„csontig leleplezett a fény”
(Vasadi Péter: Üvegmetszet)

Nem a testet, a lelket húzza
a sár. És a lélek nehézkedésétől
súlyos a hús, mázsás a csont.
Erekben ólom vánszorog,
a bőr alatti tartomány merő
teher és tévedés. Amíg a lélek
a földé. Szavak szárnyrebbenése
mutathat irányt, de útra nem segít.
A magaslati zarándoklat
néma elhatározásból veszi
kezdetét, és akaratlan csöndben
teljesedik be. Addig is az anyag
tűr, mivel történetét törvények
írják, de sorsát irgalom engedi.

Jelentés

„…és mert nem emberi, igaz.”
(Stenszky Cecília: A csipkebokor)

Lourdes főpásztora bizottságot állított össze.
Évekig vizsgálták a jelenéseket.

A gyógyulásokat megszámolták.
A megtéréseket Isten tartja számon.

Végső megállapításuk ránk,
barlangon kívüliekre szorítkozott:

a világ csak jelenés,
az egyetlen valóság Máriáé.

Az igazság próbáját
a hit állja ki.

A forrás vizében éjszakánként
fürdőt vesz a bazilika.

Zarándokok és búcsújárók tumultusában
Bernadett a fehér hölgyet keresi.

Hanghordozás

Csak hordozzuk a hangot,
boldog cselédek.
De ki helyezte tüdőbe, torokba
az okos levegőt;
a száj nyitánya
honnan vesz ihletet
grammatikához, becéző delejhez?
Hogy e kezdetek nélkül
se kimondani, se
elhallgatni nem tudnám:
közüled téged
választalak akkor is,
ha nincs más
választásod.