Aki megáll, lemarad

A kereszténydemokrácia nemcsak pártpolitika, hanem értékvállalás és közéleti mentalitáskultúra is egyben. Magyarországon az irányzat pártpolitikai képviselője a Kereszténydemokrata Néppárt, amely az 1947-es Barankovics-párt utódaként határozza meg magát, alapítványa tehát nem véletlenül kapta Barankovics István nevét.

A szervezet alapító okiratában kitűzött célja az irányzat hagyományainak ápolása és a jelen kihívásaira adható válaszok keresésének támogatása. Erről a naponta megújuló útkeresésről beszélgettünk Kiss Mária Ritával, az alapítvány saját projektjeinek szakmai vezetőjével.

– Mióta van a Barankovics István Alapítványnál és mi a feladata?

– 2010-ben kerültem az Alapítványhoz tartalomfejlesztőként, akkor az éppen folyamatban lévő honlap fejlesztési munkálataiba csöppentem bele. A honlap megújításán dolgozó stáb számára azonban hamar kiderült, hogy struktúráját csak úgy tudjuk kialakítani, ha megfogalmazzuk a magunk számára, hogy mi az a tartalom, amit kommunikálni szeretnénk, és kikhez kívánunk szólni. Ez persze bizonyos értelemben adott volt, természetesen a kereszténydemokráciát akartuk megjeleníteni, és a lehető legszélesebb rétegekhez eljutni, azt viszont ki kellett találni, miként lehetséges ez. Kezdőként számomra ez mindjárt az elején a mélyvizet jelentette, hiszen egy honlap felépítése nem olyan, amit naponta váltogatni lehetne. Az akkori alapvetés fő vonalakban most is megvan, azonban sok részelemet továbbfejlesztettünk, és a vizuális megjelenés is sokat korszerűsödött az elmúlt öt évben. Az én feladatköröm eközben folyamatosan bővült, jelenleg a cikkeink szerkesztői feladatai mellett az alapítvány saját projektjeit összefogó Kovács K. Zoltán Intézet szakmai vezetőjeként számos program ötletadója voltam, és megvalósításukat is koordinálom.

– A honlapon erősen érződik az alapítvány közéleti jellege. Azonban nem hírekkel, hanem a hírek mögöttes hátterét bemutató tudományos-ismeretterjesztő, mini tanulmányokkal találkozhatunk.

– A KDNP pártalapítványának feladata a kereszténydemokrata politikai gondolkodás megjelenítése. Ennek érdekében ápolja a kereszténydemokrácia páratlanul gazdag európai és magyar örökségét. A Magyarországon az 1930-as évektől formálódó kereszténydemokrata irányzat épp a Barankovics-pártban intézményesült, azaz nyert pártpolitikai képviseletet. A szellemi örökség bemutatása alapvető feladatunk. Ami azonban a jelen szempontjából talán még fontosabb: törekednünk kell annak reprezentálására, hogy mit jelent napjainkban a kereszténydemokrácia. Nemcsak a miénkre, minden irányzatra igaz: folyamatosan meg kell újulnia, ha versenyben akar maradni a konkurens ideológiákkal. Csak az az irányzat az életképes és csak az az irányzat számíthat követőkre, amelyik a hétköznapi embereknek képes megfogalmazni a saját álláspontját az aktuális és közérdeklődésre számot tartó események kapcsán.

A magyar közéleti kommunikációban ma olyan kíméletlen ütésváltás folyik, amibe egy kereszténydemokrata alapítványnak méltatlan beszállni. Véleményünk viszont van, és értékalapú álláspontunk egyértelmű. Ezt fogalmazzuk meg az írásainkban. Például, hogy mit jelent a személy méltóságának védelme vagy a szolidaritás ebben a zaklatott és bizonytalan világban, vagy miként látjuk a szubszidiaritás jegyében egy alulról felfelé építkező társadalom esélyeit. Igyekszünk bemutatni a kereszténydemokrata szellemiség megnyilvánulásának példáit és annak sokszínűségét. Útkeresés ez, de versenyfutás is. Ne feledjük: a világ körülöttünk folyamatosan változik, a világ nem vár, aki megáll, lemarad.

– Ez a koncepció nem független mindattól, amivel „civilben” foglalkozik.

– A Szegedi Tudományegyetem oktatója vagyok, politikai gondolkodást kutatok, érdekel a politikai kultúra, a fiatalok politikai szocializációja. Ez utóbbit döntő jelentőségűnek tartom az ország jövője szempontjából.

– Milyennek látja a fiatalokat? Érdekli-e őket a politika, hajlandók-e tenni valamit a közösségükért?

– A szakmámnak köszönhetően közöttük élek, ők a legközvetlenebb munkatársaim. Azt látom, hogy miközben nagyon erős bennük a valahová tartozás igénye, csak egy részük hajlandó tenni is valamit, azaz működtetni és fenntartani a közösségeket. Az egyetemi hallgatók is sokfélék, vannak köztük – ahogy mondani szokás – a mozdíthatatlanok, a mozdíthatók, és akik mozdulnak. Sokan vannak, akik egyszerűen bezárkóznak a magánéletükbe, a „polisz ügyeire” nem a sajátjukként tekintenek, legyen az akár az egyetemi élet bármely belső kérdése, akár a helyi társadalom problémája, akár a tágabb politikai közösség ügyeivel való foglalatosság. Nyilván ez egyféle politikaiinkompetencia-érzetből táplálkozik, ami a politikaikultúra-kutatások eredményei szerint igen magas a magyar lakosság körében. A magyar egy tipikusan „túlélő” kultúra, ahol a munka mellett „nincs idő” a minőségi emberi kapcsolatokra, a posztmateriális értékek képviseletére, a közösség ügyeinek intézésére, a civil részvételre. Mindez összefügg az értékek elbizonytalanodásával, az anómiaérzéssel.

A legújabb kutatások nálunk is kimutatták, hogy a társadalmi orientációs pontok elvesztése valószínűsíti a politikától való elfordulást. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy ma a magyar lakosság kevesebb mint a fele gondolja úgy, hogy a demokrácia minden más politikai rendszernél jobb, harmadunk pedig egyenesen közömbös az iránt, hogy demokráciában vagy diktatúrában él-e. Egyébként a Fidesz–KDNP, az LMP és a DK szavazói az átlagot lényegesen meghaladó mértékben vélekednek úgy, hogy a demokrácia minden más politikai rendszernél jobb, míg a Jobbikosok között vannak a legnagyobb arányban diktatúrapártiak. A demokrácia a felső középosztály és a középosztály számára a leginkább elfogadható, míg az alattuk található társadalmi csoportok a politika alatt élők táborát gyarapítják. 

Kérdem én, a köztünk nevelkedő fiatalok miért lennének mások? Nem szabad lebecsülnünk annak a társadalomról való tudásnak a jelentőségét, amit elődeinktől a spontán szocializációs csatornákon keresztül kapunk. Az iskola ezt tudja korrigálni valamelyest, de e téren sem tettünk meg mindent az elmúlt 25 évben: a társadalomismeret-oktatásnak és a fiatalok felnőtt szerepekre való felkészítésének az ügye a magyarországi közoktatásban nem rendeződött mind ez idáig számomra megnyugtató módon, a társadalomismeret-oktatásnak nincs presztízse. Az iskolák az egyetemi felvételi „versenyistállói”, ismerek példát arra, hogy egyetemi oktatási szinten tárgyalják a közismereti tárgyak tudásanyagát, miközben a fiataljaink semmit nem tudnak meg arról a világról, amiben élniük és boldogulniuk kell.

– Említette a Kovács K. Zoltán Intézetet, amelynek keretében a Barankovics István Alapítvány projektjei folynak, többek között a fiatalok társadalomismereti nevelését célzó programok.

– Megtisztelő számomra, hogy egy ilyen szellemi és erkölcsi formátumú előd által megkezdett utat folytathatok. Kovács K. Zoltán a rendszerváltás utáni hőskorban a Barankovics Alapítvány oktatási programjának vezetője volt. Akkor a Barankovics Akadémia a fővárosi kereszténydemokrata értelmiség fóruma volt. A mi edukatív programunk két irányba mutat: kapcsolatokat építünk a diákokkal és a pedagógusokkal egyaránt. Az elsőt online társadalomismereti versenyünk, az Online Demokrácia Activity, közismertebb nevén az O:DA, vagy Tedd O:DA!, míg a másodikat az évek óta működő Tanári Kerekasztalunk testesíti meg, ahol a társadalomismeret-oktatás iránt elkötelezett pedagógusok közös tudását kíséreljük meg fókuszálni.

– Mi az Online Demokrácia Activity, és hogy kapcsolódik a kereszténydemokráciához?

– Sokkal több szálon, mint azt elsőre gondolnánk. Edukatív és kreatív online társasjátékunk a fiatalok felnőtt szerepekre felkészítését segíti együttműködve az őket nevelő környezettel, az iskolával. Nem csinálunk titkot abból, hogy mi ez alatt nemcsak a sikeres magánember szerepeit értjük, hogy ideálunk a közösség ügyei iránt érdeklődő, azért tenni akaró és tudó, embertársai sorsa iránt nem közömbös ember. A játék egyes fordulóiban a középiskolás diákoknak olyan helyzeteket teremtünk a saját szűkebb közösségeikben, amelyekben kipróbálhatják magukat ezekben a szerepekben, megtapasztalhatják nemcsak a közéleti cselekvés nehézségeit, hanem annak szépségeit és örömét is. E felfogás igen közel áll a kereszténydemokrácia egyik nagyon fontos alapelvéhez, a perszonalitás fogalmához, a szubszidiaritás gyakorlatához, és a korábbi két ODA versenyen is már több feladat érintette a szolidaritás témakörét.

Egyébként alapítványunk névadója, Barankovics István is meghatározó jelentőséget tulajdonított a politikai–közéleti kultúra fejlesztésének. Ennek másik projektje az e téren kulcspozícióban lévő pedagógusokkal való párbeszéd. Gondoljunk bele, hogy hovatovább az iskola az egyetlen olyan hely, ahonnan egységes üzenetek küldhetők a felnövekvő generációknak. Tanári kerekasztalunk köré kívánjuk ültetni mindazokat, akik hasonlóan gondolkodnak erről a kérdésről és tudják: csak hatékony és korszerű módszertani kultúrával érhetünk el eredményeket. 2011-től öt konferenciát szerveztünk, három tanári pályázatunkra több mint hatvan pályamunka érkezett, amelyek közül a legjobbakat digitális kötetben jelentettük meg.

– A Barankovics István Alapítvány saját projektjei közül melyik áll a legközelebb Önhöz?

– Mindig az, amelyikre éppen a munkánk során a leginkább koncentrálunk. Kétségtelenül a legnagyobb szabású vállalkozásunk a Kereszténydemokrácia Tudásbázis megalapítása és fejlesztése. Ez egy – tudomásom szerint – egyedülálló digitális enciklopédia, amely gyors és modern eszközökkel támogatott tájékozódást tesz lehetővé a kereszténydemokrácia világában. Ma már közel ezer tétel található benne. Segítségével megismerhető az irányzat főként hazai, de legfontosabb nemzetközi tudásanyaga is. A Kereszténydemokrácia Tudásbázis projekt keretében az alapítvány kutatói évek óta dolgoznak azon, hogy végre nálunk is megjelenhessen magyar nyelven Pascal Fontaine: „Voyage to the Heart of Europe” című munkája, ami a kereszténydemokrata csoport, majd az Európai Néppárt uniós döntéshozatalban végzett parlamenti munkáját dolgozza fel. A várhatóan még ez évben megjelenő magyar kiadás érdekessége, hogy egy fejezetben mutatja majd meg a magyar kereszténydemokraták útját „Európa szívébe”. A Barankovics István Alapítvány Tudásbázis kutatócsoportja a bővített magyar kiadáshoz alapkutatásokat végzett, eddig még nem publikált számos új forrás gazdagítja majd az eredeti munkát kiegészítő magyar rész tanulmányait.

*

A Barankovics István Alapítvány tevékenysége nyomon követhető az alapítvány oldalán, a www.barankovics.hu címen. Az oldalon könnyen elérhetőek az említett projektek is, mint a Online Demokrácia Activity, a Tanári Kerekasztal, a Kereszténydemokrácia Tudásbázis és a rokon eszmeiségű portálok gyűjtőoldala a Vallás és közélet, valamint a honlap rendszeresen frissülő tartalommal a társadalom legfontosabb kérdéseit érintő cikkeket publikál.

Lukácsi Katalin