Aki az Úrral egyesül, egy Lélek ővele

Johanna-Andrea nővér■2022.01.20

Szent Teréz belső várkastélya hetedik lakásában az önmagával harmóniában élő embert látjuk. Istenben rátalált igazi önmagára. Ennek a lakásnak nagy kegyelmét megelőzően, a szellemi házasság megtapasztalása előtt egy hosszú folyamaton megy át, melynek során ismerkedik a szeretettel. Fölismeri, hogy mennyire távol jár a valódi szeretettől, és erőfeszítést téve megkezdi érte a küzdelmet Isten erejével. Az igazi szeretetért folytatott harcban lassanként megszabadul fölösleges terheitől, melyeket maga tett a vállára, és amelyek visszahúzzák őt az Isten felé vezető belső zarándokúton. Minél inkább elengedi ezeket a koloncokat, annál gyorsabban képes haladni a maga ösvényén, amelyet Jézus taposott ki számára, és egy pillanatra sem hagyja őt magára. Időről időre pihenőhöz vezeti, ahol felüdíti őt kegyelmeivel, és folytonosan táplálja olyan eledellel, amelynek erejéből a következő nap is képes lesz továbbmenni. Többször is átlépi tűréshatárát, és megpróbál megállni, de észreveszi, hogy ilyenkor elkezd visszaesni. Ekkor az Úrhoz kiált gyötrelmében, hogy nem bírja tovább folytatni az utat, és a Jó Pásztor vállára veszi őt. Így mennek jó ideig: az Úr és ő. Az állhatatosságban való kitartás sokszor megpróbálja, de nem adja fel a küzdelmet. Majd hirtelen megtapasztalja, hogy egyszerre csak magához öleli őt a teljes Szentháromság a Szeretetben.

A hetedik lelki lakásba érkezve sem marad küzdelem nélkül. Az ember szelleme szinte állandó békét élvez a Szentháromságban, de érzékei és képességei időről időre kilépnek a külső lakások csatamezőire, hogy a jóban való állhatatosságért, melyet Isten ajándékoz neki, a maga részét megtegye. Érzékei, képességei továbbra sem mentesek tartósan a harctól, hiszen még nem ért véget földi élete. Ám ez a harc már a rend nyugalmával társul, melyet Isten tapasztalható jelenléte ad neki. Egyszóval bent van a várában, és bezárta a kaput, hallja ugyan az ellenség zaját, amelyet kívül csap, de az nem tudja őt kimozdítani biztonságából. Kifinomult lelkiismerete észreveszi a legkisebb bűnre vezető alkalmat is, amelyet tudatosan kerül. Mégis előfordul, hogy akaratlanul hibákba esik. Ezek a hibák az erősségei, melyek segítik őt az igazságban járni, és tudatosítják benne, hogy ez a kincse törékeny cserépedényben van mindaddig, amíg a földön él (vö. 2Kor 4,7). Nem válik tehát a hetedik lakásban sem ember feletti emberré, hanem a megváltott ember vonásait viseli magán Krisztusban, aki „halálra adta életét és a bűnösök közé számították; pedig ő sokak vétkét viselte, és a bűnösökért közbenjárt” (Iz 53,12). – Az Istenben való élet nem lehet öncél. Ha valaki találkozik az igazi Szeretettel, Istennel, akkor nem tud csak magára gondolni, hanem azt akarja, hogy minél többen részesüljenek benne. A szellemi házasság kegyelmét nem pusztán önmagáért kapja az illető személy, hanem azért, hogy kiapadhatatlan erőforrásra leljen, és Krisztus szőlejében még többet munkálkodjék az apostoli élet küzdőterén a maga hivatásában. Felejtse el a pihenést, aki ezt a kegyelmet megkapta! Krisztus zászlóvivője lett, aki a legvédtelenebb a harcmezőn, de az egyik legfontosabb feladat az övé: élete árán is mutatni az utat, aki maga Krisztus, s követni Őt, magasra tartva a kereszt zászlaját. – Mindenki másként éli meg a szellemi házasság kegyelmét. Ami viszont közös: a folytonos szerető párbeszéd Istennel a szív mélyén.

A belső vándorúton az ember megérkezik a benne lakozó Kedveshez, aki el nem lankadó türelemmel várja őt. Hívogatja, csalogatja, mint a szerelmes a kedvesét. „Jöjjön a kedvesem kertjébe, és élvezze pompás gyümölcseit!” (Én 5,1) – Nem más az igaznak lelke, mint egy paradicsomkert – írja Szent Teréz A belső várkastély elején. A bensőnkben van a Találkozás kertje, melyben a teremtmény megismerheti Teremtőjét a szeretetben. A nyugalom és béke otthona bennünk van, mert bennünk lakozik maga a Béke, a mi Üdvözítőnk. Megérkezhetünk a valódi Szent Sátorba bensőnk legmélyén, a Találkozás sátorába, melyet már nem föd el előlünk semmilyen függöny a Szeretet megtapasztalható valóságában, mely az élő hit révén föltárulhat előttünk. Már csak egy lépésre van tőlünk ennek örökké tartó élvezete, mely az időből való átmenet után teljes egészében megvalósulhat Urunk irgalmából.