A zarándok útja

Amióta ember él a földön, tudatosan vagy megfogalmazatlanul, de mindig útkereső volt. Legfontosabb kérdéseire: ki vagyok én, mi a dolgom ebben a világban, minden generáció kereste a választ. Aztán vagy megtalálta, vagy sem, de visszatekintve jól látható, hogy többnyire azok vitték előbbre a világot, akik mertek kérdezni, mertek letérni a járt utakról, hogy aztán felfedezéseiket megosszák másokkal.

     Így tesz A zarándok útja című könyvében Győri Zsolt is. Az általa bejárt út nem szokványos, sajátos életszemlélete, eddigi erőfeszítései azonban hitelessé teszik gondolatait. Sok évvel ezelőtt arra jutott, mindennek alapja az étkezés. Vagyis amit a szervezetünkbe beviszünk, az képes csodát tenni testünkkel – ahogyan elpusztítani is. Így kitanulta a szakácsmesterséget, melyet mesterfokon gyakorolt egészen addig, míg el nem érkezett a következő felismerés ideje: mozgásszegény életünkben menynyire fontos, hogy a kialakult deformitások megszűnjenek, s az életerő akadálytalanul, szabadon áramolhasson testünkben.

     Hosszú évek során alakította azt a speciális gerincmasszázst, melyet ma már tanít is, hogy minél több fájdalommal, torzulással élő embernek lehessen segítségére. De – ahogyan könyve is tanúsítja – kezdetektől nyitott volt mindarra, amiről úgy vélte, segíti útján, előbbre viszi. És éppen eközben kellett megtanulnia, mennyire hamis és talmi tud lenni egy-egy irányzat, mennyire nincs mögötte hit – így az ember sem. S ilyen formán mindaz, amit tanítani szeretne az „iskolateremtő”, hamis, hiteltelen. Az útkereső ekkor feláll, s indul tovább, hogy ráleljen arra az egyetlen útra, amely hiteles, amely valóban ad és nem csupán ígér. Erről a fájdalmas, szépséges, befelé vezető útról ír könyvében Győri Zsolt, amely túlmutat önmagán és segít(het) azoknak, akik ugyancsak útonjárók.

     A zarándok útja című könyvet az Alterra Kiadó ebben az évben adta ki.

L.L.