JEL újság

A világ Isten szőtte szőnyeg

Lonkay Márta2022.02.12

„Aki a múltját nem ismeri, a jövőjét nem építheti” – vallja Kósa Klára keramikusművész. A Népművészet Mesterével eleve elrendelésről, Kodály Zoltán tanításairól, hagyományőrzésről, Isten-hitről, jelképekről, beszélgettünk szentendrei alkotóműhelyében.

 

– Kecskeméten nevelkedett. Milyen értékeket őriz a családi közegből?

Összetartó család a miénk, szép és boldog gyermekkort éltem meg a testvéreimmel. Édesapám ügyvédként, édesanyám textiltervező iparművészként élte hivatását. Tanulmányaimat az ország első ének-zenei iskolájában, Kecskeméten végeztem. Karizmatikus pedagógusok tanítottak zongorázni, hegedülni, kottából olvasni. Máig meghatározó a Kodály Zoltánnal való találkozás, aki tanított is minket. Nekem még megadatott, hogy az igazi Kodály-módszert elsajátíthattam. Ez elsősorban nem a zenészképzésről szólt, hanem a művészet befogadásáról. Ide tartozott a tánc, a zene és az irodalom is. Mindez olyan átfogó tudást adott, ami egész életemre útravalóul szolgál. A Kodály-módszer fontos alappillére volt még a másik ember értékelése, művészetének tisztelete és elfogadása. Ennek a tanításnak megéreztem az igazi nagy közösségteremtő erejét, amit aztán felnőttként is tovább éltem.

– Ilyen komplex zenei tudás birtokában, miért nem ezt a pályát választotta?

A mai napig nagyon szeretem a zenét, s gyakran leülök zongorázni. Mégis egész kisgyermekkorom óta tudom, hogy mi vagyok. Már kisiskolásként is egyértelmű választ adtam a felnőttek kérdésére, mikor feltették: „mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?” Keramikus művész vagyok. Feleltem jelen időben úgy, hogy akkor még agyagot sem fogtam a kezemben. Természetesen édesanyám által, közvetlen közelbe kerültem a tárgyalkotó művészettel, ami nagy hatással volt rám. Egy másik meghatározó személy az életemben, családunk barátja, Dr. Nagy Györgyné Kovrig Emma, aki Kalotaszegről költözött át Kecskemétre. Ez a csodálatos asszony mutatta meg nekem először Malonyai Dezső: A magyar nép művészete című könyvét. Ez életre szólóan megerősített. Ezért is merem kimondani, hogy egy bizonyos szintig lehet ezt a szép hivatást tanítani, de igazi művésznek születni kell.

– S aki eme isteni adománnyal születik, annak egyetemleges küldetése is van?

Igen, mindenképp. Februári születésűként makacs természet vagyok, így már fiatalon a saját utamat kezdtem el járni. Ez egy élethosszig tartó tanulási folyamatot is eredményezett. Minden lépcsőfokot végigjártam ahhoz, hogy hitelesen és átfogóan tudjak egy adott kor népművészetéről beszélni vagy alkotásaimban megmutatni. Mi, magyarok nagyon gazdag és sokrétű népművészeti hagyományra tekintünk vissza. Elég, ha csak a viseleteinkre gondolunk. Színesek a ruháink, teletűzdelve virágokkal. A motívumok vonalán elindulva kutatómunkába kezdtem és eljutottam a szimbólumokig, ahol minden mindennel összefüggésben áll. Vegyünk csak egy madarat. Nekem tudnom kell, hogy mit jelent egy katolikusnak, egy reformátusnak vagy egy zsidó embernek. Ugyanilyen a csillag, a kenyér, a bor és még megannyi jelkép. Milyen fontos Szűz Mária tisztelete egy katolikus embernek, az Isten Báránya az egyház oszlopán a reformátusoknak vagy az „Erős vár a mi Istenünk” az evangélikusoknak. Csodálatos és végtelen a szimbólumaink tárháza, melyekkel nap mint nap találkozunk és így vagy úgy, de együtt is élünk velük.

– Itthon és külföldön is gyakran tart előadásokat, a vidéki könyvtáraktól kezdve egészen az egyetemi katedráig. Mely témák foglalkoztatják a leginkább?

Már fiatalon felismertem, hogy a generációmnak kimaradt a népi művészet és a vallás kapcsolatának ismerete. Hagyomány, halhatatlanság, magyarság. Ezek a fő témáim, de igazából itt minden egybeforr és összetartozik. Mindenkit megérintve és senkit meg nem sértve, elsősorban nem tanítok, csak felébresztem a hallgatóimban a figyelmet.

– Ismerjük a híres mondást, miszerint az igazi művészet ott kezdődik, ahol a másolás véget ér. Ön mit gondol erről?

Ez a legnagyobb igazság! Ezt minden népművésznek tudnia kell. Utazzunk csak vissza a 17–18. századba, ahol a tálak, edények egészen más funkciót töltöttek be, mint ma. Nekünk az a feladatunk, hogy mindezt a mai korba átmentsük. Olyan alkotásokat kell készíteni, amelyekből mindenki számára felismerhető a magyar tradíció. Manapság hódít a minimal art sima bútoraival, egyszínű falaival és berendezéseivel. Mennyivel emeli otthoni tereink hangulatát egy békéscsabai vagy gyulai hímzés, netán egy miskakancsó? Ezek az alkotások nemcsak gyönyörűek, hanem az identitásunkat is erősítik.

– Mindezek fényében, hogyan látja a mai magyar népi művészet helyzetét?

A Népművészet Mesterei cím birtokosai lassan elérkeznek életük delére, amikor is tovább kell adniuk a stafétát a következő generációnak. Ezzel nincs semmi gond, hiszen ez az élet természetessége. Elmondhatom és ez megnyugtató érzés, hogy van utánpótlás. De azt nagyon fontosnak vélem, hogy a ma élő nagyok átadják a velük hozott higgadt, nyugodt, nagy értéket képviselő művészi erényeiket. Míg élünk, dolgunk, hogy a hagyományainkat továbbadjuk. Hiszen, aki a múltját nem ismeri, a jövőjét nem építheti.

– Beszéltünk értékekről, igazságokról és művészeti szépségekről. Az élete során szembejövő nehézségekkel hogyan küzdött meg?

Ehhez a kérdéshez mindig is úgy álltam, hogy ami nehéz, az egy feladat. Legyen szó betegségről, veszteségről vagy bármi másról, ami mélypontra kényszeríti az embert. Nem szeretem és talán nem is szabad feltenni a kérdést, hogy miért pont én? Inkább dolgozni kell rajta, és a megoldásra törekedni. Ha a figyelmünket eltereljük saját problémáinkról, akkor azok szépen lassan rendeződnek. A pozitív életszemlélet mellett a hit egész életemben átsegített a nehézségeken. Az Istennek én csak hálával tartozom.

– A Kósa Reneszánsz Kerámia Stúdió unokahúgával, Kósa Judittal közös alkotóműhelyük.

Húsz éve van alkotóműhelyünk Szentendrén, ahol gyakran megfordulnak férfiak és nők, gyerekek és idősebbek. Leülünk, beszélgetünk, megiszunk egy teát, s közben kiderül, hogy kinek is készülne az ajándék. Nálunk ez is egyedi és névre szóló. Kósa Judit igazi alkotótársam, akivel szavak nélkül is értjük egymást. Saját stílusa van az egyébként egységes Kósa stíluson belül. Műhelyünkben minden tárgy kézzel készül. Nincs sablon, nincs matrica, nincs előrajzolás, bejelölés egyetlen darabon sem. Unokahúgom ennek nagy mestere. Fontosnak tartjuk a kreatív gondolkodást és a megújulást, ugyanúgy ahogy az a reneszánsz világában történt. Maradandót, felismerhetőt, tartalmasat szeretnénk alkotni. Nagy örömünkre szolgál, hogy az általunk alkotott magyar reneszánsz kerámiát felismerik, keresik és gyűjtik Indiától Oroszországig, Amerikától egészen Afrikáig. Minden egyes kerámia úgy készül, mintha csak az az egy lenne a világon: szívvel, tudással és lélekkel.

– A művészet mellett mi jelenti életében a béke szigetét?

A családom és az otthonom. Férjem filozófus-történész, igazi múzsa és társ. Vele mindenről lehet beszélni. Fiam, bár közgazdász, nagyon tiszteli és szereti a munkásságomat, s én is az ő hivatását. Tahitótfalun élünk, s ez a vidéki kis falu számomra nyugodt, barátságos és emberi. A természet pedig mindenre gyógyír. Mindennap gyönyörködöm a kertünkben és a virágainkban, amit a férjem és a fiam gondoznak és szépítenek. A kert egy nagyon erős szimbólum. Ugyanúgy ápolni kell, mint a lelket.

– Milyen művészi feladatok foglalkoztatják most?

Napjaimat a jubileumi kiállításommal kapcsolatos teendők szövik át, ami február 15-én, a Pesti Vigadóban nyílik meg. A mai alkotásaim mellett az elmúlt ötven évben készült legkedvesebb tárgyaimat is bemutatom. Édesanyám, Kovács Erzsébet textilművész egyik rajza is megtekinthető, amit még a Magyar Királyi Iparművészeti Főiskola első éves hallgatójaként készített. Ezen a csodálatos estén ötvenöt művésztársammal együtt ünnepeljük a magyar tárgyalkotó kultúrát. A tárlatmegnyitóra az ország minden pontjáról érkeznek művész barátaim, akik alkotásaikon, zenéiken, szavaikon keresztül mutatják majd meg a magyar népművészet sokszínű gazdagságát. Egy ilyen este nagy útravalót adhat, mindnyájunk lelki örömére. Szívből várom a találkozást.

– Művésznő, mi az Ön hitvallása?

Életem mottója és vezérfonala, Reményik Sándor csodálatos soraiból vett idézet: ,,A világ Isten-szőtte szőnyeg, / Mi csak visszáját látjuk itt, / És néha – legszebb perceinkben – / A színéből is – valamit.”

Lonkay Márta

 

 

 

 

2022-02-12

 

 

Jelen Idő

Jelen Idő

Keresés

Rovat szerint

Szerző szerint

Évszám szerint

Legfrissebb

Bástyák vagy világítótornyok?

A szerzetesi iskola fő vonzereje továbbra is a közösség: az életüket Istennek átadó és a tanítványok iránt odaadó szerzetesek jelenléte.

Apostollá válni a Lélek útján

Pünkösd alkalmából újabb epizódokkal jelentkezik a KÉSZ Hitből pajzsot-videósorozata. Ezúttal Kubik Anna Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésszel beszélgettünk.

A Szentlélek közkincs

Az első pünkösd óta tudjuk, hogy a Szentlélek közkincs. Nem titok. Nem bennfentesek előjoga. Kérni kell, és kapni fogod, mert ez megváltásodhoz, örök életedhez tartozik.
2016–2024 © jelujsag.hu • Minden jog fenntartva!