A szeretet a lélek szíve, a lélek pedig halhatatlan

Kedves Olvasó! Tudja, hol van Akácligetkút? Térképen ne keresse, mert ott nem található. Az itt ismertetendő kötet egyik novellájában létezik csupán, ez a kisközség kitaláció. Az ideális helyszín, ahová a 35. zsoltár című novella vágyakozó főhőse, Karsai Ákos soha nem juthatott el.

     Nem véletlenü húzta-halasztotta az utazás idejét, ugyanis ez a nyugalmasan emberi álomfalu csak a képzeletében létezett. Pedig micsoda nagy szüksége lenne hajszás világunkban ilyen „békés szigetre” az emberi léleknek!

     Tóth-Máthé Miklós új könyvének előszavában Szakonyi Károly az érdekfeszítő olvasmányok bőségére hívja fel a figyelmet: „Nagyszerűen tudja felkelteni és megtartani a figyelmet. Eleinte nem tudjuk például, hogy miért is fontos egy várandós asszony aggodalma, aki a házuk előtt megbotlott egy kőben, és talán ez az esés kárt tehetett a magzatban. Olvasás közben még nem sejtjük, mekkora a tétje az anya ragaszkodásának, amikor nem enged az aggódó apának, aki attól félvén, hogy nyomorék gyermek jön a világra, rá akarja venni feleségét az abortuszra. És milyen szerencse, hogy nem engedett! Szerencse az egész kulturális világnak, mert egészséges csecsemőt szült, akit Vilmosnak kereszteltek, családi neve pedig Shakespeare!” Amikor ezeket a sorokat olvassuk, rögtön érezzük, hogy helyben vagyunk. Ugyanis a könyv szerzője, a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével frissen kitüntetett, ma Debrecenben élő író eredeti diplomája szerint színész. A színművészet és az irodalom pedig édestestvérek.

     A pap fia című könyv hármas tagoltságú: sorrendben versek, válogatott novellák és visszaemlékezések követik egymást. Tóth-Máthé egyszerű szavakkal fejez ki nagyon nemes érzelmeket az írásaiban. Versei gyakran egyetlen, többszörösen bővített mondatból álló sóhajok; szinte kivétel nélkül a szeretet lehelete érződik belőlük. Tisztességre nevelő prédikátor ősök példájának igyekszik megfelelni, a Mindenhatóhoz most már közvetlen közelről szóló édesanyja lelke egy imádságba költözött, lírája művészeti műfajok külső-belső környezetébe és lelki kútjába enged bepillantani. A föld óvja című fejezet végén bensőséges tartalmakban őrzi korán eltávozott felesége emlékét, mintha ma is élne, s szerelmük örök értékét jelezi, hogy gondolatai hozzá szállnak.

     A csillagdíjas futó című fejezet a napjainkra vonatkoztathatóan is sok esetben érvényes és rendkívül tanulságos Sárkánymesével indul. A gyatra emberi tulajdonságokkal felruházott sárkány hét feje összeférhetetlenségről árulkodó vitában hullik el, s ugyanez törénik akkor is, amikor a sárkány „emberré” alakul. Egységes jellemzője Tóth-Máthé Miklós – akár történelmi, akár napjainkban játszódó cselekményű – novelláinak a tanulság. A káros emberi jellemvonások kerülnek pellengére, néha csak jelzésszerűen ugyan, de mindig közérthető módon. A tizenkilenc válogatott novella mindegyike érdekes és különleges helyzeteket örökít meg a hétköznapokból. Izgalmas olvaskmányok. Elérik, hogy egyvégtében, folyamatosan olvassuk a teljes fejezetet. Az ókori görögöktől több törétnelmi koron keresztül jutunk napjainkba. Egy felfordított világba, ahol oroszlán szelidít embereket. Különösen megható, ahogy az 1956-os forradalom szinte a pillanatok érvénye alatt végbement priváteseményei miként váltak bombasztikus hatásúvá az írói eszközök támogatásában. A szerző ironikus humora nem egy esetben sejlik a sorok mögött, oldottabbá vagy még érthetőbbé téve a történeteket. Előnyére válik a mondatok, bekezdések tömörsége. Semmi felesleges, semmi hiány. Pont annyi a szóból-mondatból, amennyi éppen elegendő a gondolatok kifejezéséhez.

     A könyv címadó, zárófejezete, A pap fia írásai kevésbé minősíthetők hagyományos értelemben vett novelláknak. Ez a fejezet visszaemlékezéseket tartalmaz igazából, bár kétségtelenül szépírói módon rögzítve. A szerző saját élményanyagának felidézésével, tulajdonképpen képletes értelemben szöveges helyszínrajzban állít emléket a számára oly kedves, tiszalúci embereknek. Makulátlan személyiség valamennyi. Nemcsak sorsukat és portréjukat rajzolja meg Tóth-Máthé Miklós, hanem személyes életrajzának részleteibe is bepillanthatunk. Nem adatokra kell itt gondolni, hanem főleg a tények lelki háttereire. Az emberi viselkedés mikéntjére bizonyos, általában váratlan helyzetekben. Ismerkedni mindig élmény. Ahogy Tóth-Máthé Miklós ismerteti szülőtája lakóit, az valóságos lelki szociográfia. Arról beszél, hogy az övéit féltő szeretet nem hal meg, azt nem lehet eltemetni. Egyik legszebb, legérvényesebb mondata: „Mert a szeretet a lélek szíve, a lélek pedig halhatatlan.”

     Igazság, szépség, jóság – örökös erkölcsi erények motiválják ezeket az írásokat. Esztétika és etika. Németh László így fogalmazott egykor: „Az írás – erkölcs!” S ki ne volna mindennek tudatában, mint Tóth-Máthé Miklós, aki valóban református lelkész fia. Akik elolvassák ezt a könyvet, nem csalódnak benne.

     Nem győzöm eléggé hangsúlyozni Tiszalúc Nagyközség Önkormányzata, Majdanics László polgármester értékmentő és megőrző szerepét, amit a könyv kiadásával betöltöttek. Ugyanis örökkön-örökké érvényes, érdemes, szeretetteljes gondolatokat támogattak, s e tevékenységük példaként szolgáhat más települések számára is.

(Tóth-Máthé Miklós: A pap fia. Tiszalúc Nagyközség Önkormányzata, 2015)

Zsirai László

Fotó: parokia.hu