JEL újság

Akkor nincs család!

Lányi Béla SVD2022.07.22

Háromévente jöhetek hazai szabadságra a Fülöp-szigeteki missziómból. Ittlétem alatt sok KÉSZ-csoport hívott meg, hogy tartsak nekik missziós előadást. Ehhez jöttek szerzetesrendünk, a verbita missziósok saját imaközösségei, illetve személyes ismerőseim és barátaim. Számomra a legértékesebb ezekben a látogatásokban az volt, hogy beszélgethettem olyan keresztényekkel, akik aktívak az egyházban. A legtöbbet érdekes módon családról és a pénzről beszélgettünk. Illetve a kettő kombinációjáról, a család és a pénz viszonyáról.

„Ha pénzről van szó, akkor nincs család!” – figyelmeztette egyik beszélgetőtársamat az édestestvérének (!) az ügyvédje, amikor a szüleiktől örökölt lakás felosztásáról volt szó. A szülőktől kapott keresztény nevelésre, az egykori meghitt családi életre, mindkét fél vallásosságára és templomba járására utalva a hölgy igazából csak békülni szeretett volna, hogy a felmerült pénzügyi konfliktust türelemmel és szeretettel oldják meg. Az ügyvéd szavai kegyetlennek tűntek, de még kegyetlenebben szembesült a valósággal beszélgetőtársam, amikor nemsokára saját édestestvére szájából hallotta ugyanezeket a szavakat.

Kétségtelen, hogy az élet vége, egy-egy szeretett szülő távozása nemcsak érzelmi hiányt hagy gyermekeiben és rokonaiban, hanem az örökség körüli konfliktus korábban elképzelhetetlen érzelmeket és állásfoglalásokat csal elő.

Nemcsak a gyász válthat ki családi konfliktusokat, hanem az öröm olyan pillanatai is, mint a házasságkötés, mely több, mint két ember egyesülése. Igazából két családnak kellene itt összefonódnia, de mindegyik hozza a maga sajátosságait, sőt reprezentációs igényeit. „Mi ilyen család vagyunk, ezért ennek meg annak lennie kell az esküvőn!” Az igényekből sokszor pénzösszegek megnevezése, majd egymás összehasonlítgatása fakad. Hiszen a családok egyike nem biztos, hogy vállalni tudja azt a kiadást, ami a másik számára elengedhetetlennek tűnik. Mi erre a válasz? Van, aki lenézi azt, aki nem tud (vagy nagyon gyakran elvi okokból) nem akar hozzájárulni irracionális költségekhez. Erre a másik fél is talál valamilyen gyenge pontot a (látszólag) jobb módúban.

A „lenézés” szót gyakran hallottam esküvőkkel kapcsolatban. A pénzzel kezdődik, majd jönnek a fizikai vagy intellektuális egyenlőtlenségek. A konfliktus pedig sokszor folytatódik az esküvő után is. Melyik család mennyivel fog hozzájárulni a házaspár boldogulásához? Egyáltalán viselni tudja-e majd a férj (vagy az asszony) a házastársa igényeit, vagy ezek is a két család közötti viszályt erősítik majd? Tényleg, még a gyermekek születése és nevelése, ez az óriási öröm is konfliktusok forrása lehet, hiszen újabb igények merülnek fel: iskola, ruházkodás, nyaralás.

A családi élet eseményei tulajdonképpen arra hivatottak, hogy beillesszék a családtagokat egy még nagyobb közösségbe. De ha ehelyett inkább az érdekek különbözősége kerül középpontba, akkor éppen ott válnak el egymástól a családok, ahol egyesülhetnének. Ekkor fogadják meg a férj és a feleség hozzátartozói, hogy „szóba sem állunk velük”. Fájdalmas, hogy egyesített, mindkét fél számára hatékonyabb védőháló helyett ellenségeskedés keletkezik. Hadd számoljak be arról, hogy mindez miképpen történik a Fülöp-szigeteken, ahol a család még határozottabban a társadalom alapegysége, mint Európában. Ez azért van, mert a Fülöp-szigeteki emberek sokkal inkább a saját családjuk iránt érzik magukat elköteleződve, mint a nagyobb közösség felé.

Igen, a halálesetek utáni marakodás a Fülöp-szigeteken is jellemző. Ez legtöbbször akkor fordul elő, ha az elhunyt nem írt végrendeletet, vagy nem egyenlő arányban osztotta ki vagyonát – annak ellenére, hogy az örökösödést ott is világos törvények szabályozzák. A Fülöp-szigeteki családok sokkal nagyobbak, mint a magyarok, ezért náluk még komplikáltabb feladat az, hogy miképpen osztják meg örökségüket. A gazdag családok viszályairól sokszor cikkeznek az ottani napilapok. Az ő örökösödési harcaik igazán drámaiak. Gyakran hivatkozott példa a dúsgazdag Potenciano „Nonoy” Ilusorio birtokpere, melyben szerepelt emberrablás, a vetélytárs bebörtönöztetése, lelki kényszer és súlyos zsarolás is. Az egyszerűbbek megfigyelésem szerint könnyebben megegyeznek, mert kisebb a tét. Ha házról van szó, azt az egyik gyermek, legtöbbször a legidősebb örökli, a többieket pedig kompenzálja. Az is előfordul, hogy a szülői ház mellé mindenki hozzáépíti a maga kis házát, a szülők volt lakhelyét pedig közösen használják, mint a család házcsoportjának központját.

A Fülöp-szigeteken is sok viszály származik a házasságkötésekből, hiszen azok nemcsak a házastársakra vonatkoznak, hanem családokat is összehoznak. Ezért a szülők igyekeznek befolyásolni gyermekeik párválasztását: nemcsak a házasság stabilitása, hanem a saját család jobb társadalmi pozíciója érdekében is. Ez a törekvés kevésbé erős a társadalom kevésbé tehetős rétegei között, hiszen ők kevésbé tervezik társadalmi fölemelkedésüket. Maga a döntés azonban manapság már a házasulandóké. Ezt a szülők elvileg megértik, de sok konkrét helyzetben alig fogják fel. Nehezebben fogadják el gyermekük házastársát és annak családját, mert a párválasztásba nem voltak bevonva. Az is lehet, hogy a fiatalok elhamarkodják az esküvőt, ha a szülőket kevésbé vonták be döntéseikbe. Az ilyen helyzet gyengíti a házasságokat, különösen a városokban, mert a szülők tekintélye ma is nagy.

Egy-egy Fülöp-szigeteki esküvő a magyar viszonyokhoz képest sokkal nagyobb költségeket jelenthet, hiszen az nemcsak a párnak és a családnak szól, hanem az egész falunak vagy városrésznek. Igazi népszórakoztatás, sőt a környék lakomája is. Míg a hagyományos gyakorlat szerint a vőlegény családja fedezte az esküvő költségeinek oroszlánrészét, a mai, modern Fülöp-szigeteki esküvőket már általában maguk a párok finanszírozzák. A szülők gyakran csak azoknak a vendégeknek a költségeit állják, akiket ők hívtak meg. Viszont ha a vendégek (főleg a közeli rokonok) tudják, hogy nem a szülők, hanem maga a jegyespár fizet az esküvőért, akkor sokkal erőteljesebben járulnak hozzá az esküvő költségeihez. Amikor azonban a két család együtt teremti elő a költségeket, akkor a magyarországihoz hasonló konfliktusokat nehéz megelőzni.

Bár az egyházi esküvő drága a Fülöp-szigeteken, az egyház tekintettel van azokra a szegényekre, akiknek nincsenek meg az anyagi eszközei a nagy esküvőre, mégis szeretnének szentségi házasságban élni. Ilyen esetekben a pár csoportos esküvőre jelentkezhet, ahol az eskető pap lemond a javadalmazásáról, sőt esetleg még az esküvő utáni egyszerű étkezést is fedezi, ahová azonban csak a párokat és a tanúkat hívják meg. Érdekes, hogy az ilyen esküvő egyik feltétele az, hogy a pár előzőleg hosszabb ideig, általában öt évig együtt élt. Ugyan a katolikus erkölcs nem helyesli a házasság nélküli együttélést, de ilyen esetekben a hosszabb együttlét a stabilitás bizonyítéka.

Olyat is tapasztaltam, hogy egy párt hétköznap reggel hat órakor adott össze a pap, hogy ne kelljen nagy ebédet és lakodalmi programot rendezni, amit a pár nem tudott volna kifizetni. Ilyenkor le kell mondani az esküvővel összekapcsolt reprezentációról, hogy részesülhessenek a szentségben.[1] Az így megkötött házasság az állam előtt is érvényes, nem kell külön polgári esküvőre pénzt áldozni.

Jó lenne, ha Európában és a Fülöp-szigeteken keresztény közösségeink biztosíthatnák a békülés hátterét konfliktus esetén, vagy segítenének abban, hogy a felek megértsék egymást. Egy-egy ilyen konfliktus bátor és odaadó megoldása nagyban segítheti a közösség (plébánia, KÉSZ-csoport, missziós imaközösség, egyéb imacsoportok) összetartását. Együttléteinken többet kellene foglalkozni ezzel a nagyon is gyakorlati kihívással.

Lányi Béla SVD testvér
Fotók forrása: pexels

 

[1] A csoportos esküvőnél nincs vacsora, nincsenek szép ruhák, nincsenek meghívottak, de az illetők most már Isten előtt is törvényes házasok. Sokszor még a csoportos esküvő utáni pár aprósüteményt is a plébánia állja.

 

 

 

2022-07-22

Keresés

Rovat szerint

Szerző szerint

Évszám szerint

Legfrissebb

A jel új ruhája

Nyolc évvel a jelujsag.hu elindulását követően lapunk új külsővel jelentkezik. Oldalunkon megtalálják az elmúlt tizenkét év teljes tartalmát, több mint 1300 cikket csaknem 250 szerző tollából.

Keresztút

Van-e félelmesebb és fájdalmasabb metaforája az emberlétnek, mint Krisztus keresztje? Aligha, mivel a kereszt magába sűríti mindazt, ami a test és a lélek számára elviselhetetlen teher, kimondhatatlan kín és keserűség.

Üldözési Mária

Doktor Rozsomák Rezsőné született Lopakodó Mária magányos özvegy minden esetben lassította és halkította lépteit munkahelye folyosóin, amikor beszédfoszlányok szálltak füleibe. Leparkolt a kiszemelt, inkább kifülelt iroda ajtaja előtt. Onnan fürkészte, hogy mit beszélhetnek róla. Rempülik-e? Dicsérik-e? Egyáltalán, mi derül ki saját magáról munkatársai szavainak képletes tükrében…
2016–2023 © jelujsag.hu • Minden jog fenntartva!