Alkotásai hirdetik az evangéliumot

Puskás László görögkatolikus pap, festőművész, író és tanár, a magyarországi szakrális művészet kiemelkedő alakja, a kárpátaljai görögkatolikus egyház vértanúi és üldözött papjai sorsának fáradhatatlan kutatója volt. Életének 83. évében, november 24-én adta vissza lelkét a Teremtőnek.

Puskás László 1941. február 22-én született Ungváron. Felmenői több generációra visszamenőleg görögkatolikus papok, tanárok, közéleti emberek voltak. Édesanyja révén Boksay József festő rokona. Édesapja Romzsa Tódor püspök mellett szolgált az ungvári székesegyházban, amikor a püspök vértanúságot szenvedett. A szovjet hatalom a görögkatolikus egyház betiltása után huszonöt év kényszermunkára és teljes vagyonelkobzásra ítélte. A gyermek és ifjúkor ezen élményei később meghatározóak voltak a pályáján, hiszen évtizedekig kutatta a kárpátaljai vértanúk sorsát. Megírta Romzsa Tódor püspök életét és a boldoggá avatási eljárásban ő volt a promotor iustitiae ügyvivő (1995-2001). Ő tárta fel a boldoggá avatás előtt álló Orosz Péter titkos püspök és vértanútársai történetét is.

Puskás László 1959-1965 között a lembergi Iparművészeti Főiskolán tanult festő szakon. 1962-ben feleségül vette Krivorucska Nadia textilművészt, aki élete végéig hűséges társa és alkotómunkájában partnere volt. Két lányuk született. 1967-1973 között a lembergi Iparművészeti Főiskolára visszahívták tanítani.

1974-ben családjával együtt Budapestre költözött. A Képzőművészeti Kiadó szerkesztője, később művészeti szerkesztőségének vezetője volt. Tanulmányi úton járt a Szovjetunióban, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Kanadában, Izraelben és Belgiumban. Publikált, miközben művészeti megrendeléseket teljesített.

Az írás és festészet mellett papi hívatást érzett. Elvégezte a Pázmány Péter Katolikus Hittudományi Akadémiát, és 1993-ban a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye papjává szentelték. Ekkor már festőként ismert volt Magyarországon és Ukrajnában. Hat ikonosztáz és több mint tíz görögkatolikus templom festésével készült el. Ezek között van a hajdúdorogi és a torontói székesegyház is.

A Communio című nemzetközi teológiai folyóirat ukrán szekciójának szerkesztője lett. Budapestről rendszeresen jár Kárpátaljára. Az 1949-ben megszüntetett kárpátaljai görögkatolikus egyház az 1989-es politikai fordulat után visszakapta legitimitását. Puskás László atya az ungvári székesegyházban teljesített rendszeresen papi szolgálatot. Ott, ahonnan az édesapját a Gulágra hurcolták, és többé soha nem misézhetett, 44 évvel később a fiú állhatott az oltárnál.

Az Ungvári Boldog Romzsa Tódor Teológiai Akadémián keleti egyházművészetet tanított, és vendégtanár volt a Lembergi Képzőművészeti Akadémián.

Már pappá szentelése után az érdeklődése a mozaiktechnika felé fordul. 1993-2011 között tizenhat jelentős szakrális mozaikképe készült el. A legismertebb a krakkói Isteni Irgalmasság-bazilika magyar altemplomának monumentális mozaikképe, a Communio Sanctorum (2003-2004), amely a magyar és európai szentek és boldogok ragyogó arcképcsarnoka. A mozaikképeket feleségével, Nadiával közösen készítiették. Utolsó mozaik alkotása 2011-ben készült, és az egység vértanújának, Romzsa Tódornak állít emléket, születése századik évfordulóján. A Sárospatak-Kispatakon található nagyméretű mozaikképhez választott felirat Romzsa Tódor püspök vértanúságára utal, de Puskás László hitvallásának is tekinthető: „Legyenek mindnyájan egy” (Jn 17,21.) 

Művészi munkái, teológiai, művészetelméleti írásai, a görögkatolikus egyház vértanú szentjei életének feltárása mind a Krisztus-követés útjaira mutatnak rá, és az egyház teljességét szolgálják halála után is. Puskás László művész-pap alkotásai élnek és hirdetik az örömhírt.