A Szűzanya hegedűse
Melinda Dumitrescu Medugorje zenei védjegye. Az erdélyi származású, nyolc nyelven beszélő, nemzetközi hírű hegedűművész, akit zarándokok gyűrűjében magam is sokszor hallottam élőben játszani Medugorjében a miséken, illetve a szentségimádásokon, induló karrierjét adta fel, hogy Máriát s az Urat szolgálja a világ gyóntatószékének tartott kegyhelyen, a béke oázisában.
– Édesapja művésznek szánta, édesanyja a templomi szolgálat felé terelgette, és megadtak mindent Önnek, hogy mesterek tanítsák, hiszen tudták: egyetlen gyermeküknek átlagon felüli zenei képesség adatott…
– Szüleim zenészek voltak, így nem csoda, hogy négyévesen szépen énekeltem, ötévesen zongoráztam, hatévesen pedig hegedülni tanultam, s a hegedű hozzám nőtt, én meg hozzá. Ha visszagondolok az indulásomra, úgy vélem, egyenes út várt rám. Tizennégy esztendősen Milánóban megnyertem egy nemzetközi hegedűversenyt; a zsűri különösen az általam megszólaltatott Mozart-művekért ítélte nekem a fődíjat, az Arany Serleget. Már tizenhat évesen Japánban léptem fel; a mesterem David Oistrakh, a világhírű hegedűművész tanítványa volt. Ösztöndíjjal tizenhét esztendősen Németországban tanultam, de hazajártam Brassóba, mivel le kellett érettségiznem. Visszatértem a főiskolára, s közben kaptam egy könyvet, amely megváltoztatta az életemet.
– Csak nem egy Medugorjéről szólót?
– De, a Szűzanya üzeneteit tartalmazta, amelyek gondolkodóba ejtettek: valóban a koncertezés-e az én utam a világ legkülönbözőbb városaiban. 1996-ban utaztam először a bosznia-hercegovinai településre, ahova rengeteg gyógyulni vágyó ember érkezik. Vittem a hegedűmet, mert gyakorolnom kellett; mesterem észrevette volna, ha napokat hagyok ki. Slavko atya, Medugorje akkori lelki vezetője szívélyesen fogadott, s már aznap este játszottam az Ave Mariát a misén és közreműködtem a szentségimádáson is. Ekkor kezdődött kalandom Jézussal és Máriával Medugorjében…
– S mi lett a németországi akadémiával?
– Folytattam tanulmányaimat, folyamatosan koncerteztem, ám amikor 2000-ben lediplomáztam, néhány hónapra elvonultam Medugorjébe, hogy tisztán lássak: mit akar az életemmel, zenei pályámmal Isten.
– Mit akart?
– Idővel az erősödött meg bennem, hogy ott maradjak, és Jézusnak szenteljem az életemet. Slavko atya tudatosította bennem: nem mondhatok le a zenéről. Jézus azt szerette volna, hogy Őt dicsőítsem énekemmel és hegedűjátékommal. Aztán közben meghívtak Ausztriába játszani; Salzburgban szólistaként számítottak rám, akkoriban hegedűjátékom minden percéért ötszáz eurós gázsit ajánlottak. Ennek ellenére nemet mondtam. Sokan nem értették elhatározásomat. Édesapám ekkor már nem élt, édesanyám pedig akkor fogadta el döntésemet, amikor hosszabb időt Medugorjéban töltve, látta: nekem ez a hivatásom.
– Hegedűművészként a világ számos országában játszhatna ma is, kiemelt tiszteletdíjért, ám Ön nem élt a lehetőséggel. Így is teljes az élete?
– Csak így teljes, és nem volt bennem soha semmilyen kétség afelől, hogy helyesen döntöttem-e. Zenei szolgálatommal nemcsak a zarándokokat, a fiatalokat és a hitben keresőket erősítem lelkileg, hanem én is erőt kapok az Úrtól. E mindennapi szolgálat sok lemondással jár, s Medugorjében élni nem ugyanazt jelenti, mint aki néhány napra érkezik a kegyelem oázisába, és feltöltött szeretettankkal indul hazafelé. Ezzel együtt nagy hála van a szívemben, elégedett vagyok a sorsommal. Örülök, hogy Isten hívására igent mondtam e misszióra.
– Milyen feladatai vannak a kegyhelyen?
– Zenésztársaimmal, akik helyiek, folyamatosan közreműködünk a szabadtéri és a templomi miséken, az esti szentségimádásokon. A világ különböző országaiból idesereglők előtt nyolc nyelven teszek tanúságot életemről. Ezeken a gyakran megrendítő találkozókon hegedülök és megénekeltetem a zarándokokat. Jótékonysági célú evangelizációs koncertsorozatom is kedvelt, nagy közönség előtt beszélhetek Istenről, gondviselő szeretetéről, Mária közbenjárásáról, Jézus gyógyító jelenlétéről és a Szentlélek tüzéről-hevéről, életátalakító hatalmáról. Olykor járom a világot és egy nemzetközi „projekt” keretében kiváló fiatal zenészekkel evangelizálunk. Próbálunk alázattal, nem tolakodva fényt vinni a sötétbe…
– Ön a Szüzek rendjének a tagja. A zarándokfiatalok értik, jól értik a szót hitről, tisztaságról, ellenségszeretetről?
– Igen, nem tartják elavultnak a mondandómat, amikor a házasság előtti önmegtartóztatásról beszélek. Olyan fiatalok – köztük tehetséges zenészek – is szép számmal akadnak, akik szavaim és példám hatására házasság előtti tisztasági fogadalmat tesznek, vagy teológiai tanulmányokba kezdenek és fontolgatják szerzetesi hivatásukat is. Velük folyamatosan tartom a kapcsolatot. Szeretnek és én is kedvelem őket. A helyi ifjakkal egyébként a plébániát működtető ferences szerzetesek foglalkoznak.
– Azt érzékelem, amikor kezébe veszi a hegedűjét, nemcsak hallgatóságát, hanem önmagát is más dimenzióba emeli. A földön áll, de a lelke, a gondolata az égben jár…
– Jól érzi, ez valóban így van, és hitelesen játszani nem is lehet másként, de azért földi valómban is jelen vagyok a hegedűjáték alatt…
– A lélekkel teli játék az improvizációban teljesedik ki, s nyit meg újabb és újabb rétegeket, hogy a szív mélyéig elérjen a dallam. Mondhatjuk, hogy e dalok komponistája a Szentlélek?
– Igen, ő szólal meg általam. A Szentlélek motivációjára történik az improvizáció. Ettől lesz különleges, ettől lesz más, mint a lekottázott dallam. S ha körülöttem megszólal a gitár, a zongora vagy a zenekar, még komplexebb a hatás. Egy-egy nemzetközi ifjúsági találkozó, amelyen zenekar játszik és karnagy dirigál, fantasztikus élményt ad nekem is, a hegedűsnek, hiszen más az atmoszférája az ilyen jellegű koncerteknek, mint a napi szolgálat.
– Több mint negyven éve tartanak a Mária-jelenések Medugorjében, ahova milliók zarándokolnak el a világ minden tájáról, s nem csak katolikusok. A látnokok szívesen mesélnek az élményekről, mások szkeptikusak e tekintetben, és az egyház is óvatos, mivel nem befejezett jelenésekről van szó. Számomra élő valóság, hogy a Béke Királynője rendszeresen üzen. Nem ülök fel annak, hogy „normális katolikus ilyen helyre nem megy”. Szervezett zarándokúton idáig vagy tízszer jártam meg a „Kishegyet”, és a Krizsevácot, de legszívesebben minden évben indulnék. Önre miként hatnak a jelenések és e hely különös spiritualitása?
– Számomra teljesen természetes ez a közeg, hiszen Mária hívott oda. Soha nem kételkedtem a jelenések valóságtartalmában, de emellett az egyház álláspontját is tiszteletben tartom. Tulajdonképpen az a fontos, hogy Medugorjében az ember rádöbbenjen, valóban érdemes azt tenni, amit kétezer éve Jézus vár tőlünk, s amit a Szűzanya megjelenése óta folyamatosan kér: térjünk meg, Jézust tegyük az első helyre életünkben, ne fukarkodjunk jócselekedeteinkkel, olvassuk a Bibliát, éljük annak igazságait a Szentlélek erejében, imádkozzunk szüntelen – mindezt örömmel és szeretettel –, gyakran böjtöljünk, hozzunk áldozatot magunkért és másokért, tartsunk bűnbánatot és gyónjunk rendszeresen. Szerintem mindez követhető, és az emberiség javára válik.
– Bár Medugorjének nem kell reklám, de ha arra kérnék, hogy – imázserősítésként –, mondjon néhány mondatot e helyről, hogy fogalmazna?
– Medugorje a mennyország érintése itt, a földön; nagy találkozásoknak a helyszíne, ahol tapintható a kegyelem, s ami – tudjuk –, nem személyválogató. Az ember személyesen találkozhat a Jóistennel, kinyílhat szíve kapuja, és megérezheti Mária édesanyai szeretetét. Sok kétely szertefoszlik, értelmet kaphat az illető élete, szenvedése. Ez végtelen örömforrás, hiszen a hozzánk érkezők Isten gyermekei, a Szűzanya gyermekei lehetnek, miközben mély béke költözik a szívükbe.
– Mindez megtapasztalható a templomokban, de odahaza, a fotelbe süppedve, gyertyafénynél imádkozva-gondolkodva is. Istennel beszélgethetek „belső várkastélyomban” is…
– Medugorjében más a levegő!
– Ezért kapunk híreket katartikus erejű megtérésekről, illetve más vallásúak katolizálásáról?
– Minden bizonnyal. Én is tudok jó pár zsidó és muzulmán személyről, akik a Szűzanya hívására érkeztek, és akik áttértek a katolikus hitre. Tavaly pedig a török hölgyek égtek szinte lázban Medugorje spirituális légkörétől, még a bezárt templomot is ki kellett nyitni nekik az esti szentségimádás után, hogy lássák, milyen a belseje s a liturgikus tere. Emellett az sem elhanyagolható, hogy az elmúlt évtizedekben a zarándokok milliói mellett a hozzánk érkező turistákból miként lesz hívő ember…
– Miért folyik az ima? Milyen visszajelzésekkel szembesül?
– Megtérésért imádkoznak a zarándokok; lányuk, fiuk, férjük, feleségük, unokáik megtéréséért, és egészségért, testi-lelki gyógyulásokért, de folyik ima a pápáért, az egyházért, a papokért, a világi segítőkért, kiengesztelődésért, hivatásokért, és mindenekelőtt a békéért, hiszen a világ számos helyén háború dúl.
– Érdekorientált, egyre diabolikusabb a világ, mely a vesztébe rohan. A sebzettség tapintható, s ha sebzett az ember, az ellenoldal is intenzívebben támad.
– Mindez vitathatatlan, mint ahogy az is: szeretethiánytól szenved a világ, deficitesek az emberi-családi kapcsolatok, egymásnak feszülnek a nemzedékek. A fiatalok egy része is érzi ezt, ezért próbál tenni valamit a szeretetlenség és a rájuk zúduló hazugságcunami, a megtévesztés és a teljesítménycentrikusság ellen. Szerencsére közülük sokan megtalálják életük értelmét, és nyugalomra, mély békére lelnek Medugorjében, ahova visszavágynak.
Kell ennél nagyobb öröm?
Több tízmillióan fordultak meg a kegyhelyenA kis hercegovinai település 1981. június 24-én örökre beleírta magát a Mária-jelenések történetébe. És a szívekbe. Azokéba, akiknek Fatima, Lourdes, Montserrat, Aachen, Czestohowa, Mariazell sokkal több egy földrajzi helynél. Ugyanis hat játszadozó kisgyereknek megjelent Mária. Akkor még nem szólt hozzájuk, de másnap este 6 óra 40 perckor üzenetet kaptak a látnokok. Vitték is az örömhírt, és ezzel megkezdődött kálváriájuk. A szőlőtermelő népek lakta, szegény falucska plébánosa kezdetben nem hitte el, mit mesélnek a kiskamaszok. Egészen addig, míg neki is meg nem jelent a Szent Szűz. Jozo atya azóta maga is az üzenetek hirdetője lett. A látnok-lurkókat pedig rendőrök próbálták eltávolítani a Kis-hegyről, a zarándoktalpak millió által már igencsak megkoptatott domboldalról. Az Égi Szűz folyamatosan szólt gyerekekhez, és rajtuk keresztül a hívekhez. „Imádkozzatok, imádkozzatok!” – hangzott az üzenet, és hangzik ma is napjainkban. A hatalom nem tudta megakadályozni a jelenéseket, a hívek özönét, a pszichiáterek és a pszichológusok sem tudták kimutatni – bármennyire is szerették volna bebizonyíttatni megbízóik –, hogy hazudnak, netán képzelődnek a látnokok. Az elmúlt évtizedekben több tízmillióan fordultak meg a kegyhelyen. |