A vers, ha megérint

Életem első vidéki autóútja Budapestről Sopronba vezetett 45 évvel ezelőtt, mindenszentek és halottak napja ünnepén. Jeges-csúszós úton, havazásban, friss jogosítvánnyal nyergeltem meg a Skodát. Az ottani Áfor benzinkútnál kiszolgáló kutas jó tanácsot adott: „Vigyázz az úton, mert ki lassan jár, tovább ér!” Schneider Lipót empatikus készségről tanúskodóan intő szavai máig a fülemben csengenek abból a távoli, fagyos novemberből.

Tudtam, hogy verseket ír, hiszen együtt szerepeltünk a Soproni Fiatalok Művészeti Kollégiuma verseiből összeállított, Láng vagyok, része a tűznek című irodalmi esten. Máig fel tudom idézni Egy katona naplójából című versének második részét: „Por van meleg van / az emberek / fegyvereket cipelnek / időnként megéheznek / vers költészet / alig hét kilométerre innen / egy könyvesbolt kirakatában.” A kiképzés megpróbáltatásának említése mellett kiderül e versből a líra áhítata.   

A történelmi hagyományokat ápoló Sopronban él, ahol a pattogó rügyek zenéjében, pezsgő pázsitban, zsendülő lombban kifejeződik, hogy áttör a téli éj sötétjén az élet. A városi szépirodalom jó emlékezetű doyenjének imént felidézett gondolatai jelzik, természetes az ihlető közeg, amit Becht Rezső versének, a Soproni tavasznak további szakaszai bizonyítanak: „Varrja a Nap már aranyos tűvel / Selyemkék égen az új, zöld ruhát. / Lepkeszárny lebben és szerelmes szívvel / Rikolt a rigó a kerteken át. // Lázban a hegyek a tavaszi széltől. / Vágyva néz erre egy havas orom. / Holnapra tán már a tavasz tüzétől / Szirmokra bomlik a Várostorony.”

Schneider első versei a két társszerzővel közös, Mozduló repedések című kötetben jelentek meg 1986-ban, mintegy a korábban lapokban, antológiákban, a Magyar Rádió Győri Stúdiójának adásában publikáltak összefoglalásaként. Három esztendő múlva követte az elsőt a második, a Feltételes bölcsességek.  Aztán elhallgatott… Önálló vállalkozó lett, figyelmét a munkára, a családra összpontosította. Évekig ápolta ágyhoz kötött beteg feleségét, akinek eltávozta után − nyugdíjasként, hogy magára maradt lakóházában – kezdett ismét a poézissel foglalkozni. A vers akkor töltheti be hivatását, ha megérint.

Katolikus vallású, többször megvallja verseiben is az Istent. Benne hisz, 77 évesen jövőjét is az Úrnál sejti. Nem bízik a céltalan szavakban. A rövidke versek sugallatának erejét gyakorolja. A sűrítésben rejlik a költészet erkölcsi ereje. 

Schneider Lipót verseit itt olvashatják.