni a szépség erejében. Erzsébet hisz benne, ezért mindazt, ami nem szép, integrálja a szépbe, ily módon az is elviselhetőbb lesz, ami egyáltalán nem szép.

Az élethez némi vagányság, barátság, szerelem, szeretet és humor szükségeltetik. Erről szól a Csajos délután és a Hatkor randi, azokkal a furcsa fejfedőkkel a lányok fején. Letti mezőn ülő alakja egyik kissé absztrakt, egyáltalán nem akar szép lenni, később azonban szemérmesen meztelenkedő tökéletes szépséggé avanzsál, akivel a férfi szemnek szinte lehetetlen betelni. A láda titka sok mindent rejtegethet, miként az életünk és a lelkünk is. „Vagyok, mint minden ember: fenség, / Észak-fok, titok, idegenség, / Lidérces, messze fény” (Ady Endre). Egy láthatatlan ember titokzatos története és sorsa jelenik meg a képen, és a ládában, amely ugyancsak titkokat rejt magában. Az Őszi táj a maga színpompás kavalkádjával igyekszik feledtetni velünk az elmúlás miatt érzett szorongásunkat és szomorúságunkat, míg egy takaros templom látványa új dimenziót tár lelki szemeink elé. Az Egyiptomi lány és a Modern ikon a teljességet, a tökéletes szépséget testesítik meg, igaz a Piros kardigános lány és a Kék kombinés lány is szép, a Bagolyka pedig még aranyos is. 

A mediterrán világ, a tengeröböl, a színes házak, a vendégcsalogató abroszos asztalkák a délszaki varázslatról szólnak. Minden képre külön nem térhetünk ki, mert akkor nem maradna hely és idő a summázásra. „Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit” (37. zsoltár). Barna Erzsébet nemcsak gyönyörködik, de gyönyörködtet is, mintha Heltai Jenő Néma leventéjével együtt mondaná: „Az élet szép. Tenéked magyarázzam?” Érdeme többek között az, hogy nem szörnyűségekkel riogat vagy fenyeget minket, hanem kedvet csinál a széphez, a „Szent Ferenc-i” szemlélődéshez, gyönyörködéshez, hogy lassuljunk le mi is, és vegyük észre, mennyire igaza van Louis Armstrongnak, amikor arról énekel, hogy gyönyörű ez a világ (Wanderful world). 

Erzsike azt akarja, hogy Isten szép világában, a fiaiban és leányaiban, az emberben gyönyörködjünk, hogy megadja szívünk kéréseit. Mi pedig mi mást kérhetnénk tőle, mint egészséget, békességet, szeretetet és reménységet, hogy nem hiába élünk, hogy valóban otthonunk lehet ez a nekünk teremtett, csodálatos, kék színű bolygó, amit úgy hívunk, hogy Föld. 

Barna Erzsébet orvos, nem pap, mégis prédikál, nem tanár, mégis edukál, mivel a képeivel kommunikál. Gyönyörködjünk az örök szépség ihlette festményeiben, amikkel megajándékozott minket, és tanuljunk tőle szemlélődni, mert ő nemcsak gyönyörködni, de gyönyörködtetni is képes. Isten éltesse és ihlesse őt ezután is további szép munkálkodásra!

Dr. Barna Erzsébet Lelkem rezdülései című kiállítása november végéig látogatható a dunaújvárosi Sándor Frigyes Zeneiskolában.