A természet örömkönnyét kutatja

Dr. Kovács Emőke történész az életét tette fel a Balaton 19–20. századi történetének kutatására és a Pannon-tenger népszerűsítésére. Fél tucat könyv, számtalan esszé és tanulmány jelzi: nem csak szereti, félti is a „természet örömkönnyét”. Rendhagyó történelemórákat tart a Kárpát-medencében, hogy ifjú szívekbe plántáljon tudást, hon- és népismeretet s reményt, ezzel is erősítve a nemzettudatot. Ahol alkalom adódik, ott kedvenc taváról is mesél, hiszen kit ne érdekelnének a keszthelyi Festetichek, a füredi Anna-bálok, a tavat megfestő és a tóról író, verselő művészek világa vagy éppen a trianoni szégyenteljes békediktátum utáni balatoni felfutás, a társas- és sportélet részletei?
– Honnan a vonzódás a Balatonhoz?
– Somogyi lévén, szüleimmel sok időt töltöttünk fonyódligeti nyaralónkban, és bebarangoltuk a környéket. A gyermekkori közös családi nyarak, tudjuk, milyen meghatározóak. Szerelem, barátság, szinte minden a Balatonnál ért... A Balaton vidékének sokszínűsége egy életre meghatározta irányultságomat és mágnesként vissza-visszatérített e vidékhez.
– Magyar–történelem szakos tanári diplomája van, bátran taníthatna gimnáziumban, egyetemen, de eddigi életpályáját figyelve, úgy látom, inkább arra vállalkozott, hogy egész népét tanítsa, s „nem középiskolás fokon”. Jól érzékelem?
– Igyekszem, hogy így legyen. Sajnos a bölcsész szakmának nem kedvez a folyamatosan változó világ. Amúgy is nagyon perifériára kezd szorulni mindaz, amivel a történészek foglalkoznak. Számomra viszont fontos a fiatal generáció, hogy mit tudunk nekik átadni, hogy mihez tudnak majd ők kapcsolódni. Ezért is lényeges számomra, hogy amit a levéltárban kutatok, könyvekből összegyűjtök, azt a sok ismeretanyagot nagyon érthető módon adjam át.
– Ha már a vonat tiporta zsenit hoztam szóba – kinek halála Balatonszárszóhoz kötődik, és az önkormányzat megpróbál mindent megtenni azért, hogy Szárszóról ne csak egy tragikus vég jusson eszébe az ideérkezőknek –, Ön hogy látja a 120 éve született, s 1937-ben elhunyt József Attila halálát? Öngyilkosság volt vagy baleset?
– Nem vagyok sajnos e kiváló költő életének nagy szakértője, és számtalan pró és kontra érvet olvastam erről. Viszont számomra kétségtelen, hogy e költőzseni írta meg az egyik legszebb balatoni verset, Hullámok lágy táncán címmel, amely előrevetíti a tragédiát is. Ha Szárszón járok, sokszor eszembe jut a gondterhelt, pszichésen zilált József Attila alakja, aki a halál felé halad ezen a gyönyörű tájon…
– Fontos ez egyáltalán egy írói-költői életmű szempontjából, vagy meséljenek, valljanak csak a művek?
– Nekünk már az egyetemen, a modern irodalomszemlélet jegyében azt tanították, nem annyira fontos az életrajz, sőt a történelmi kor sem, pusztán maradjon csak az elemzendő mű. Jómagam történész vagyok, ezeket az alapvetéseket nem tudom nélkülözni, hiszen akadnak olyan életművek, amelyek értelmezhetetlenek életrajzi adalékok, történeti tények ismerete nélkül. Biztos ezért lettem történész és nem irodalmár, pedig a magyar szak is nagy kedvencem volt…
– Honnan az elhatározás, hogy a Balaton kutatója, őrzője, védője és krónikása lesz?
– Kiváló helytörténeti munkák ugyan sorra jelentek meg e vidékről, de úgy vélem, az összegző írások száma talán már kevesebb. Olyan könyveket, cikkeket szerettem volna írni, amelyek a helyiek, a turisták, de az ország bármely pontjáról ideérkezők, érdeklődők számára is új ismereteket nyújtanak a tóról.
– Érték- és hagyományteremtés mentén, a tüzes tenni akarás lázában telnek mindennapjai. Nem tartják amolyan „szent őrültnek”?
– Mondanám, hogy nem annyira foglalkozom a véleményekkel, de ez nem teljesen van így. Viszont kétségtelen, hogy van egy szilárd értékrendem, meggyőződésem, elég erős akarat, hozzá hála Istennek szorgalmam, ezáltal talán sokszor kilógok a sorból, ám a kitűzött céljaimtól valóban tántoríthatatlan vagyok. Hiába éltem egy időben Budapesten, mindig visszavágytam. Férjemmel, gyerekeinkkel Tabon élünk, teljesen hétköznapi emberként…
– Nemcsak cikkeiben, tanulmányaiban, előadásain népszerűsíti a Balatont, felfedve egy-egy kulturális vonatkozást, irodalmi csemegét, megosztva környezetvédelmi aggodalmakat, hanem határon innen és túl is missziót vállal, amikor rendhagyó történelemórákon mesél a Pannon-tenger jelentőségéről az ifjaknak és a régebb óta fiataloknak. Üzenete célba ér?
– Megjósolni sem tudjuk, mi vár a mostani kamaszokra. De az nagyon rossz megközelítés, hogy „bezzeg az én időmben” és egyéb megbélyegzések. Ezért – sokszor térítésmentesen – utazom a rendhagyó történelemórákra, valóban meggyőződésből, több esetben hátrányos helyzetű vidékekre, hogy az ismeretszerzés, a tudás lehetőségének esélyét megadjam a fiataloknak. Persze ehhez ki kell lépni a tudósi szerepkörből, de úgy, hogy mégis hiteles információkat legyek képes átadni. Az érdekes ismeretekkel végig fenttartható a figyelmük. Úgy érzem, eddig mindenhol célba értem; kaptam kérdéseket tőlük, s később a pedagógusoktól is sok pozitív visszajelzés érkezett.
– A tavon kívül más is lázba hozza a történészt, hiszen Trianon és a Gulág, vagy éppen 1956 is porondra kerül egy-egy előadáson, nem tagadva, hogy erősödjön hit, identitás, honszerelem és nemzettudat. Sokak szemében avítt fogalmak ezek…
– Mára a Gulag Alapítvánnyal közösen kifejlesztettünk egy sikeres tanítási modellt, amelynek keretében járjuk a Kárpát-medencét. Nem üres frázis, hogy mi lesz, ha elvész az identitás? Kell önmagunk meghatározásához is, hogy mi az anyanyelvünk, van-e hitünk, melyik nemzeti közösséghez tartozunk? De mindez tartalom nélkül felsorolva valóban nem túl érdekes a fiataloknak. Azonban egy családfakutatás, egy történelmi esemény érdekes felfedése már figyelemfelkeltő lehet. Előbb-utóbb mindenki elkezdi keresni a gyökereket, ezt pedig történelemismeret nélkül nem fogja tudni megtenni. Ehhez szoktam kapaszkodókat adni, adatbázisok, történeti források bemutatásával, hogy valóban ne csak az influenszer világ álságos, tartalom nélküli „identitás”-alternatívájával szembesüljenek.
– Legyen a kultúra szenvedély! – vallja jelmondatában. Én is erre törekszem, de úgy érzékelem, utópiával szembesülünk. Kérem, cáfoljon meg!
– Igen, tudom, hogy harcostársak vagyunk, de ha nem hinnénk ebben, ha nem szenvedéllyel szegődnénk a kultúra és a tudomány mellé, nem kelnék mindennap hajnalban, nem lenne erőm hozzá. Szerencsére még mindig olvasnak, könyveket lapoznak az emberek, kérdeznek, érdeklődnek, az internetes közösségekben is kialakult a kultúráról való társalgás. Véleményem szerint hinni kell abban, amit csinálunk, és ennek a hitnek az ereje ösztönözhet másokat is!
– Szinte felfoghatatlan, mily temérdek kulturális kincs, tradíció és attrakció, hány jeles személy kötődik a tóhoz. Engem mindig izgalomba hoz a genius loci, a hely szelleme, s általában azon sopánkodom, miért nem ismerhettem meg Badacsonyban Déryné Széppataki Rózát vagy Laborfalvi Rózát Jókai oldalán, miért nem akkor voltam ifjú, amikor az első Anna-bálokat rendezték Füreden, miért nem csodálhattam meg Blaha Lujza bájait vagy miért nem tölthettem néhány napot Bajor Gizi nyaralójában Földváron, miért nem futhattam össze Karinthyval Siófokon, s miért nem faggathattam Németh Lászlót, miközben az Iszony oldalait írta. Úgy érzem, tele vagyok hiánnyal, de örömmel is, mert ismerhettem, szerethettem Udvardi Erzsébetet, Varga Imrét, Simon Ottót, Fodor Andrást, Matyikó Sebestyén Józsefet és még számos kiválóságot, akik kötődtek a Balatonhoz. Ön nem sóvárog egy-egy történetet olvasván, vagy ott járva-kelve, ahol egykor e nagyok éltek, alkottak, szerettek?
– Olyan érdekes érzés ez, talán nem is sóvárgás, hanem ha ezeken a helyszíneken járok, akkor elindul bennem egy belső film, és megelevenednek az olvasmány- és kutatási élményeim. Hiszen mindegyik szereplővel behatóan és részletesen foglalkoztam írásaimban. Mint egy balatoni időutazáson, úgy látom őket magam előtt, és ez elképesztően bámulatos érzés. Ezt az időutazás-élményt igyekszem a hallgatóságomnak is átadni.
– Szakmaiságának, illetve nagyfokú küldetéstudatának köszönhetően több kötet fűződik nevéhez. Hadd említsek néhányat: A régi idők Balatonja, amely Fitz József-könyvdíjat kapott, Balatoni értéktár, Balatoni impressziók, s egy egykori tevékeny fonyódi pap arcképét is megrajzolta Az elfeledett Ify Lajos plébános portréjában. Hogy bukkant az atyára, s figyelt fel teljesítményére?
– Lényegesen többet szerettem volna tudni Ify Lajos egykori fonyódi plébános Szent György-hegyi elvonulásáról. Mivel sok helytelen adatot, félinformációt találtam róla, ezért egy alkalmas időpontban nekiálltam, bejártam a vonatkozó levéltárakat, anyagokat gyűjtöttem és összeállítottam róla egy hiteles tanulmányt. Amely azóta – Bögös András építész barátommal közösen – egy kötetben napvilágot látott.
– A templomok, a kápolnák tornyai még otthonosabbá teszik e tájat. Önnek van kedvence?
– Szeretem a Balaton-felvidék lenyűgöző szépségű szőlőhegyi kápolnáit, de nagy kedvencem somogyiként a kishegyi kápolna. Sajátos hangulatot árasztanak a fürdőtelepi kápolnák. Sok helyütt pedig lenyűgöző festményekkel találkozhatunk: Udvardi Erzsébet, Muzsinszky Nagy Endre, Kondor Béla alkotásaival. Kedvelem nagyon ezeket a helyszíneket, ahol a nyári nyüzsgésben is csend és meghittség uralkodik.
– Ideje is jut arra, hogy betérjen, hálát adjon, és a csöndbe temetkezve beszélgessen az Úrral?
– Jómagam a kaposvári Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázium diákja voltam, és nagyon szép munícióval indultam onnan utamra. Gyermekeim is a katolikus egyház által működtett intézményekbe, a tabi Szent Gellért Római Katolikus Általános Iskolába és Óvodába járnak. Hitből s meggyőződésből választottuk számukra az egyházi oktatást. Gyakorló katolikusként közösen veszünk részt az egyházi szertartásokon. Ez nem idő, hanem hit kérdése.
– Hajlamosak vagyunk némi nosztalgiával tekinteni a tóra vagy beszélni róla, de akár tabukat is döntögethetünk a politikai vonatkozásokkal, hiszen pártüdülők sora tudna beszélni évtizedek nyarairól. Mi lett velük? Hova tűntek?
– A második Balatoni értéktár és egyben legújabb kötetemben számos ehhez hasonló tabudöntögető balatoni témát közöltem. Gondoljunk csak az állambiztonsági szervek balatoni működésére, a Kádár-korszak kétarcú Balaton-politikájára és valóban, a pártüdülők világára, melyek közül természetesen kiemelkedik egy elhíresült helyszín, a balatoni eldorádó, avagy Kádár János aligai komplexuma, de más helyeken is működtek nagy pénzügyi háttérrel, komoly személyzettel pártüdülők; elég, ha csak Őszödöt, Füredet vagy Földvárt említem…
– A Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa volt három éven keresztül. Készül-e új kötet, amely a lokálpatrióta szellemiséget tovább erősíti?
– A közelmúltban ért véget kutatási időszakom, amelyben számomra fontos témával foglalkozhattam: a 19–20. században mikor, milyen szerepet töltött be a Balaton a magyar közgondolkodásban, művészetben, történelemben. Mindezt egy nagyívű munkában összegeztem, amely komoly szakkötet lehetne. A jövőben finomítanom kell még a kéziraton, de azt követően mindenképpen szeretném, ha a szélesebb közönség könyv formájában találkozhatna újszerű kutatásaimmal.
– Az idei „bakancslistára” milyen balatoni helyek, látnivalók kerültek?
– A gyerekekkel szeretnénk a balatoni várromokat végigjárni, most már akkorák, hogy ők is képesek ilyen szép nagy túrára.
– Gyermekei beleszülettek e szenvedélyes Balaton-szerelembe. Férje is ilyen lelkes támogatója a tónak?
– Nem állítom, hogy kitétel volt számomra, hogy a férjem is a Balaton szerelmese legyen, de könnyű dolgom van, mert ő alföldiként jó pár évtizede beleszeretett e vidékbe, így számára nem furcsa az én feltétel nélküli Balaton-rajongásom. Érti és érzi, amit jómagam is, de a gyerekeink számára sem kérdés a Balaton tisztelettel teli szeretete.