JEL újság

A Tanár bá

Balázs Zsuzsa2024.03.22

Huszonöt éves. Tele van kreativitással, ötletekkel, segítő szándékkal. Szívügye az iskolai bántalmazás és stressz feldolgozása, a közvélemény felhívása a láthatatlan sebek fontosságára, amelyek sok diák életét nehezítik. Szenvedélye a tanítás. Nemcsak a tantermet, de az online teret is inspirálóan használja az oktatásra. Beszélgetőtársam Hegyi Kevin, a tapolcai katolikus iskola földrajz- és hittanára. A Tanár Bá Oktatási Stúdió szakmai vezetője.

– Hihetetlen kreatív, szinte évente újabb és újabb projektekkel áll elő. Most mi a legújabb szívügye?

– Hiszek a megújulásban, és mindig új utakat keresek, kutatok a céljaim eléréséig. Szeretném a hatékony tanulás jó hírét minél több tanulóval, diákkal megismertetni. Évek óta egy nagyon kedves ügy van a szívemben, ez pedig egy tanoda létrehozása, ahol hátrányos helyzetű, tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek tanulhatnának, fejlődhetnének s ezáltal biztos jövőt építhetnének. Hiszem azt, hogy a tanulás által mindenki képes a saját környezetének az életét megváltoztatni, még a legnehezebb családi körülményekből is vezet kiút a tanulás által. Ezt támasztja alá nagymamám sokszor emlegetett gondolata is: „tanulj fiam, mert amit megtanulsz, azt nem veheti el tőled senki”.

– A Tanár bá Oktatási Stúdió mögött elsőre egy idősebb urat feltételezünk. Ön a húszas éveiben jár és tanár bácsizzák?

– Tavaly novemberben ünnepeltem a 25. születésnapomat, s pont ezen gondolkodtam, hogy amikor az iskola folyosóján avagy itt, Tapolcán szembe jönnek a diákok, szülők egyaránt hangosan „Jó napot Kevin bácsi” köszönés hangzik el. Ami nagyon megtisztelő, de egyben furcsa is számomra. Lassan, de biztosan hozzászokom ehhez a formalitáshoz. Az említett oktatással foglalkozó tevékenységet pedig igyekszem jelenlegi szakmai tudásomnak megfelelően koordinálni, vezetgetni a fejlődés útján. 

– Kérem, meséljen magáról. Életút, örömek, nehézségek, megküzdési stratégiák? 

– Egy somogyi kistelepülésről, Nagyatádról származom. Ott születtem, nevelkedtem az alap- s középfokú tanulmányaimat szintén Nagyatádon végeztem, ezt követően, 2017-ben kerültem a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolára, ahol a hittanári-nevelőtanári és földrajztanári mesterszakot végeztem el. Gyermekkoromat a helyi plébánián töltöttem, ahová mindig örömmel érkeztem a szentmisére. Nekem többet jelentett, mint egy templom. A második otthonom volt. Az akkori plébánosom és a hittanárom hatására gyorsan megkedveltem a hittant s közelebbről megismerhettem a vallásunkat. Amint elkerültem Pécsre, sorra érkeztek a nehézségek és a csalódások, kvázi menetrendszerűen. Küzdöttem magammal, kerestem a helyemet, az életem értelmét, azon belül azt, milyen módon lehetek hasznos tagja a társadalomnak? Sok elmélkedéssel egybekötött séta a Havi-hegyen segített továbblépni a nehézségeken. Az első tavaszi szemeszterben kórházba is kerültem, egy nagyon felturbózott életmód miatt. Ezt követően tudatosan engedtem el dolgokat az életemből, melyek már nem szolgálják a jelenemet, s nem építik a jövőmet. 

– Mi a megküzdési stratégiája?

– Stratégiám? Mindenféleképpen a természettel való közelséget mondanám. Nagyon szeretek akár csak egy sétára a Malom-tóra kimenni itt, Tapolcán vagy a környékbeli hegyekbe elbarangolni, s feltölteni magamat a teremtett világunk szépségeivel, olykor hosszú órákon át csak elmélkedni, álmodozni, ábrándozni. 

– Séta közben születnek az új projektek is? Mutasson be közülük néhányat? 

– Amíg Pécsett éltem, szinte az összes projekt egy-egy ilyen séta alkalmával született meg. Gondolok itt a Pécsi esTeológiára avagy az Egy-ház-kép podcast műsorra. De ugyanígy fogalmazódott meg bennem Tapolcán, tavaly márciusban a tanarba.hu alapgondolata. Az első projekt, amin vezetőként dolgozhattam a Pécsi esTeológia, mely kezdetben interjú- sorozatként indult. Készíthettem beszélgetést többek közt Wittner Máriával, ’56-os túlélővel – nyugodjék békében –, de beszélgettünk szerzetességről, a vallás helyéről s szerepéről napjainkban. Következő nagy „szerelem” projektem az Egy-ház-kép podcast-sorozat volt. A műsort közösen Vermes Nikolett-tel készítettem, aki ekkor a Pécsi Egyházmegye munkatársa s a főiskola hallgatója volt. Sosem felejtem azt a pillanatot, amikor Kovács Gusztáv rektor felhívott telefonon, s ezt mondta: „mindent leegyeztettem, jövő héten felvehetitek az első részt a podcastból, a vendég pedig Kajtár Edvárd atya lesz”. Mindez történt a covid 19 járvány közepette. Ekkor ez jelentette számomra a menedéket az aktuális mindennapi gondok s bajok elől. A két évad során olyan nagyszerű vendégekkel beszélgethettünk, mint Böjte Csaba ferences szerzetes, Dánielfy Gergő énekes-dalszerző vagy Lackfi János író-költő. Mindezek kedves emlékek, melyek örökre helyt kapnak a lelkemben, s mindig örömmel gondolok vissza a Pécsett eltöltött évekre. 

– A hitélet közismert embereivel folytatott beszélgetései mennyiben hatottak személyiségfejlődésére? 

– Az elején számomra nehezen felfogható volt, hogy én, egy vidéki egyetemista srác olyan emberekkel beszélgetek, mint Böjte Csaba, Dánielfy Gergő, Lackfi János. Elsősorban megbizonyosodtam róla, hogy helyes az út, melynek az elején járok, és hogy a hit és erkölcs kérdéseiben otthonosan mozgok. A beszélgetések megerősítettek abban, hogy erőteljesen ki kell állnunk a keresztény értékrend mellett, s ezt hirdetni, képviselni kell kinek-kinek a maga területén. 

– Az oktatás a szenvedélye?

– Rövid válaszom igen, csupa nagybetűvel. Komolyra fordítva a szót, hivatásommá és szenvedélyemmé vált. Hiszem azt, hogy szükség van a fiatal pedagógusokra az oktatásban. A munkám, amit nap nap után végzek, túlzás nélkül hiánypótló. Ugyanis én nemcsak hittant és fölrajzot tanítok a gyerekeknek, hanem emberséget, empátiát, kritikus szemléletet. Melyek mind elengedhetetlen készségek a mai, rohanó világunkban. 

– Tanarba.hu oldalon nagyon aktuális kérdésekre is keresi a válaszokat mint pl.: iskolai bántalmazás vagy az iskolai stressz. De kulturális ajánlót is kapunk. Mi a célja mindezzel?

– Bátran kijelentem, hogy vesszőparipámmá vált az iskolai bántalmazás és a stressz témáinak a folyamatos feldolgozása újból és újból. Természetesen mindig egy-egy új szegmensét próbálom megmutatni az olvasóimnak. Hihetetlen méreteket ölt itthon az iskolai bántalmazás. Friss felmérések alapján ma, Magyarországon minden hatodik diákot ér valamilyen típusú iskolai bántalmazás. Ami azt gondolom, hogy mérhetetlenül aggasztó s fájdalmas. Nekem mint pedagógusnak kötelességem ez ellen tenni. S azt gondolom, hogy teszek is ellene, mind helyi szinten, az iskolánkban, mind pedig az online térben.

– Hogyan?

– Beszélünk róla, fórumokat és szakmai vitákat biztosítunk. Fontos, hogy ezekben a témakörökben ne csak a pedagógusok, hanem a szülők is szóhoz jussanak. Célom, hogy kellő figyelmet kapjanak ezek az égető kérdések, s egy társadalmi szemléletváltás következzék be. Ez az egész magyar társadalmat érintő kérdés és probléma. Hiszen egy bántalmazott gyermekből hogyan válik majd mentálisan egészséges felnőtt, aki gyermeket vállal s nevel? Éppen ezért gondolom azt, hogy mindenféleképpen sokat kell erről beszélni, sőt tenni ellene. Egy hatékony pedagógiai módszerre van szükség, mely által az iskolában tanító kollégák azonnal tudják kezelni a felmerülő szituációkat. Valamint a pedagógusképzésben is meg kell jeleníteni az iskolai bántalmazás témakörét, már ott fel kell készíteni a hallgatókat a pedagóguspálya ezen nehézségeire. 

– Földrajz- és hittanár. Honlapján azt írja: „A hittanórákon arra törekszem, hogy segítsek a diákoknak elmélyíteni hitüket, megismerni a vallási értékeket és etikai normákat. Emellett arra is ösztönzöm őket, hogy gondolkodjanak kritikusan, és vitassák meg a hitbeli kérdéseket a tisztelet és elfogadás légkörében.” Hogy zajlik egy hittanórája? 

– Minden héten ez a szellemiség járja át az összes hittanórámat. Igyekszem teret és időt adni kérdések, gondolatok megfogalmazására. Az óráimra jellemző, hogy nyitottan figyelek a diákjaim észrevételeire, meglátásaira. Szeretem színesíteni az órákat vitákkal, filmekkel, bibliadráma-elemekkel. Megítélésem szerint ezen módszerek segítségével közelebb vihető akár egy nehezebb téma is a gyerekek világához. Természetesen nálam is megvannak a hittanórák megszokott keretei. Közösen imádkozunk, majd ezt követi az aktuális ismeretanyag átadása-elsajátítása. Végezetül pedig összefoglaljuk a leglényegesebb gondolatokat, és mindig kapnak házi feladatot, mellyel mélyíteni tudják a jártasságukat az adott témában.

– Milyennek látja a mai magyar ifjúságot?

– Rendkívül polarizált a mai magyar fiatalság helyzete. Vannak ugyanis a céltudatos és a jövőt látó, építő fiatalok, azonban megfigyelhető ennek a teljes ellentéte, sőt talán ez az erősebb vonzó erő. Szeretném kiemelni, hogy a mai fiatalságnak is ugyanazok az igényei, mint az előttünk lévő generációk bármelyikének. Ezek pedig az empátia, az odafigyelés, a szeretet és az, hogy legyen mögöttük egy családi háttér. Fontos hangsúlyozni az értékrendek átadását is, ami a társadalom közös feladata. 

– Mire gondol?

– A család, a hazaszeretet és az Istentől kapott talentumok jól felhasználására mind az egyéni, mind pedig a társadalom számára.

– Mivel motiválja a diákjait és önmagát?

– A diákokat? Minél nagyobbak, annál nehezebb őket jól motiválni. De próbálom őket hasonló eszközökkel, mint magamat. Bizonyos helyzetekben hozok egy-egy példát, ez lehet akár egy szent élete vagy a napjainkból egy hiteles ember életútját. Ebből erőt meríthetnek. 

– Nagyböjti időben vagyunk. Hogyan éli meg ezt az időszakot? 

– Olyan szép, hogy az idei nagyböjt a télben kezdődik és majd a csúcspontján, húsvétkor pedig már beköszönt a tavasz. Ilyenkor mindig több időt szentelek a Szentírás olvasására, igyekszem több alkalommal szentmisén és keresztúti ájtatosságon részt venni. Valamint nagyon tetszett idén az, amit az Országos Lelkipásztori Intézet közösségi oldalán találtam. Különféle böjtölési módokat soroltak fel, ilyeneket pl.: a nyelv böjtje, a kényelem böjtje, a vásárlás böjtje. Mennyi nagyszerű ötlet! Bátran ajánlom minden keresztény testvéremnek!

– Önnek a felsoroltak közül melyik a legnehezebb és miért? 

– Abszolút a kényelem böjtje. Ilyenkor tudatosan előnyben részesítem a tömegközlekedési eszközöket az utazásaimban. 

– Jelenleg milyen gondolatok és kihívások foglalkoztatják? Mit „főzött” ki?

– Az interjú elején említettem a tanoda gondolatát, mint jelenlegi szívügyemet. Jelenleg az ezzel kapcsolatos teendők, feladatok járnak a gondolataimban.

– Nem véletlenül mondtam a főzést, hisz úgy tudom, szeret főzni. Húsvéti asztalára mi kerül?

– Igen! Ha időm engedi, akkor szívesen alkotok a konyhában is. Mostanában az olasz konyha ízvilága áll legközelebb hozzám. De természetesen a húsvéti asztalon helyt kapnak a tradicionális ételek, mint például: sonka, kalács, sültek és saláták. 
 

 

Jelen Idő

Jelen Idő

Keresés

Rovat szerint

Szerző szerint

Évszám szerint

Legfrissebb

Bástyák vagy világítótornyok?

A szerzetesi iskola fő vonzereje továbbra is a közösség: az életüket Istennek átadó és a tanítványok iránt odaadó szerzetesek jelenléte.

Apostollá válni a Lélek útján

Pünkösd alkalmából újabb epizódokkal jelentkezik a KÉSZ Hitből pajzsot-videósorozata. Ezúttal Kubik Anna Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésszel beszélgettünk.

A Szentlélek közkincs

Az első pünkösd óta tudjuk, hogy a Szentlélek közkincs. Nem titok. Nem bennfentesek előjoga. Kérni kell, és kapni fogod, mert ez megváltásodhoz, örök életedhez tartozik.
2016–2024 © jelujsag.hu • Minden jog fenntartva!