JEL újság

A teremtő Ige

Thuránszky István2024.02.22

„Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválasztásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk.” (Zsid 4,12-13)

Kedves keresztény Olvasó!

Ezzel az elmélkedéssel szeretném megigézni a nyájas Olvasót, hogy aztán az Ige igézetében éljen. Mert „Vagy láng csap az ódon, vad vármegye-házra,/ Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva./ Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek,/ Vagy marad régiben a bús magyar élet.” (Ady Endre: Fölszállott a páva)

Mindnyájan megtanultuk az iskolában, hogy az ige történést, létezést, cselekvést kifejező szó. Már ez sokat elmond az ige jelentőségéről: keletkezésről és elmúlásról, mozgásról és változásról, növekedésről és pusztulásról, megújulásról és romlásról beszél, vagyis magának az életnek a szava. Már a nyelvtani meghatározásból érezzük, hogy az ige a legfontosabb szófaj – ennél azonban sokkal több.

Ez a szó a mesék és mítoszok világába röpít, túl a nyelvtanon a lélektan területére: az emberi lélek mélyén rejlő félelmek, vágyak és örök igazságok világába. A megigézett lelkek és a varázslások világába, a mérges növények füstjébe mormolt sötét átkok és a titkos recept alapján készített gyógyír kenegetése közben ismételgetett varázsigék világába. Abba a világba, ahol a kimondott szónak rejtélyes hatalma van, és így igévé válik.

Mert ige minden szó, ami teremt vagy rombol, lenyűgöz vagy felszabadít.

A mesék és mítoszok arról tanúskodnak, hogy az ember egy olyan világból jön, és lelke mélyén még mindig egy olyan világot rejt magában, ami a szónak természetfeletti erőt tulajdonít, és ami a természetfelettivel való kapcsolatának hordozója. Minden ősi kultúrának és primitív közösségnek volt bűvös erejű varázsigéket használó, megigézni és igézet alól szabadítani tudó sámánja, varázslója, papja, táltosa, bűbájosa…

Keresztény hitünk legfontosabb igazsága, hogy „az Ige testté lett” (Jn 1,14). Az Ige pedig nem más, mint maga a túlvilág, a természetfeletti: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága” (Jn 1,1-4) Amikor Jézus Krisztusban a teremtő isteni szó (Logosz) testet öltött, a legtisztábban és legérthetőbben, a „leglogikusabban” (leg-logosz-szerűbben) szólalt meg az emberi világban az isteni hatalommal hangzó ige. Jézus szájában a kimondott emberi szó igévé vált: tanított és gyógyított, életet adott és bűnbocsánatot, megszégyenített és újjáteremtett – „…álmélkodtak tanításán, mert szavának hatalma volt. … Milyen beszéd ez? Hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok kimennek! És elterjedt a híre mindenütt a környéken” (Lk 4,32–37).

Isten az embert a maga képére és hasonlatosságára teremtette: a beszélő Isten (Deus loquens) beszélő embert teremtett: az embert párbeszédre teremtette. A bűneset következményeként „függetlenné vált” ember szájában a szó már csak ritkán ige, többnyire csak beszéd, szófolyam: győzködés és magyarázkodás, híradás és hírelemzés, dicsekvés és ítélkezés, adatok és szenzációk. Amikor önmagától szól, függetlenedve Istentől, aki a Logosz, szava, ha nem is hatástalanná, de céltévesztetté válik. Ha az ember Istennel szoros kapcsolatban, életközösségben él, vele párbeszédben, szájában a szó gyakran igévé válik, isteni hatalmat kap, igaz és bölcs lesz, élet és megújulás forrása. Jézus Krisztus, akire Pilátus ezt mondta: „Íme, az ember!”, és aki tökéletes életközösségben élt az Atyával, nemcsak hatalommal kimondott szavaiban, hanem minden cselekedetében és halált vállaló életében is maga az Ige volt. Ő nem varázsige a számunkra, amit ismételgetve igyekszünk az Ő hatalmának birtokába kerülni. Nincs olyan keresztény szófordulat, aminek önmagában hatalma lenne, azaz varázsigének számítana. A kimondott szót igévé mindig Isten teszi, azaz a kimondott szónak hatalmat mindig Isten ad, titokzatos és kiszámíthatatlan módon, mégsem váratlanul és szeszélyesen. Ahol kérik a kimondott szóhoz az isteni hatást, és számítanak rá, ott igévé válik a szó, hatása nem marad el (ha nem is mindig úgy jelentkezik és akkor, ahogyan várjuk) – az áldásokban, például az ároni áldásban: „Az Úr áldjon meg és őrizzen meg téged! Az Úr világosítsa meg az ő arcát terajtad és könyörüljön rajtad! Fordítsa az Úr az ő arcát tereád és adjon neked békességet!” (4Móz 6,24-25).

A Szentírás írott betű, Isten Igéje akkor válik belőle, amikor szóvá lesz, alázattal és a „titkot kutatva” olvassák és hirdetik. A Szentírást azok írták, akik

megtapasztalták,

hogy „Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál (…) és megítéli a szív gondolatait és szándékait.” A Szentírás tartalma ezeknek a tapasztalatoknak a leírása és magyarázata, tanúskodás arról, hogy Isten hatalmasan cselekszik: „Jertek, halljátok, ti istenfélők mind, hadd mondjam el, mit tett velem!” (Zsolt 66,16) 

A Zsidókhoz írt levélből választott textus tehát Isten igéjének életadó fontosságáról tanúskodik. Meg akar igézni, el akar bűvölni bennünket, hogy a „rabjaivá váljunk” mi is. Arról akar meggyőzni bennünket, hogy ez a legnagyobb erő és legfontosabb hatalom az életünkben. Szerzője Isten embereinek istenélményeit elbeszélve arra biztat, hogy mi is

Jézus Krisztushoz, a testté lett Igéhez viszonyítsuk az életünket,

rajta tájékozódjunk, benne bízzunk, az Ő igazságára építsük az életünket. Tőle kapunk igét, így lesz az életünk Igén alapuló. 

Isten Igéje más szavakkal igazságot, örömöt, békét, tisztaságot, fényt, beteljesülést jelent. Nincs mit alakoskodni, hazudni, ügyeskedni, tülekedni, törtetni! Isten ingyen kegyelemből kínálja mindenkinek hathatós jelenlétét Jézus Krisztusban. Semmi egyéb, ami megfizethető, kiharcolható, kiügyeskedhető, megtanulható, nem helyettesíti – és ez éppen az ige fényében válik nyilvánvalóvá. A lelke mélyén ma is mesék és mítoszok embere minden vagyona, tudása, fényűző jóléte és világi sikere ellenére is mezítelenül és fedetlenül, fázva és remegve, félve és vágyakozva áll az élet nagy titka előtt, mint egy tetten ért gyerek. Az élet nagy titka a Szentírás szerzői szerint, akik az Ige életújító igazságát megtapasztalták, a Jézus Krisztusban emberré lett isteni teremtő Ige. Ez a titok az alázattal és hittel Istennel közösségben élőknek nem titok már, hanem megélt valóság, reálisabb az öt érzékkel megtapasztalható valóságnál. Azoknak, akik meztelenül és remegve vágynak a megújulásra, ez a megújulás lehetősége. Annak az embernek pedig, aki társadalmi siker álruhájában jólöltözve és anyagi javak fedezékében bujkálva biztos helyen tudja magát, titok marad a titok: „itt ül a lelke tovább leigázva”, és annak az embernek „marad régiben a bús magyar élet”. 

Imádkozzunk!

Úrjézus! Köszönjük a teremtő szót, a Te igédet. Add, hogy megigézzen, elbájoljon, rabul ejtsen bennünket. Segíts nekünk úgy érteni szavadat, hogy belőle nap mint nap megújuljunk, erőt merítsünk és éljünk. Add, hogy az Ige ne írott betű legyen a számunkra, hanem az isteni hatalom életünkben megnyilvánuló megtapasztalása. Állj mellettünk Szentlelkeddel, hogy igévé váljon szánkban a szó: életet és megújulást hirdessen, és élet és megújulás kövesse. Segíts nekünk úgy élni, hogy ne féljünk igéd kétélű, ítélő kardjától. Ámen.

 

Jelen Idő

Jelen Idő

Keresés

Rovat szerint

Szerző szerint

Évszám szerint

Legfrissebb

Háború és béke Keleten

Innen, a Fülöp-szigetekről az orosz–ukrán háború távoli konfliktusnak tűnik, ám közvetlen szomszédunk a fenyegetett Tajvan. A Dél-kínai-tengeren a mi országunkhoz tartozó zátonyokat foglalnak el kínai hajók, és lehalásszák az ottani vizeket. Kell-e ezt tűrni? Nem csorbul-e az igazság, nem az agresszort támogatjuk-e a békével?

Pepe és a király

Pepe nem hibátlan valaki. Nekem ő az igazi király. Mint minden ember, aki elkötelezetten és lelkiismeretesen végzi munkáját, uralva szakterületét.

Tájékozódni a világban

Hogyan lesz valaki az egyházatyák korának, illetve az egyház szociális tanításának, a XX. századi keresztény szociális mozgalmaknak egyaránt termékeny kutatója?
2016–2024 © jelujsag.hu • Minden jog fenntartva!