Ami hiányzik

Isten magánál tartja a jövendő szavát,
egyikünk sem lehet társtulajdonos.
Szó-többletből nem építhetünk lét-többletet,
csak az alázat szavaiból, ami hiányzik.

Ahol zavartalanul létezem

Az idő nem old meg semmit,
nem tartozik a teremtéshez.

Nem is a kezdet, nem is a vég,
csak megfigyelő.

Magamban sem vagyok egyedül.

Mégis ez az egyetlen hely,
ahol zavartalanul létezem.

Fények a térben

Őrtüzek itt az emberi lények;
         fények a térben,
      mert csak a tér van,
      a Tér meg az Isten!
           Ne készülődj,
    csak az agyadban vagy.
    Hova mehetnél onnan?

Ha szólítanak

Csak a valóság legyen közel;
asztal, szék, pohár. Ember,
ha éppen arra jár.

Csak rendeltetett helyemen legyek
hiánytalan.
És ha szólítanak,
szó nélkül megyek.

Ez mindent megért!

Kegyelem Nektek és békesség
a „versben”!

Más nemigen maradt
ami nyugalmat adna
mielőtt az Idő kegyelme
tisztára mos.

De már ezt se hiszem.
Ez a rongyos nyomorúság is áldott,
ahogy áldott minden,
áldott az élő, és áldott a holt.

Hajunkat tépve,
hamut szórva a trón előtt,
lelkünkben mégis
ott az anyaföld.
A Föld, a kegyelem, az élet.

És ez mindent megért!

Tarjáni Imre