Ami magunkon múlik

Tizenöt éves korában kezdett verseket írni Molnár-Kozma Alexandra, aki 1982-ben született Kapuváron. A szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola kommunikáció–magyar szakának elvégzését követően a Szombathelyi Televízió webszerkesztőjeként dolgozott. Jelenleg Söptén él négy gyermekével, férjével és szüleivel. Szabadúszó szerkesztő-korrektor. Hosszú kihagyás után kezdett újra verseket írni. Első kötete Lélekmozaik címmel jelent meg 2021-ben, s fél év múltán a Rezdülések című második. Verseit és Weöres-esszéjét szépirodalmi pályázatokon díjazták, írásait antológiákban és online szépirodalmi folyóiratokban publikálta. 

Római katolikus hitére dédnagymamája ösztönözte, akinek köszönhetően a Teremtővel való kapcsolat kora gyermekkora óta meghatározó része az életének. Mindennapjainak hitéletéről így vall: „Közös estéinkből sosem maradhatott el az Istennel való »beszélgetés«. Négy fiunkat – akik egyházi óvodába és iskolába járnak – szintén ebben a szellemben próbáljuk nevelni. Férjem a Szombathelyi Egyházmegye köreiben találta meg hivatását. Arra törekszünk, hogy családi életünket, mindennapjainkat a krisztusi értékrend szerint éljük, szembenézve korunk kihívásaival.” Közvetett módon, az egyházmegye szentjeinek, vértanúinak életét versbe foglalva támogatja a hitéletre nevelést. Szent Mártonról szóló verséből iskolai bábelőadás készült, Boldog Brenner János életét feldolgozó költeményének kreatív felhasználása pedig várhatóan elkészül a decemberi évfordulóra. 

Kezdetben József Attila költészete gyakorolt rá hatást, bár az abban rejlő spiritualitás később bontakozott ki számára. Olykor egy-egy versből egyetlen sor, egyetlen mondat emelkedik ki hathatósan és maradandóan az olvasó előtt, mint az említett klasszikus Tanítások című ciklusából Molnár-Kozma Alexandrának a következő: „Az én hitemet […] osztom szét közöttetek.” Miért? Erre a kérdésre ő maga így adja meg a választ: „Ez a hit a krisztusi erkölcsre épül, ennek »szétosztása« írásaim által az én szívem vágya is. Emlékezni és emlékeztetni, »hogy nemcsak por vagyunk: por és Istenpor vagyunk«. Ugyanakkor ezt nem elég tudni, élni is eszerint kell. Amire Assisi Szent Ferenc gyönyörű imája is buzdít: együttérezni, megbocsátani, szeretni akkor is, amikor megbántanak; fényt gyújtani ott, ahol sötétség uralkodik, reményt kelteni, ahol kétségbeesés kínoz. Ez áll törekvéseim homlokterében nemcsak verseim, hanem tetteim által is a mindennapokban.”

Alkotómunkájában nem az érvényesülés vágya hajtja, hanem versei által szeretné megosztani a Teremtő felé fordulásra inspiráló felismeréseit. A költészet erősíti az isteni látásmóddal gazdagodóan támogatott önismeretet, hogy mindazt megtehessük, ami magunkon múlik. 

 Molnár-Kozma Alexandra verseit itt olvashatják.