A Teremtés Dala

Milyen lehetett az első hang,
mi feltört a semmiből?
Szavára előállt a hegy-völgy,
s a benne csobogó patak,
hogy a nagy vizekbe érve
együtt ússzanak vele a halak.
Milyen lehetett az első fénysugár,
mikor eltűnt a sötét,
életet adva rétnek, bogárnak?
A csillagfény örökké tartó reménnyé vált,
megcsillant a Hold a tó vizén,
s a vizek felett a Teremtő Szelleme járt.
Milyen lehetett az első emberi szó,
mely parancsolt állatnak, s a szívének?
Leigázni senkit nem akart,
csak átvenni mit kapott, a földet,
hogy benépesítse önmagával,
s a szeretet hatalmával.
Milyen lehetett az első virág,
mit azonnal millió követett,
illatfelhőben tartva a földet,
hogy a fákon maghozó gyümölcsök érjenek?
Milyen lehetett a hetedik nap csodája?
S miért nem volt elég a kert többi fája?
Lelassítom magam
Tudod, én már nem keresek harcokat,
tán sosem kerestem.
Most lelassítom szívem, hogy utolérj,
s ott legyél mellettem.
Volt mi fájt, ez tagadhatatlan.
Ma a szeretet örömöt ad,
de volt, hogy a bántó én voltam
könnyeid alatt.
Tudod, ma az örömöt látom,
mert harcom más vívta meg.
Önként adva magát,
hogy örömben élhessek.
Új parancsot adott, melyről megismerszünk,
s ha szeretjük egymást, teljesítjük.
Háború nem lesz szomszéddal s az éggel,
amim van megosztom Isten gyermekével.
Tudod, mindnyájan gyermekei vagyunk,
kik az ég alatt születtünk,
s ha jót teszünk, cserébe semmit várva,
a parancsot teljesítjük.
A szeretet parancsa, mint a nap,
keletről körbe éri a földet.
Ha szívedből szeretetet adsz,
megtöri az átkot az igaz ígéret.
Megtöretted magad, hogy éljünk,
hogy mit birtokba adtál régen
ajándékba, azt újra reméljük.
Sem kereszten, sem a sírban
nem volt maradásod.
Életünkre lett a Te Feltámadásod!
Add tovább
Legyél jóban magaddal,
hogy szebbé váljon a világ,
s meglátsz majd minden csodát
mi neked teremtetett;
Kezdetektől szívedbe ültetett,
hogy gyönyörködjön benned Alkotód!
Úgy szeresd magad,
ahogy szerelmesedtől várod;
Repülj, ragyogj, tündökölj,
saját szívedbe érkezzen meg varázsod,
s tükrözd a világra mosolyod;
A világot magad körül tovább te alkotod.
Jobbá váljon ki rád néz,
örömöd bőre alá hatoljon,
s dobbanássá váljon benne;
Mosolyod forrást fakasszon szívében,
hogy rá önthesse a világra:
Barátra, szomszédra, családra, s magára.
Legyél jóban magaddal!
Kacagd ki a bánatod,
hisz örömre lettél teremtve,
fájdalmad pillanatnyi állapot!
Hozd létre magadban Öröm-Csodád,
s bátran, szeretettel add tovább!