Ágoston-napi ünnep Tóthfaluban

A Keresztény Értelmiségi Kör Szent Ágoston emléknapját a tóthfalui Szent József-plébánia lelkigyakorlatos házban ülte meg augusztus 28-án. A szervezet védőszentjének immár hagyományossá vált ünnepére Vajdaság tizenhét településéről érkeztek résztvevők, akiket Szabó Károly elnök köszöntött.

 

A megjelentek Szent Józsefről, az egyszerű, igaz emberről, valamint a társadalom alapját képező családról hallgatták meg Világos Miklós moholi plébános útmutatását.

A plébános Szent Ágoston filozófiáját követve elemezte Szent József életét és mutatott rá a család értékére és meghatározó erejére. Mint mondta, Szent József a Szent Család őrévé rendeltetett. Példája a keresztény ember számára igen nagy ajándék, pedig nem volt kihívásoktól mentes az élete. Nem élvezett semmiféle kivételezést, nem mentesült az áteredő bűn következményeitől, pedig őrá volt bízva Jézus nevelése. Világos Miklós felidézte a Szent Család életének ismert eseményeit: Mária és József házassága még nem köttetett meg, amikor Mária áldott állapotba került. József álmában intést kap az Úr angyalától, és nem bocsájtja el jegyesét. Nem tette ki annak, hogy elszenvedje az ezzel járó büntetést. Az elnyomó római hatalom parancsának engedelmeskedve útra kel Betlehembe várandós feleségével, aki egy barlangistállóban ad életet Isten Fiának. Heródes üldözése elől a családnak – anyagi javát hátrahagyva – menekülnie kell Egyiptomba, ahol új életet kezdenek. Heródes halála után József ismét az angyal szavára hazaindul családjával Izraelbe, ismét a bizonytalanba. Józseffel, a „hű és okos szolgával” kb. egy évtized elteltével találkozunk újra, amikor a vallási előírásoknak megfelelően családostul elzarándokol Jeruzsálembe – és szem elől veszíti fiát, akit csak három nap keresés után talál meg a templomban. „Szent Józsefet nem említi többet az evangélium” – hívta fel a figyelmet az előadó, majd azzal folytatta, hogy igen fontos odafigyelni a szent nevelő méltóságára és Istenbe vetett mély hitére. „Méltóságát nem saját magából nyeri, hanem az Isten Fiának őrzésében rejlik.” Jézus Krisztus egy az Atyával és a Szentlélekkel, a Szentháromság második személye, Isten és ember. A kettő nem keveredik, de nem is választható szét benne. „Józsefre nagy titok van bízva, magát az Istent őrzi. Nem érti, de vállalja” – mutatott rá a moholi plébános, majd hozzátette: „ha a keresztény ember elveszíti Jézusát, azonnal keresésére kell, hogy induljon, úgy ahogyan azt József tette”.

„A szülők élete az a könyv, amelyből a gyerekek olvasnak” – idézte Szent Ágostont Világos Miklós előadása második felében. Rámutatott: a család az emberi közösség, a társadalom alapsejtje. „A mai emberrel elhitették, hogy ő maga, az egyén a társadalom alapvető építőköve. Mindent megtehet, mindenhez »joga van«”. A Szent Családot a hallgatók elé idézve kiemelte, hogy a társadalom nem az énről, az individuumról szól, mert az ember társas lény. Isten a férfi mellé nőt is teremtett, megajándékozta őket egymással, az élet továbbadásának lehetőségével. „Szükségünk van a közösségi létre, mert az ember lelki világa akkor tud stabil lenni, ha tartozik valahová.” Az előadó hozzátette: „Isten maga is közösség, a Szentháromság közössége.”

Az ember időközönként elesik, nehézségekbe ütközik, úgy érzi, képtelen felállni. Ilyenkor még inkább szükségünk van a családra, arra, hogy valahova tartozzunk. „Nemcsak az örömben, hanem a bajban is osztozni kell” – figyelmeztetett a KÉK rendezvényének előadója, aki szerint a család mint intézmény meggyengülésének okait „a jólétben és az abból fakadó istentelenségben” kell keresni. „Az ember úgy érzi, biztonságot egyedül is tud teremteni, nincs szüksége Istenre.” Meglátása szerint már alig látni nagycsaládokat. Valamikor a gyerekre nem jogként tekintettek, és nem a jólét függvényében, hanem Isten áldásaként fogadták őket a szülők.

A XX. században felgyorsult változásokhoz a társadalom képtelen volt alkalmazkodni. A családra nem mint építőkőre gondolunk, hanem ugródeszkaként használjuk, ahonnan gyorsan távozni kell. A közvetlen kapcsolatokat felváltotta a technika, virtuális valóságban élünk. Nehezen tudjuk tolerálni mások hibáit, képtelenek vagyunk rosszat kapva jót adni. A moholi plébános megerősítette hallgatóságát: tanuljuk meg a családban elviselni egymás hibáit. „Nem az a fontos, hogy mit teszünk, hanem az, hogy tetteinkben mennyi a szeretet – idézte Teréz anyát az előadó. – Isten lehajolt hozzánk, hogy felemeljen saját magához.”

A világjárvány miatt elmaradt találkozási lehetőségek után örömmel találkoztak ismét a KÉK tagjai, akik védőszentjük ünneplését szentmisével zárták, melyben hálát adtak a szervezet élő és elhunyt tagjaiért.

Szilágyi Edit, Óbecse

 

 

 

2021-09-09

Vissza a lap tetejére ⇧

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks