Amikor feljön a Nap
Budai Kulcsár János■2025.10.29

Amikor feljön
a Nap,
fénye a földbe
harap.
Kéken úszik
az ég,
elszökik előle
az éji
sötét.
Így látom
ezt a képet,
ami képtelen:
ez a kővé vált
pillanat
örök!
Így üzen nekem
a véges vételen…
Október végén
Október végén,
akár tavasszal,
kizöldült a fű.
Virágok szirmain
ébred a dal,
álmodó derű.
Sok-sok sárga
virág vígan virít
és itt-ott
a kék
olyan, mint
a felhőtlen ég.
Októberben eljött
a fényhozó tavasz.
De túl az ősz
ködfüggönyén
vajon mit
jövendöl
az összetört idő?...
A vándor
Csak menj vándor,
sikoltó romok
némaságán át,
utad végtelen.
Alattad folyó:
valaha itt halak éltek,
ma hullámsír dobálja
pikkelyes árnyaikat.
Csak menj vándor,
szemed csillaga
holtak parazsa.
Már hallod
a tenger dörejét,
a sziklák között
hömpölygő csöndet,
az örök éteri zenekart.
Csak menj vándor,
az idő ölébe térsz.
Csak menj,
porba írott könyvedet
a szél lapozza fel.
Ima
Ember vagyok:
földhöz ragadt,
bűnös és konok.
Uram, Teremtőm,
építsd fel szívemben
örök templomod!



