Amit eldobunk, velünk marad

Cebuban manapság a szemétszállítás a legfontosabb beszédtéma. Ebben a népes agglomerációban (3,1 millió lakos) nincsenek szemétégetők, a városi szemetet hegyi lerakókba viszik. Három hete egy hatalmas szemétlerakó beomlott és munkásokat temetett maga alá. 

A katasztrófa

Egyórányira a város toronyházaitól található Binaliw, egy hegyi falu. A meredek lejtőn keskeny utcák mentén sűrűn egymás mellé épített házak sorakoznak. Az itteni tizenöt hektáros hulladéklerakó naponta tonnaszámra fogadott szemetet – messze túl azon, amit a terület és a környező közösségek biztonságosan elbírtak volna. Így jött létre a település fölé tornyosuló szeméthegy. Binaliw lakosai többször is aggodalmukat fejezték ki a bűz, a kártevők és a feltornyosuló szemét érezhető instabilitása miatt. A fenntartó ennek ellenére folytatta a telep működtetését. A folyamatos ellenőrzés hiánya félelmetessé tette a nyilvánvaló kockázatot. A szeptember 30-i nagy földrengés és a novemberi, erős tájfunnal érkező heves esőzések meglazították a felhalmozott szemétrétegeket. A hulladéklerakó 2026. január 8-án megcsúszott és maga alá temette környezetét. A mentőcsapatok munkáját a bizonytalan talaj, a mérgező hulladékok és a további omlás veszélye is akadályozta. Ezek a körülmények lelassították a mentést, és súlyos egészségügyi kockázatoknak tették ki a segítőket. A mentési munkálatok több mint egy héten át zajlottak, és a mentésben résztvevők harminchat halálos áldozatot találtak. 

Intézkedések

Az állami hatóságok elhatározták a telep haladéktalan bezárását. Binaliw 35 méteres szeméthegye egy tízemeletes épület magasságának felel meg – mit lehet erre még rátölteni? De hová menjen a városi szemét? A hatóságok tanácstalanságukban új hulladékgazdálkodási intézkedéseket vezettek be. Elhatározták, hogy szelektálatlan hulladékot már nem gyűjtenek be, hanem támogatják az újrahasznosítást és a komposztálást. Abbahagyták a napi szemétszállítást a város kerületeiben. A szemétszállító teherautók már csak kijelölt napokon, váltakozó műszakrend szerint dolgoznak. Érdemes megjegyezni, hogy a városnak csak nagyon kevés zárt szemeteskocsija van. Inkább régi teherautókat használnak, melyek zsákokban veszik fel a szemetet. A cebui utcákon kukákat nem lát az ember. Meg lehet őket venni itt is, de állítólag ellopnák őket, ha őrizetlenül maradnának az utcán. Mivel a zsákokban minden összekeveredik, az utcai guberálás nem kifizetődő. 

A városvezetés által kijelölt napon megjelennek a teherautók és gyűjtik a hulladékot. Miután megérkezik a lerakóba, a teherautónak meg kell várnia, amíg sorra kerül. Mivel az összeomlott Binaliw lerakót még most, másfél hónappal később sem sikerült kiváltani más helyekkel, a városvezetés sokszor még a kijelölt napokon is korlátozza a szemét elszállítását. A ritkuló elszállítás oka számszaki természetű: a város több szemetet termel, mint amennyinek a lerakását a binaliwi katasztrófa után megengedi a város. A korlátozások láncreakciót indítanak be. Amikor a lerakóhelyek észlelik, hogy elérték a napi korlátot, új szállítmányokat már nem engednek be. Az újonnan érkező teherautók nem tudják kiüríteni a rakományukat. Ezért másnap reggel nem tud újraindulni szemetet gyűjteni. Ezt hívják „készenléti késésnek”, ami azt jelenti, hogy a szeméttel megrakott teherautók tétlenül állnak, amíg ismét kinyit a lerakó, a következő hulladéklerakási időpontban. 

A válságot súlyosbítja, hogy potenciális új lerakóhelyeket nem tudnak megnyitni, mert nem vezet oda olyan épített út, amelyet a megrakott teherautók használhatnának. Az agglomeráció többi városai és falvai maguk is szenvednek a szeméttől, így nem engedik meg, hogy az egymilliós Cebu hozzájuk vigye a hulladékot. Ez a kiszámíthatatlanság közegészségügyi kockázatokat okoz. Cebu sűrűn beépített részein az akár egynapos késés is össze nem gyűjtött hulladékhalmokhoz vezethet. 

Előzmény

A mostani katasztrófa helyszíne, Binaliw eredetileg nyílt szemétlerakóként működött sok éven át, vagyis egyszerűen csak lerakták a szemetet, rétegről rétegre. A Fülöp-szigeteken ez volt a régi gyakorlat. Persze régen sokkal kevesebben éltek az országban. A nyílt lerakók legjellegzetesebb példájának az úgynevezett „Smokey Mountain” („Füsthegység”) számított. Ez a hatalmas nyílt szemétlerakó Tondóban, Manila egyik külvárosában az 1950-es évektől 1995-ös hivatalos bezárásáig működött. Az ilyen helyeken előforduló katasztrófák miatt alkottak meg egy törvényt, amely betiltja a nyílt hulladéklerakókat és előírja higiénikusak használatát, amelyek radikálisan csökkentik a szennyezést és az egészségügyi kockázatokat. Mégis működnek nyílt lerakók mind a mai napig. Ezt azzal indokolják, hogy az újrahasznosító rendszereket még fejlesztik. A rengeteg szigetből álló országban a földrajzi adottságok megnehezítik a központosított, csúcstechnológiás megoldásokat. Szemétből pedig sok van. 

Égetőművek?

Igaz, hogy ma már sok helyen megtalálhatók a törvénynek megfelelő higiénikus hulladéklerakók. Viszont az Európában elterjedt hulladékból energiát előállító (WTE) erőművek 2026 elején Cebu tartományban még nem működtek. Amikor a binaliwi katasztrófa után felvetődött létesítésük, Nestor Archival cebui polgármester nyilatkozatban vetette el bevezetésüket, különösen a nagyméretű hulladékégetők bevezetését. Aggodalmát környezeti és egészségügyi kockázatokkal, egyértelmű nemzeti szabályozások hiányával, illetve a helyi közösségek ellenkezésével indokolta. Ehelyett a hulladék szelektálásának javítását, a komposztálást és a hulladék keletkezésének csökkentését hangsúlyozta azonnali prioritásként. 

Az egyre nyomasztóbb problémák hatására azonban a környezetvédő cebui főpolgármester kénytelen volt feladni a hulladékégetők ellenzését. Egyszerűen nem volt más kiút. A város most már hajlandó megfizetni drága és kevéssé környezetszennyező szemétfeldolgozási technológiákat. Tárgyalásokat folytatnak japán cégekkel, amelyek érdeklődést mutatnak a hulladékfeldolgozó üzemek itteni létesítése iránt. Egy jokohamai küldöttség február 16-án bemutatta Cebu vezetőinek a japán városban jelenleg alkalmazott „bevált, biztonságos és megbízható hulladékgazdálkodási megoldások” sorát. Ez állítólag akár 43,2 százalékkal is csökkenti a hulladéklerakókba kerülő hulladék mennyiségét.

Regionális hulladékgazdálkodás

Ilyen problémákkal a budapestiek nemigen néznek szembe. Problémát, főleg a pesti belváros bizonyos részein inkább csak a guberálók okoznak, akik kiforgatják a kukákban elhelyezett szemetet. Akár a házakba is bejutnak - és mindent szanaszét hagynak maguk után. Ez talán azért van, mert (Cebutól eltérően) el tudják adni a tiszta kukákból előszedett anyagokat, amelyeket az európai szabályok szerint vissza is válthatnak. 
Budapesten már az 1980-as évek eleje óta van hulladékégető-mű, mely több ezer háztartás hőellátását biztosítja. Létesítésekor, sőt még az 1990-es években is sok magyar város üzemeltetett nyílt szemétlerakókat. A 2004-es EU-csatlakozás után ezeket bezárták. A régi hulladéklerakókat agyaggal és vízzáró rétegekkel fedték le, talajvíz-figyelő kutakkal és passzív gázelvezető nyílásokkal látták el. Ha kellett, a szennyeződés miatt környezeti kármentesítést alkalmaztak. Ahelyett, hogy minden kisváros saját hulladéklerakót üzemeltetne, Magyarország a hulladékgazdálkodást regionális rendszerekbe konszolidálta. Az átállás költséges volt. A magyar átmenet főbb tanulságai a Fülöp-szigetek és más fejlődő országok számára is érdekesek lehetnek.