Alapítónk emlékére
Csanád Béla■2021.11.25

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége és a Jel alapítója éppen 25 esztendővel ezelőtt, 1996. november 25-én adta vissza lelkét a Teremtőnek. Csanád Béla professzorra, akinek lelki üdvéért ma 18 órakor szentmisét mutatnak be a budapesti Belvárosi Főplébánia-templomban, a Kenyér és bor című kötetében megjelent néhány versével emlékezünk.
Nyári este
Vidámság és béke,
sok aranyló kéve
ragyog itt a tájon.
Elmúlt idők fátyla,
fellegeknek árnya
tűnik, mint az álom.
Csöndes most a léptem,
száll az est a réten
sebes, barna szárnyon.
Erdők szürke árnyán
őzek sírnak árván,
zeng a szél a fákon.
Szellő messze nyargal,
ezerszínű dallal
virágzik az ajkam.
Sebes szárnyú fecskék
dalomat ellesték
s énekelik halkan.
Piroslik az alkony,
túl a patakparton
zúgnak a harangok.
Lombosodó este
csillagokra lesve
hazafelé tartok.
Vallomás a szeretetről
,,A szeretet a létezés
legtökéletesebb formája.”
Sokan leírták ezt
a régi századokban.
Sokan leírják majd
jövendő századokban.
De mindenkinek ismét
minden időben újra és újra
fel kell fedeznie.
S nem elég gondolkodni róla.
Nem elég hinni benne.
Élni kell!
Öröm
Kitárja széles karjait a síkság,
és lélegzik suhogva, mint a tűz.
Mi ez a forró, égő nyugtalanság,
mely nem hagy megpihenni, folyton űz?
Friss lombok közt oly villanó a kék ég,
a cseresznyefák fehérben állanak!
Ujjongva szállnak föl a zöld mezőkről
boldog mosollyal áradó szavak!
Dalolni kell, amíg a nap le nem száll,
vidáman, mint a csobogó patak,
mely messziről köszönti színes útján
a partokat s a hajló hidakat.
Dalolni kell: dicsérni lelkesedve,
Élet, sugárzó szép hatalmadat!
Dalolni kell, tört ágakat igézni:
újulva mind virágot hajtsanak!
Emlékkönyvbe
Vándor vagyok szép őszi tájon.
Emlékek, vágyak, emberek
integetnek a láthatáron,
s nekem megállnom nem lehet.
Egy életem van s egy a gondom,
és ez a gond az énekem:
Hogy mindig gyermekének mondjon
az Isten most is odafenn.
Ma
Holnap
már minden késő
Nem léphetsz kétszer ugyanegy folyóba
Ma kell
kimondanod azt a szót
amely holnap kimondhatatlan
Ma kell kérned
a mindennapi kenyeret
hogy holnap is meglegyen
Ma kell megtenned azt a lépést
mely holnap már jóvátehetetlen
Ma kell tüzet is gyújtanod
hogy holnap szeretet legyen
Gótikus mesterszonett
Koszorú-töredék
Ha nem tudod, hogy utad hol halad,
Tájékozódni kell s eszményt keresni,
Hogy vonzzon a komor jövő s a messzi
Távlat, a sorsod, amit Isten ad.
Sírok, keresztek ne riasszanak,
Részvéttel kell e dúlt hazát szeretni,
Új életünk a szeretet teremti
És feltámasztja a halottakat.
Amerre jársz, keresd a jót, a szépet
S gondosan őrizd szabadságodat,
S míg gondozod szép, istenadta fényed.
Te mindenkinek mindene magad
Prófétaként szenvedsz az ég alatt,
Ha Istenével egy a szívverésed.
Emberi sors
Az ember mindig többre vágyik
annál, amit elérhet.
Így hát a szorgos megszakadhat
jövendő dolga végett.
Csak aki sorsát elfogadja,
juthat el magasabbra.
Idejét méri végtelennel
s árnyékát átugorja.
Mindenszentek
Aki előre néz,
aki jövőbe lát,
bár förtelmek között él,
ragyogást, fényeket figyel
a végtelenben.
Csodálatos
hidakon közlekedik ő,
vagy két világ között
suhan, mint repülő madár
s nem üti kőbe lábát.
Igazi arca odaát van
az Úrnál, az Atya jobbján.
Az Úr esztendeje
Prokop Péternek
Minden esztendő
csupa aratás.
A végtelen találkozása
halandó szenvedéssel.
Tehetetlen szemek rácsodálkozása
termékeny életekre.
Mégis a legszebb
csillagunk a Föld:
esés, emelkedés,
halál, feltámadás.
És mi vagyunk villanó fényei,
mi vagyunk
nyíló virágai.
Fények és virágok
Isten tenyerén.
Csanád Béla
2021-11-25



