Angyal
Csorba Piroska■2022.04.29
Angyal, ki mögöttem állsz,
felelj, mi végre vagyok itt e földön,
én, aki azt hiszem, örökké élek
s egy pillanat alatt elmúlok?
Angyal, felelj!
Te mögöttem állsz folyton
e világon – a halál pillanatában is ott leszel?
Valaha írtam:
„megölök minden bűnt azzal,
hogy el nem követem”
– azóta mennyi vétket, bűnt elkövettem…
Angyal, szárnyas lény,
mögöttem vagy akkor is, amikor vétkezem?
Akkor sem hagysz magamra?
Mi előttem van
Mi előttem van: a halálom,
mi mögöttem: az a múltam,
mi bennem: az az életem,
amiből semmit se tanultam.
Napkeleti bölcsek jöttek,
más csillagok után mentek –
azt se tudtam, Betlehemben
vagyok, anyamély veremben,
azt se tudtam, hogy kivetnek,
kővel, testnedvvel etetnek,
kezem, lábam megigazítják,
testemet párnára puhítják.
azt se tudtam, hogy a hangok
elbűvölnek, mint harangok,
süketítik fülemet,
nem hallom meg az életet,
csak nyelvemmel kolompolok,
bondulok és bolondulok,
de az a dal, amit zengek,
üres kongás idegennek,
azt se tudtam, mikor felálltam,
hányadom van a világban –
koporsónyi helyet, lehet,
hagy nekem az emlékezet.
Harminckilenc magyar hangban
egyszer én is benne voltam,
összeráztam és kimondtam:
most a hangok csimpaszkodnak,
kavarognak, el nem fogynak,
önmagukat ismételik,
életemet eléletik.
Az öregség
Az öregség szűkülő világegyetemében
bolyongok, eltűnt árnyakat keresve,
szürkeség, félhomály ereszkedik rám,
pedig reggel van, messze még az este…
Hogy kerültem ide? Ebbe a kalodába?
A határtalanból miként lett kalitka?
Fészkéből kizuhant fióka sem ily árva.
Keménnyé érlelődtem, mint a szikla.
Az idő megcsalt, nem hozott, de elvitt,
képzelt kincseimből kifosztott,
cinikus mosollyal dobott rám helyette
elnyűtt álmot, viseltes ócska rongyot.
Már tudom, egyszer meghalok én is,
de nem hiszem, el sosem hiszem.
Szamárfület mutat a remény is,
s elkorhad a legszebb szerelem.
Csorba Piroska
2022-04-29
A rovat további írásai
Pósa Zoltán versei
A világ nélkülünk
Tökéletes lenne
A rendeltetése
a Teljesség. Benne
Isten aki velünk
S bennünk munkálkodik
Tökéletes lenne
A rendeltetése
a Teljesség. Benne
Isten aki velünk
S bennünk munkálkodik
Velünk s bennünk
Megalkuvásra képtelen, tipikus irodalmár egyéniség Pósa Zoltán. Egyetlen biztos terepe a szépirodalom. Szellemisége ebben gyökeredzett, e közegben érzi otthon magát. Gazdag irodalmi tevékenysége mellett a Magyarországi Református Zsinati Iroda szeretetszolgálatánál lelki gondozó.
