A szív útjain

Molnár Renáta Cor-Way® életmódtréner, testnevelő tanár, személyi edző, nordicwalking- oktató, lelkigyakorlat-vezető, négygyermekes édesanya. Hivatásának tekinti a testi-lelki egészségnevelést és közösségépítést. Hitéletről, Isten útjairól, életmódprogramjáról beszélgettünk.

– Az Egyesült Államokban 1990-ben készült szakdolgozatában kezdte kidolgozni a teljes embert megszólító életmódprogramját, akkor még mit sem sejtve arról, hogy több mint két évtizeddel később Cor-Way® néven testet ölt majd ez az egyedülálló program, amit ma már ezrek ismernek. Gondolta volna mindezt?

– Álmomban sem. Ez Isten műve. Ma így visszagondolva teljesen világos számomra, hogy a gondviselés mindvégig jelen volt az életemben. Ettől függetlenül, hosszú út vezetett a Cor Way®-ig. A küldetéstudat azonban már fiatalon is munkált bennem. Gyermekként is kereső lélek voltam, aki a vasárnapi hívőségen túl akart látni, s bár rendszeresen jártam szentmisékre, mégsem a templom falai közt találtam meg kérdéseimre a válaszokat. A közösségben megtalált hit jelentette számomra az igazi keresztény értékek megélését. Sokat jelent számomra a Regnum Marianum Sport Egyesület, amely 1989-ben jött létre, s melynek alapítója vagyok. Lelki vezetőnk mindvégig olyan alapértékek felé terelgetett, amelyek a későbbi látásmódomat nagyban meghatározták. Idetartozik a természet szeretete, az imádság, vagy a jelenlét megélése, mindezt együtt, közösségben.

– Ez a fajta látásmód és a közösségépítő, közösségszervező hivatástudat az egész későbbi életét meghatározta?

– Természetesen. Lakóhelyünkön, Szentendrén elindítottam a Baba–mama kört. Olyan értékeket próbáltam belevinni az anya–gyermek kapcsolatba, amelyben mindkét fél, egy mélyebb értékegységet tud átélni. A gyakorlatok és a saját tapasztalatok azt bizonyították, hogy ennek a közösségnek létjogosultsága van. Később Sportoljunk együtt mottóval elindítottam az édesanyáknak és édesapáknak szóló kosárlabda-közösséget. Mikor láttam, hogy a lelkiséget sikerült átadnom, és már nélkülem is él a csoport, útjára engedtem, csakúgy, mint az összes előzőt. Nagy öröm számomra, hogy ezek a közösségek sok ezer fővel a mai napig működnek.

– Nagycsaládos édesanyaként, négy gyermekének is ezt a közösségi szemléletet próbálta továbbadni?

– Igen, de emellett nagyon fontosnak vélem az egészségszemléletet is. Egykori élsportoló, 800 méteres futó atlétaként megtapasztaltam a mozgás pozitív hatásait. Nem akartam gyermekeimből mindenáron versenyzőt nevelni, úgy voltam vele, mozogjanak, s a sport legyen az életük része. Közben pedig tanulják meg a vele járó hozadékokat. Milyen érzés győzni, küzdeni, elköteleződni vagy éppen a célok és vágyak mentén élni. A nehézségek idején éppúgy segíthet a mozgás, mint a stresszoldásban. Úgy érzem sikerült átadnom ezeket a megélt anyai tapasztalataimat. Ma már felnőttek, és mindannyian a saját útjukat járják, de a mozgás az életük fontos része maradt.  

– Többször említette az utat. Spirituális értelemben mit jelent az életében?

– Az út számomra a változást, az átalakulást jelenti, és sokszor kríziseken át vezet. Ezt személyesen is megtapasztaltam. 40 évesen válaszút elé kerültem. A gyermekeim már lassan kirepültek, s én kerestem az újbóli helyemet a világban. Imádkoztam Istenhez, hogy mutasson utat. A jel egy súlyos baleset kapcsán érkezett, amely során agyrázkódást szenvedtem, és az arcom is megsérült. Elesve úgy éreztem, hogy az Isten magamra hagyott. Krisztusi elhagyatottságomban feltettem a kérdést, hogy miért pont velem történik mindez? A baleset rávilágított és ösztönzött a megújulásra. Olyan mély Isten-élményben volt részem, amely megváltoztatta az addig élt mindennapjaimat. Érdekes tapasztalat volt az is, hogy fordult a kocka, s ezúttal nem másokat, hanem önmagamat kellett testileg és lelkileg is rehabilitálni. Felfedezni a testemben rejlő olyan értékeket is, amelyek által elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok, annak ellenére, hogy az arcom torzulásig sérült. Az is felmerült bennem, hogy tudok-e így is szerethetővé válni mások számára? A saját keresztem hordozása közben jöttem rá, hogy milyen törékeny az ember. Külön kegyelem, hogy a Jóisten úgy ragyogtatta rám az arcát, hogy a külső sebek rövid idő alatt begyógyultak. A lelki felépülés viszont tovább tartott. A gyógyulás hónapjaiban egy cursillon vettem részt, ahol megismerkedtem Hofher József jezsuita szerzetessel. Ő megadta a bizalmat és a támogatását azzal kapcsolatban, hogy a régen elkezdett, s már kidolgozott programomat a világ elé tárjam. Így született meg a Jézusi gyaloglás, ami egy új típusú lelkigyakorlat. 2016-ban pedig megjelent a könyvünk, A mozgás lelkisége – Nordic walking és szemlélődő ima címmel.

– Ezen találkozás után nemcsak a Jézusi gyaloglás, hanem a Cor-Way® életmódprogramja is megszületett, melynek magyar neve: a szív útja. Ez alatt milyen utakat ért?

– A sport, a lélek és az élet hármasságát. Ez az az út, ez az a program, amelyben az elmélet gyakorlattá, a gyakorlat életmóddá válik. Úgy is fogalmazhatnék, a szív és az életút kibontása. Arra keressük a választ, hogy a szív hogyan tud egy olyan egységet képezni az emberben, melynek segítségével rátalál a saját útjára. Továbbá kidolgoztam a Cor Way® 7+1 járásmódot. Itt olyan inspiráló témaköröket érintünk, amelyek a mentális-testi-lelki egészséget segítik. Ilyen például a gondolkodás, a döntéshozás, a prioritások az életünkben, s mindez hogyan épülhet be a mindennapjainkba.

– Említette a +1 programot. Ez miről szól?

– Ez a LelkesTest programba került, és elsősorban a Bibliai tanításokra épül. Jézus életéből, a sport és a mozgás nyelvén keresztül, az ő gyaloglásából, az ő életmódprogramjából merít. Ez pedig egy olyan szegmensét érinti az életünknek, amely a lélekben és a hitben járás témakörét bontja ki. Jól ismerjük az igét: „Kelj fel és járj!” Ez egy mélyebb látásmód, melyben benne foglaltatik a hitben, szeretetben és reményben való járás az Úrban, a szív által. A szív a szeretet szimbóluma. Ez alakít és formál minket. A Cor-Way®, programjában is van egy testformáló, lélekformáló és életformáló szemlélet. Ez mindenki számára nyitott út, s kinek melyik a sajátja, a megtalálásához nyújt segítséget.

– Nordicwalking-oktatóként is tevékenykedik, s erről eszembe jut a Zsoltárok könyvének részlete: „Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.” A bot egyúttal szimbólum is?

– Igen. A bot nagyon erős jelkép, a keresztet szimbolizálja. A kereszt pedig az az értékrend, amit Krisztus nekünk ajándékozott saját életén keresztül. A szakmai oktatáson kívül a mozgásra és imádságra hangolja rá a résztvevőket. Ebben a technikában megtanuljuk az Úrral való járás lehetőségét, és van itt egy bibliai háttér is. Jézus útja, az értünk való gyaloglása, kereszthalála és feltámadása a teljes egység, ami azt jelenti, hogy benne élünk, mozgunk és vagyunk. Ez a szeretet és a szív útjának az egysége. 

– Az ország több helyszínén tanít, előadásokat, tanfolyamokat, tréningeket, kurzusokat tart, mozgás- és imacsoportokat szervez. Csoportos oktatásai mellett személyre szabott életmód-tanácsadással is segíti az Önhöz fordulókat. Milyen visszajelzések jönnek a tanítványoktól?

– Három évtized tapasztalataira építve olyan életmódprogramot dolgoztam ki, amelynek célja, hogy lelkesítse-segítse a különböző korú, egészségi állapotú és élethelyzetű embereket abban, hogy mindennapjaikat harmonikusabban élhessék meg. A visszajelzések pozitívak. Sokaknak a hétköznapi stresszes, feszült helyzetek oldásában segített. Valakinek a magánéleti, házastársi kapcsolata rendeződött. Van, akinek az imaélete mélyült. Másoknak az önelfogadásban segített. Megint másnak a mozgás szeretetét hozta meg a programom. Mindezen visszajelzések engem is ösztönöznek, s további feladatok elé állítanak. Fontosnak vélem a megszerzett tudás továbbadását. Azért dolgoztam ki a LelkesTest programot, és indítottam el a Sport és MozgásLelkiség ökumenikus szemléletű megújulásmozgalmat, hogy a különböző generációkat, fiataloktól a szép korúakig a sport új nyelvezetével segítsem a hit útján. Úgy vélem, saját küldetésünk megtalálása a legfontosabb feladatunk. Jól elhelyezni magunkat a világban, s a saját testünkben azzal a lelkiséggel, amely előre visz. Mindemellett pedig kellő alázattal viseltetni az élet és embertársaink iránt. Úgy hiszem, ebben rejlik a titok. Mikor megéltem, hogy az Isten feltétel nélkül szeret, végtelen hálát éreztem. Életünk valóban ajándék, s ezt a reményteli örömhírt a jövőben is szeretném továbbadni minél több embernek.

Lonkay Márta

2018-05-24