A szolgáló vezető különdíja

Huszonkilencedik alkalommal ismerték el a közelmúltban a hazai gazdasági élet kiválóságait. A Menedzserszövetség és a Shell Hungary közös Év Menedzsere a Társadalomért Különdíj kitüntetettje Fogarasi Norbert, a Morgan Stanley Magyarország Elemző Kft. ügyvezető igazgatója, a budapesti iroda vezetője lett. A mosolygó arcú, szolid férfinek számos társadalmi megbízatása van, focizik és teniszezik, s azon túl, hogy versenysakkozó, a Magyar Sakkszövetség elnökségi tagja. Mindemellett, ha felkérik, szinkrontolmácsként fordít egy-egy lelkigyakorlaton és az Emmanuel Közösség tagjaként szívesen zongorázik és énekli a karizmatikus dalokat.

– Ebben a különdíjban milyen volumenű önkéntes tevékenység van?

– Immár huszonöt éve dolgozom a Morgan Stanley-nél, és tizenhárom esztendeje vezetem a vállalat budapesti irodáját. A vállalat egyik alapértéke a „give back” filozófia, vagyis próbálunk visszaadni valamit a minket befogadó közösségeknek. Ennek jegyében budapesti kollégáim minden évben több mint tízezer óra önkéntes munkát végeznek. Mivel ez a díj az egész karrierem elismerése, így tágan értelmezve több mint százezer óra önkéntes munka elismerése is egyben. 

Jómagam közel tíz éve segítem nagykövetként a Csodalámpa Alapítvány munkáját, amely a súlyosan beteg gyerekek és családjaik életét igyekszik megkönnyíteni. Emellett közel négy éve vagyok a fogyatékkal élők életét és munkába állását támogató Salva Vita Alapítvány kuratóriumi elnöke. Mivel emellett társadalmi munkában segítettem több más szervezet munkáját – például KétIgen Alapítvány, Amerikai Kereskedelmi Kamara, Magyar Sakkszövetség, Morgan Stanley Nemzetközi Alapítvány –, így személyesen is sok száz óra társadalmi munkát végeztem az évek során.

– Kamaszként szüleivel Kanadába költözött. Diákkorában milyen világ fogadta a tengeren túl?

– Középiskolás voltam, amikor külföldre költöztünk, és hét évig egyáltalán nem volt alkalmam hazalátogatni. Mivel ez még az e-mail és internet elterjedése előtt történt, csak néhány barátommal tudtam postai levelezés útján tartani a kapcsolatot. Teljesen új baráti kört kellett kialakítanom Kanadában. Számomra nagyon érdekes és perspektívaformáló volt akkor, kamaszként rácsodálkozni a tengerentúli világ vívmányaira és fonákságaira. Pár hónappal kiköltözésünk után sikerült holtversenyben megnyernem a kanadai korcsoportos sakkbajnokságot, és az iskolai sikereim is nagyban segítették a beilleszkedést.

– Egyebek mellett Tokióban és Londonban is volt kiküldetésben. Hogy reagál arra a kijelentésre, hogy világpolgárként éli az életét. Fedi a valóságot?

– Ma már kevésbé, mert 2007 óta stabilan Budapest a családi bázisunk, de az 1999 és 2007 közötti időszakban Torontóban, New Yorkban, Tokióban és Londonban is éltem és dolgoztam. Óriási kaland volt bejárni a világ nagyvárosait és megismerkedni különböző kultúrákkal. Ez alapvetően befolyásolta a világnézetem, hálás vagyok a cégnek, hogy ilyen izgalmas nemzetközi karrierlehetőséget biztosított számomra.

– Mit érzékelt, amikor visszatért szülővárosába, Budapestre? Már élhető és inspiráló volt a főváros?

– Először nagyon furcsa volt hazaköltözni, mert Budapest is és én is rengeteget változtunk az elmúlt évek alatt, viszont nagyon sokat segített az, hogy a céggel együtt költözhettem haza, és hogy a budapesti iroda felépítésén a kezdetektől fogva dolgozhattam. Egy tizenöt fős pénzügyi matematikai kutatócsapatból mára közel kétezerötszáz fős technológiai, pénzügyi és kockázatkezelési elemző központ nőtt ki; az egyik legnagyobb amerikai tulajdonú munkáltató lettünk az országban. Budapest valóban felkerült a világtérképre, évente többszáz látogatónk van többek között New Yorkból, Londonból, Montreálból, Glasgow-ból, Frankfurtból és Párizsból, akik mind elismerően szólnak a budapesti irodáról és a városról. Ez óriási büszkeséggel tölt el magyarként és cégvezetőként egyaránt. Jó látni, hogy tehetséges magyar szakemberek a pénzügyi világ élvonalában állnak helyt nap mint nap, és mindezt úgy, hogy nem kell elköltözniük New Yorkba vagy Londonba, hanem itthon kapnak lehetőséget tehetségük kibontakoztatására

– Mit ad a hit a családjának, ahol egy kiskamasz fiú és egy bakfisleány készül a nagybetűsre?

– A keresztény hit nagyon fontos számomra és a családunk számára, óriási erőt ad a mindennapokhoz. Jó azt is megélni, hogy a cégnél már sok éve aktívan működik egy ökumenikus imacsoport, és tartott már nálunk előadást Pál Feri atya, Papp Miklós atya, illetve Fábry Kornél püspök is. Akinek vannak kamaszkorú gyerekei, azok tudják, hogy ez nem egy könnyű időszak szülőként, és hogy mennyivel fontosabb a mutatott példa a kimondott szavaknál. Meglepett, hogy milyen sokat jelentett a gyerekeknek is, hogy édesapjukat elismerték ezzel a díjjal, és remélem ezzel is erősödik bennük, hogy érdemes a saját boldogulásunk mellett mások segítésére is időt áldozni.

– Hogy kezeli az esetleges konfliktusokat a munkahelyén és a családjában?

– A munkahelyen és a családban is alapvetően a „szolgáló vezető” filozófiát követem. Ez azt jelenti, hogy vezetőként és családfőként elsősorban szolgálnom kell a rám bízottakat oly módon, hogy segítek nekik az akadályok elgördítésében és megoldásában. Konfliktusok felmerülése esetén is az a fő kérdés számomra, hogy melyik megoldás lenne a legjobb a rám bízottaknak.

– Tanít az egyetemen; sőt külföldön is. A mai nemzedékben is megvan az a feladattudat, kreativitás és kitartás, mint ami Önben volt?

– Sok kritika éri a mai fiatalokat, a most felnövő generációt, de nekem kifejezetten kedvezőek a tapasztalataim az egyetemi diákjaimmal és fiatal kollégáimmal. Tény, hogy sokkal bonyolultabb és ingergazdagabb világban nőttek fel, mint mi, és ehhez kell alkalmazkodniuk, viszont ez meg is magyarázza, hogy miért reagálnak másképp adott helyzetekben és miért gondolkoznak másképp, mint az én generációm. Én kifejezetten szeretek fiatalokkal dolgozni, együtt gondolkozni, rengeteget tanulok én is tőlük. 

A vállalatnál messze nem én vagyok az egyetlen, aki tanít; sok kollégám tart vendégelőadásokat pénzügyi vagy informatikai területen. Országszerte tizenhat egyetemmel és öt középiskolával állunk partnerségben, több mint tucatnyi iskolával van gyakornoki megállapodásunk. Emellett tudományos versenyeket, tanszékeket, konferenciákat, egyetemi előkészítőket támogatunk, ösztöndíjakat írunk ki, nyári programokat és „hackathonokat” szervezünk diákoknak. A jövő generáció iránt érzett felelősségünk közös.

– Mi jelent pihenést? Egyáltalán: egy cégvezetőnek van lehetősége teljesen átengednie magát a szent semmittevésnek?

– Én inkább az aktív pihenés híve vagyok, nemrég elkezdtem komolyabban futni, sok éve teniszezem és persze a fő hobbim továbbra is a sakk. Ezenkívül a szakmai irodalom olvasása és kutatása is kifejezetten feltölt, vannak doktorandusz és mesterdiplomát készítő diákjaim is.

– A szakirodalom mellett más témájú kötetek is kapnak helyet „irodalmi bakancslistáján”? Belefér a szépirodalom is? Milyen könyvet olvasott utoljára?

– Igen, nagyon szeretek olvasni, bár hangoskönyvek hallgatására jut több időm. Meglehetősen szerteágazó az érdeklődésem, és egyszerre több könyvet is szoktam olvasni. Nemrég fejeztem be James Clear: Atomi szokások című könyvét, amelyből rengeteget tanultam, de nagy hatással volt rám Demos Shakarian: A föld legboldogabb emberei című inspiráló keresztény élettörténet is. Hogy valami könnyebbet is említsek, remekül szórakoztam Jessica Pan: Bocs, hogy késtem, igazából nem is akartam eljönni című könyvén, ami annyira tetszett, hogy a szerző előadásában meg is hallgattam az eredeti angol nyelvű hangoskönyvet. Ez utóbbit az introvertált beállítású kanadai matematikus diákjaimnak is ajánlottam.